Hát így történt - rövid történet
Most már megint egyedül élek. Az asszony meghalt, a gyerekek kint élik az életüket. Én ülök itthon és nézem a tévét. Jól van ez így, nem hiszem, hogy túlzásba vinném a tévézést - akkoriban meg különösen nem volt ez így. Jó, reggel amikor felkeltem hatkor, bekapcsoltam amíg öltöztem és reggeliztem, de hét után már indultam munkába, ez alig egy óra. Egy kis sötét lyukban dolgoztam egyedül, egész nap szereltem, alig vártam, hogy haza érjek és leüljek egy sörrel a kényelmes fotelbe. Naná, hogy bekapcsoltam a tévét, az üres falat kellett volna bámulnom?
Aztán egyszer, ahogy jöttem hazafelé az utcán, megláttam az asszonyt. Jó, akkor még nem volt a feleségem, de nagyon megtetszett, mert pont olyan volt, mint akiket a tévében láttam. Nem mintha egyébként sok emberrel találkoztam volna, szinte egyedül voltam egész nap, talán ezért is, de Margó rögtön megfogott. Utána mentem, nem is tudom, hogyan volt bátorságom megszólítani, nem vagyok én olyan nagyon beszédes ember, bénáztam rendesen, de valahogy mégis randi lett belőle, aztán addig-addig, hogy végül megházasodtunk. Jó, voltak, akik csúfoltak, hogy a Lóarcú Margót elveszem feleségül, meg minden, de engem nem érdekelt – nem is értettem, hogy miért hívják így, én őt láttam a legnormálisabbnak!
Később aztán kiderült, hogy a tévém gyári hibás volt és hosszában nyújtotta a képeket. Nálam minden embernek lófeje volt, csak a tükörben láttam gömbölyűt – hát nem is tetszettem magamnak!
Hát így történt. Szép életet éltünk, három gyerekünk született, vannak filmjeim is róluk. Néha beteszem őket a gépbe, aztán nézem őket. Ha nagyon jó kedvem van, meghúzom egy kicsit a képet hosszában, úgy még jobb. Jó, lehet, hogy Margónál már kicsit túlzás, de a gyerekek ilyenkor a legszebbek!
Ha szeretnél még ilyen, olykor groteszk, olykor mulatságos, tanulságos történeteket olvasni, a facebookon megtalálod a hozzá rajzolt képekkel együtt, a Kisvárosi történetek oldalon: https://www.facebook.com/kisvarostortenetek/ Szöveg: Sípos (S) Gyula, képek: Vihart Anna