Napközis mesék: Munkakeresők

Kategória: Irodalom Megjelent: 2019. február 13. szerda

Újra elkezdjük a napközis meséket, amiket két éve is írtam. A csoportomból - 3.d és 4.d osztály napközisei -, egy (vagy több) gyerek, akik jól viselkedtek vagy valami jót tettek a hét folyamán, mondhat néhány szereplőt, és azzal a következő hét szerdájára írok egy mesét. Itt az első – a S.-B. Botond által ajánlott szereplők:  Aszaszin és Nindzsa

Sípos (S) Gyula: Munkakeresők

Aszaszin és Nindzsa fejüket lógatva üldögéltek az árokparton és szomorúan sóhajtoztak.
-Én vagyok a környék – mit a környék, az ország, de talán a világ! -, legjobb orgyilkosa, mégsem találok semmi munkát. Pedig azt hittem, egy ekkora városban már csak akad valami -  de semmi! Itt az emberek a kocsmában is békésen beszélgetnek egymással, az utcákon nincs veszekedés, sehol egy féltékenységi dráma, és még a politikusok is igazat mondanak. Ha ez így megy tovább, éhen fogok halni!
-Ne is mondd! – nézett a társa felé Nindzsa. – Húsz évig készültem, gyakoroltam, helyből dupla hátraszaltót tudok ugrani, késsel kidobom a repülő légy szemét – azt hiszed érdekel ez bárkit is?
-Senkit – helyeselt Aszaszin. A múltkor olvastam az újságban, hogy valaki kártevőirtót keresett. Gondoltam, végre! Valaki el akarja tetetni láb alól az ellenségét, és ilyen szép, képes beszéddel keresi a magamfajta szakmabelit.
-És?
-Egy öreg néni volt, akinek tele lett a szobája hangyával meg bogarakkal. Mondjuk nem csodálom, mert olyan kosz és rendetlenség volt nála…
-És mit tettél?
-Mit tehettem volna? Kitakarítottam neki. Rendes volt, megkínált utána teával…
-Fogadjunk, nem volt benne méreg – nem tudnak ezek semmit! A múltkor is odaszólt nekem valaki, hogy ha ennyire szeretek feketében járni, menjek el kéményseprőnek, azok is feketében járkálnak a háztetőkön.
-És mit tettél?
-Jelentkeztem. Végre, legalább fent lehetek a magasban! Próbáltam visszafogni magam, de aztán az egyik kémény olyan csábítóan nézett ki, hogy nem tudtam megállni, kipróbáltam, hogy azon keresztül be tudok-e jutni a lakásba.
-És?
-Beszorultam. Ki gondolta volna, hogy ezek az újfajta kémények így elkeskenyednek?! Úgyhogy eddig tartott a kéményseprő karrierem.
Így beszélgettek, közben felszedelőzködtek, hogy megnézzék a város szélére néhány napja megérkezett cirkuszt. De ha azt hitték, hogy ott majd elfelejthetik bánatukat, tévedtek. A cirkuszigazgató kint ült a sátor előtt és még náluk is jobban lógatta az orrát. Kérdezgették, mi a baj, végül elmesélte nekik:
-A légtornász akrobatám tegnap megszökött. Barátnője, a kötéltáncosnő azóta sír, azt mondja, nem tud felmenni a kötélre se, mert leesik, legfeljebb a földön piruettezhet rajta. Lent is kötél a kötél, elégedjenek meg a nézők ennyivel! Botrány! Az oroszlánom meg olyan öreg, hogy tegnap ásítás közben kiesett a protézis a szájából – hát milyen félelmetes fenevad az ilyen? Tönkrementem, tönkrementem!
Aszaszin és Nindzsa egymásra néztek, kicsit sugdolóztak, aztán így fordultak az igazgató felé:
-Mi meg tudjuk menteni az előadást, olyan műsort csinálunk, hogy mindenki csodájára fog járni!
Addig biztatták, győzködték az igazgatót, hogy végül az mindenbe beleegyezett.
Eljött az este. A cirkusz porondján a földön kihúzva ott felszült a kötél, a táncosnő pedig szipogva jött ki a fehér tüllruhájában, hogy sasszézzon egyet rajta. Alig tett azonban egy-két lépést, amikor hirtelen egy álarcos férfi rontott ki a függöny mögül, derékon kapta a lányt és végig futott vele a kötélen, ami viszont emelkedni kezdett a levegőbe. A lány sikoltott, hiszen nem tudott semmiről és őszintén megrémült támadójától. A férfi azonban – sejthetitek, hogy Aszaszin volt az -, szorosan tartotta őt a karjai között. A magasban aztán feldobálgatta, ugrált, pörgött vele, a közönség pedig elhűlten nézte, most mi lesz?
Ekkor hirtelen a kupola alól egy fekete ruhás alak lendült feléjük a trapézon, elkapta a levegőbe dobott lányt és tovább lendült vele. Nindzsa volt a megmentő, de ő se elégedett meg ennyivel! Lengette a lányt, szaltózott vele de úgy, hogy a nézők levegőt se tudtak venni az izgalomtól.
Közben a porondot kerítéssel körülzárták és kiengedték az oroszlánt. Az igazgató, aki az állatidomár is volt, hangosan kiabált, hogy ezzel zárják el a támadó útját. Aszaszinnak azonban esze ágában se volt lefelé menni, inkább Nindzsát követte felfelé. Látványos harc kezdődött kettőjük között, csattogtak a kardok, repültek a kések, miközben a lányt hol egyikük, hol másikuk tartotta szorosan. Végül mégis leugrottak a porondra, és ott folytatták a küzdelmet, az oroszlánt is kerülgetve, a lányt is védelmezve.
Az utolsó összecsapás után aztán Aszaszin látványosan elmenekült. A közönség felállva tapsolt, Nindzsa pedig büszkén sétált körbe a porondon a lánnyal a karján…
Hát így történt, hogy Aszaszin és Nindzsa végre munkát talált magának: cirkuszművészek lettek. A kötéltáncos lány beleszeretett megmentőjébe, hamarosan összeházasodtak Nindzsával és saját lakókocsit kaptak. A társulat később tovább bővült egy tigrissel, egy elefánttal, Aszaszin pedig egy akrobatikus bohócműsort is kitalált magának. Azóta is együtt járják az utakat, talán egyszer hozzánk is eljutnak…

*

A régebbi napközis mesék olvashatók itt az Irodalom menüpont alatt, illetve a facebookon a Sárkányszelídítők oldalon. Ezen túl ott olvashatók a Sárkányszelídítők meséi is. A két meséskönyv - Sárkányszelídítők és Ármányos sárkányos - most kedvezményes áron, (2.000 Ft/db) megrendelhetők, postaköltséget sem számolunk fel. Kérni lehet: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., vagy 06-30/33-88-245 (Sipos Gyula)