Adventi verscsokor

• 

Szeretettel nyújtjuk át ezt az adventi verscsokrot, amit Tóth József, sok kötetes költő barátunk küldött:

 

 

Karácsonyi ima

 

 

 

A csend kemény falával

 

Elbarikádozottakért,

 

A megszeppent szívű

 

Magukban örvendezőkért,

 

Az egyedüllét fájdalmas rácsai mögött

 

Rejtőzőkért,

 

Az elveszettekét,

 

Az elhagyottakért,

 

Gyújts gyertyát szíved fénylő ágain,

 

Görbítsd meleg jászollá tenyered,

 

S ne engedd, hogy megfeszítse őket

 

A magány.

 

*

 

 

 

Advent

 

Mű havon mű fenyő,

 

Szívünkben égő csipkebokor,

 

Az újszülött csecsemő.

 

+

 

Szemünkben gerenda,

 

Szívünkben szálka.

 

Próbálj megváltani:

 

Hátha!

 

+

 

Színes nyakkendők,

 

Flanel szívmelegítők közt,

 

Parány levegővétel csupán,

 

Míg fenyőágakra tűzzük

 

Csillogó rettegéseink.

 

+

 

Legyen a szívünk a Te betlehemed,

 

Meleg jászlában szüless meg újra,

 

Hogy ne veszhessünk el didergő,

 

Gyámoltalan vágyainkban.

 

+

 

Bölcsőd ring üresen,

 

Szívünk ráng betegen,

 

Nélküled nem megy.

 

Nagy a megváltásunk ára!

 

Hogy ne ragadjunk december sarába,

 

Nem elég meghalnod egyszer,

 

Születned is újra meg újra,

 

Meg kell.

 

*

Advent 2012

Hóhullás szakad ránk langyos télben,

Istállónk romos,

Nem tapodja már barom a hídlást.

Rongyosok kéredzkednek

A kihűlt jászol elé, a Te néped Uram!

Üres markukat fagy rántja ökölbe,

Szemükben szégyen a létük,

S szívesen letennék lábad elé már.

Feszítsd meg őket Uram! Mert

Kárhozatba esnek, ha mindet a fagy viszi el!

 

*

 

Karácsony 1967

 

Varázspálcát,

Halvány gyertyát

Szorongat

Az est.

 

Angyal kacajt,

Csengő kacajt

Szánra köt

A csend.

 

Fenyő ágán,

Havas párnán

Didereg

A Hold,

 

Szeretetről

Énekelnek,

Messze valahol.

 

Meleg jászol,

Koldus jászol,

Hol pihenjek most?

 

*

 

 

Vigyázz a karácsonyodra

 

Ha hó hull majd,

Vagy forró csókok hűlnek

Jégvirág szúrta szíveden,

S hiszed, hogy örökös vendég

Üres szobádban a magány,

Ne rohanj fenyőillatú emlékek után,

Karácsonyodra vigyázz, nyújtsd kezed

Egy kéz után, s vágyaid jászolára,

Suhogó remény hírnöke száll.

 

*

 

 

A megváltás hege

 

A mi tenyerünkben is

 

Megváltás hege ég,

 

De túl közel a föld,

 

S messze az ég.

 

Urunk, irgalom!

 

Térdre esünk,

 

Csak küld azt a csillagot!

 

*

 

Rettegve keresem

 

Rettegve keresem

A jóakaratú Istent,

Hogy vállára hajtsam árva fejem.

S Lázárral üzenem

A kilencvenkilencnek:

Kapaszkodjanak össze, tíz körömmel.

 

*

Utazásaim

(Búcsúzás)

A búcsúzásban rejlő soha- viszontlátás lehetősége miatt, engem a pályaudvarok mindig elszomorítnak. A peronon állva nem egy újabb sziget felé indulás, a felfedezés öröme borzongat, hanem a belőlem valamit, valakit otthagyó, szívet szorító fájdalmas félelem.

Emlékeim jótékony hályogából kibukkan a semmivel össze nem téveszthető restik hangulata, melynek levegőjében összekeveredett a gőzmozdonyok széngázának orrfacsaró csípős szaga,

a motorvonatok hasából kifakadt fáradt olaj kesernyés bűze, a frissen sült fasírtok, rántott szeletek, s a sörös pult bádogán felejtett állott sör szaga.

S most mindezt egy csendes eső próbálná elmosni…

Hajnali eső győzködi,

Mosná a pályaudvar szennyét,

Túl csendes a győzelemhez.

Fel-felpattanó buborékok inkubátorából

Utánam kiált a maradék éjszaka.

Tetszene is ez a verebek taposta

Tétova reggel,

Ha nem túrná fel a félelem szobalánya

Még meleg álmaim,

S nem zaklatna valami bent

A bordáim rácsa mögé szorult

Néma kérdés,

A lesz, a volt,

A ködből ködbe tűnő,

Emlékeink talpfáin lépkedő

Zarándok Idő.

Tétován vergődnek gondolataim,

Mint előttem ez az ezüstös nyár levele,

Szárához verődve, eltűnődve,

Kibírja-e október jeges csókjáig

Vagy már júliusban ágra ragad

Leszáradt ízületeivel?

Minden utazásomban egy régi álmot keresek, gyermek lelkem menekülő fényes világában egy állomást, egy peront, egy karácsonyos, nagy- nagy mozdonyhoz tartozó, ide-oda zötyögő meleg kabint, ahová beférek én is, mindenféle bélyeg nélkül csak azért, mert vagyok.

 

*

Valaki üzen

 

Valaki üzen minden reggel,

S én minden reggel

Az ablakomon táncoló,

Újszülött napsugarakkal,

Boldogan visszaüzenek.

Az enyém rövid üzenet,

Parányi mosoly, hálás pillantás,

Mert ma is, én is,

Mindent újra kezdhetek.