A bevándorlás évszázada jön Európában?

Kategória: Hírek, események Megjelent: 2011. július 31. vasárnap

A rohamosan fiatalodó Afrika népessége a huszonegyedik század közepére az emberiség egynegyedét teheti ki, többek között ennek következményeként a 21. század a bevándorlás százada lesz a korosodó Európában. Mit jelent a "sorsszerű demográfia" és mi vele a teendő? Világkörkép:

Lassú, de folyamatos visszaesés északon, élénk és hosszan tartó növekedés Afrikában - idén októberben hétmilliárdan leszünk, nagyjából 2025-re pedig elérjük a nyolcmilliárdot. Az ENSZ legutóbbi demográfiai becslései drámai képet mutatnak a bolygó népesedésének újrarendeződéséről. Az ezredfordulón készült felméréséhez képest az ENSZ népességügyi osztálya most további ötven évvel, 2100-ig tolta ki előrejelzéseit.

A hosszú távú előrejelzéseket fenntartásokkal szükséges kezelni, hiszen - mint azt Hervé Le Bras népesedéskutató írta - "nem gyakorlati célokat szolgálnak", hanem "napjaink félelmeit körvonalazzák és túlozzák el". Mégis, a hibaszázalék ellenére meglehetősen megbízható képet kapunk általuk a világ népességének következő évtizedeiről, és ami még fontosabb: az összesített adatok összetevőikre lebontva sokkal messzemenőbb tanulságokkal szolgálnak.

Épp ezért a demográfiai adatok magas fokú bizonyosságot is rejtenek. Az elkövetkező nemzedéknyi időben életet adó nők már megszülettek - a várható élettartam és a halálozási átlag lassan változik. A legbizonytalanabb összetevő épp a termékenységi ráta, tehát az egy nőre eső gyerekek száma. Csak abban az esetben növekszik ugyanis természetes módon a népesség, ha ez a szám meghaladja a nemzedékek cserélődésének 2,1-es szintjét. Ám ha ez szám 5 és 7 között mozog (ez jelenleg nagyjából húsz országban van így), a "kamat tőkésedése" rendkívül erős. 

Ázsia adja értelemszerűen az emberiség legnagyobb részét, a világ népességének több mint hatvan százalékát. Ez az arány 2050 körül is várhatóan 55 százalék körül mozog majd. A legfeltűnőbb azonban Afrika töretlen növekedése. Afrika népessége 1975 és 2000 között csaknem megduplázódott, 416-ról 811 millióra nőtt. 2025-re további 75 százalékkal duzzad majd, és eléri az 1,4 milliárdot, a század közepére pedig feltehetően még 55 százalékkal nő, azaz eléri a döbbenetes 2,2 milliárdot.

Mindennek legfőbb oka, hogy a legkevésbé fejlett országokban a demográfiai átmenet csak nagyon lassan következik be, vagyis lassan indul be az a folyamat, amelynek során egy ország fejlődésével előbb a halálozási ráta esik vissza, majd ezt a születési ráta csökkenése követi. Afganisztán, Jemen és Timor kivételével az összes ilyen ország - amelyek termékenységi rátája legalább 4,5 - Afrika Szahara alatti részén található, és nagyjából 25 van belőle.

Az ENSZ szerint ez az átlag ötről háromra fog csökkenni. Ezzel együtt azonban Afrika egésze folyamatosan gyarapszik majd, és a világ népességének 1950-ben kilenc százalékát adó kontinens 2050-re az emberiség 24 százalékát teszi majd ki. A végértékek tízszeres növekedést mutatnak majd a század végén. Míg Nigéria (230 millió 2025-ben, 390 millió 2050-ben), Etiópia (110 millió 2025-ben, 145 millió 2050-ben) és Kongó (95 millió 2025-ben, 148 millió 2050-ben) régóta a Szahara alatti övezet demográfiai óriásának számít, most új országok csatlakoznak majd hozzájuk. 45 milliós népességével és 5,5-ös termékenységi rátájával Tanzánia azon az úton halad, amelyen 2025-re eléri a 71 milliót, 2050-ben pedig a 138 milliót. Ugyanezen idő alatt Kenya várhatóan 41-ről 58-ra, majd 94 milliósra növekszik, Uganda pedig átlépheti a 100 milliós határt a század második felében.

A hatvanas és hetvenes években számos vita folyt arról nyugaton, hogy képes-e a Föld eltartani a folyamatosan növekvő emberiséget, amelynek növekedési rátái éppolyan mértékűek voltak akkor, mint most a Szahara alatti sávban élő országoké. Több harmadik világbeli országban születésszabályozást is szorgalmaztak. A hetvenes éveket követően azonban a népesedés exponenciális görbéjének lassulása az újmalthusianus felhangokat is háttérbe szorította egy időre. Ezeket a vitákat éleszti majd újra a félelem, hogy Afrika növekedése egy már egyébként is megviselt ökoszisztémát terhel tovább.

A növekedési görbe másik következménye a migráció, amelyet az afrikai munkaerőpiacra érkező évi 20 millió fiatal generál. Ez a telítődés évről évre tovább nő majd, és 2050-re eléri a 40 milliót. A migráció elsősorban Európát veszi majd célba, amelynek népessége Afrikával ellentétben koros, és stagnál. Az ENSZ kimutatásai szerint ebben a folyamatban nem várható fordulat. Még ha feltételezhető is, hogy Európa termékenységi rátája a következő évtizedben megközelíti majd a nemzedékek cserélődésének szintjét - méghozzá a második világháború óta először -, ez nem eredményezi majd népességének növekedését. Oroszország népessége két évtizede csökken, az utóbbi időben Németországé (és Japáné) is. A probléma nem csupán a számok csökkenéséről szól, hanem a népesség öregedéséről és a munkaerő visszaeséséről.

Mindez nem ugyanolyan mértékben érinti az európai országokat. Franciaország, Írország, Nagy-Britannia és néhány északi állam termékenységi rátája megközelíti a nemzedékcsere szintjét, így őket nem fenyegeti a demográfiai hanyatlás. Ez viszont nem változtat az Európa egészét érintő folyamatokon, továbbá azon sem, a kontinens a déli bevándorlók kívánatos célpontja legyen.

Egy másik francia népességkutató, Alfred Sauvy mondta egyszer, hogy a huszonegyedik század "a népesség öregedésének százada" lesz. Ezt ma már szükséges kiegészíteni azzal, hogy a bevándorlás évszázada is. Az Egyesült Államok és más országok is közérdekké tették a bevándorlást, amivel - bizonyos áthághatatlan akadályok ellenére - sikerült fenntartaniuk a korosodás piramisának egyensúlyát. Az utóbbi idők európai fejleményei kimutatták, hogy a bevándorlás milyen mértékben károsíthatja Európa felépítését.

"A demográfia maga a sors" - szól a mondás, amelyet Auguste Comte-nak tulajdonítanak. Itt az idő, hogy az európaiak a saját kezükbe vegyék a sorsukat: mélyreható és halaszthatatlan fejlesztéseket folytassanak Afrikában, illetve a délről északra tartó elkerülhetetlen migrációt tartsák kézben és hozzák ki belőle a legtöbbet.


Puskár Krisztián fordítása

Distributed by The New York Times Syndicate

(Origo)

You have no rights to post comments