Napközis mesék 3. - Ignác kukucskál

Kategória: Irodalom Megjelent: 2017. február 01. szerda

I. Andris által mondott szereplők: Zimándy Ignác, Éva néni, macska

Sípos (S) Gyula: Ignác kukucskál

Zimándy Ignác éjszakánként, amikor minden elcsendesült, kicsúszott festményéből, ami a róla elnevezett általános iskola egyik falán lógott, és sétára indult. Szerette az iskolát, mint ahogy szerette hajdani faluját is, aminek jótevője volt annak idején. Végigment a folyosókon, kezét húzva a falon, nézegette a képeket, benézett az osztálytermekbe, vizsgálódott, csodálkozott, hümmögött.

Napközben nem jöhetett ki a festményből, de nem is akart volna. Ezek a mai gyerekek olyan idegenek voltak neki! Fiúk és lányok közösen, ami ez lehetetlen lett volna az ő idejében, amikor a gyerekek szigorúan elkülönítve tanultak. Ez az épület akkor még apáca zárda és leányiskola volt.
És ahogy ezek a gyerekek öltözködnek! Lányok nadrágban, fiúk hosszú hajjal, mindenféle hányaveti, tiritarka ruhákban, a lányoknak kilátszik a karjuk, nyáron a derekuk, lábuk – jaj!
Ilyenkor éjszakánként béke van és nyugalom. Ignác – ahogy egy jó paphoz illik -, nyugodt tempóban sétálgat a folyosókon, bekukucskál az osztálytermekbe, kinézeget az ablakokon, átnézi a padokban maradt füzeteket… Mostanában különösen az egyik osztályba szeretett bemenni a második emeleten, a 214-esbe. Ott a terem egyik oldalán az ablakok a díszudvarra néztek, ahol az ő mellszobra is állt, egyszóval a legjobb irányba!
Vajon kik járhatnak ebbe az osztályba? És ki taníthatja őket?
Elhatározta, hogy kilesi őket. Ezt annál könnyebben megtehette, hogy minden évben választhatott három alakot, amivé nappal átváltozhatott, s így kukucskálhatott. Tavaly feketerigó volt az egyik, előtte falevélként lengedezett a gesztenyefa ágán – idén azonban közelebb akart kerülni a tanulókhoz, így olyan lehetőségeket keresett, amik ezt elősegítik. Csak arra kellett vigyáznia, nehogy valami sérülés, baleset érje az álcáit, mert ha tönkrementek, abban az évben azt már nem használhatta többet!
Úgy döntött, hogy az idei három alakja közül a tantermi kukucskáláshoz a pókocskát ölti magára. Annak nyolc szeme van, amivel mindent megfigyelhet és nyolc lába, hogy gyorsan elszaladhasson veszély esetén. Ez lesz a legjobb megoldás! Így hát hajnalban pókká változott, besurrant a 4. a osztály termébe és elbújt a tanári asztal lapja alá. Izgatottan hallgatta a bejövő gyerekek lármáját, majd a becsöngetést és Éva néni, az osztályfőnök hangját, aki osztály vigyázz-t vezényelt. Óvatosan kimászott az asztal tetejére, hogy jól megnézze magának, amikor – placcs! Egy füzetcsomag zuhant a testére, amit Éva néni az asztalra dobott – és szegény pókocska örökre kilapult.
Jaj, de mérges volt a jó öreg plébános! Ilyen még nem fordult elő vele! Úgy érezte, elkapkodta ezt a megfigyelést, most aztán a második alakot kell felvennie – legyecske lesz! Annak ugyan csak hat lába van és két szeme, de a szemeivel minden irányba lát és még repülni is tud! Így hát a következő hajnalon léggyé változott és elbújt az egyik ablak sarkában. A jó melegben el is szundikált kissé, így átaludta az első órákat. Aztán a gyerekzsivajra felébredt – nyilván szünet van, gondolta -, óvatosan előbújt a sarokból és épp felrepülni készült, hogy a magasból jól megfigyelhessen mindent, amikor – bumm! Megérkezett a tízórai kakaószállítmány és a kék műanyag tálca egyenesen a fején landolt. Te légy, többet ott ne légy! Sajnos, sajnos, volt legyecske, nincs legyecske - szegény Ignác most se tudott kukucskálni egy másodpercet se!
Most már nagyon haragudott magára. Hogy ronthatta ezt el ennyire! Most már csak egy lehetősége maradt – hogy macskává változik. Ezt az alakot eredetileg azért választotta, mert egyszer látta, hogy az iskola előtt a gyerekek a kiscicákat dédelgetik, és ő is úgy vágyott volna egy kis simogatásra, ölelgetésre. Csakhogy osztályterembe macskát behozni biztos nem lehet! Meg aztán mi van akkor, ha Éva néni nem szereti a macskákat? Nem akart üldözött, kergetett páriává válni!
Zimándy Ignác napokig csak sétált fel-alá a 214-es tanteremben, gondolkodott, törte a fejét, mit tegyen? Lapuljon kívülről az ablakhoz? Nem jó, észreveszik. Másszon fel a fára, onnan leskelődjön? Nem jó, nem látni be eléggé. Végül, ahogy sétálgatott, nézelődött, piszkálta a padokat, forgatta a polcon a játékokat, véletlenül lelökte a malom-játékot és meglátta, hogy azt kilenc szürke egér és kilenc piros macska bábuval játsszák. Megvan a megoldás!
Kiemelt két macska bábut a készletből és jól eldugta a tanterem két titkos pontján. Egyiket lent, a másikat fent. Hajnalban aztán kisurrant a festményből és jól elrejtette magát a lenti macska bábuban. Reggel megérkeztek a gyerekek, aztán Éva néni is elsétált előtte a tanári asztalhoz.
-Ühüm, csinos! – állapította meg Zimándy Ignác, és egy kicsit elpirult. Illik egyáltalán egy kétszáz éves öreg papnak ezt észrevenni? Gyorsan átsuhant a fenti macska bábuba, mert onnan jobban látta az egész termet. Épp matek óra volt, az osztást tanulták és gyakorolták. Ignác figyelte, hogy tanít Éva néni, a gyerekekkel együtt számolt és a végére egész jól belejött, mint kiskutya az ugatásba.
-Ühüm, csinos és okos! – bólogatott, és most nem pirult el, mert Éva néniről elismerni, hogy okos, az nem tartozott az illetlen dolgok közé.
A napnak azonban még nem volt vége. Néhányan versenyre készültek és Éva néni készítette fel őket. Még elő is játszotta nekik a szerepeket, mit és hogyan csináljanak.
-Ühüm, csinos is, okos is és ügyes is – gondolta Ignác a macskában – meg vagyok elégedve, Éva nénivel és a gyerekekkel is. Azt hiszem, ide még többször visszajövök. S hogy ez így lehessen, úgy elrejtette a macska bábukat, hogy a 4. a-ban a malomjátékot azóta is kilenc egérrel, de csak hét macskával, egy barival és egy egérfejjel játsszák.

You have no rights to post comments