A II. Vatikáni Zsinatról szólt adventi prédikációjában Cantalamessa
A kapucinus szerzetes kiemelte: nemcsak a zsinati dokumentumokat kell figyelembe venni egy mérleg készítése kapcsán, hanem el kell ismerni a Szentlélek szerepét is. Aggiornamento, törés, újdonság a folyamatosságban – ezek a kulcsszavak, amelyekre az évek során szükség volt a II. Vatikáni Zsinat megértéséhez.
Két irányzat alakult ki a zsinattal: a múlttal való folyamatosságot és a múlthoz képest újdonságot képviselő. „A zsinat teljességében, nem lekicsinyítve, nem eltorzítva akarja közvetíteni a katolikus tanítást” – idézte XXIII. János szavait a Pápai Ház prédikátora. A Szentlélek nem mond új szavakat, nem teremt új szentségeket, új intézményeket, hanem megújítja és élettel tölti meg a szavakat, a szentségeket és intézményeket, amelyeket Jézus hozott létre. A II. Vatikáni Zsinat halott szó lenne, ha nem vennénk figyelembe a Szentlélek működését. A zsinat gyakorlatba ültetése nem szó szerinti, mechanikus alkalmazásán keresztül valósul meg.
A Pápai Ház prédikátora végül a II. Vatikáni Zsinat gyümölcseiről szólt. Feltette a kérdést, hogy a zsinat dokumentumaiban kirajzolódott Egyház képe hogyan ment át az életbe. „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézd, itt van vagy amott. Isten Országa köztetek van.” (Lk 17,21) Cantalamessa szerint az egyházi mozgalmakban, a plébániákon, a hívők társulataiban és az új közösségekben követhetők nyomon jelei.
Túlzás új pünkösdről beszélni, látván a problémákat és ellentmondásokat, amelyek a zsinat után és miatt alakultak ki az Egyházban? – vetette fel a kérdést a kapucinus szerzetes. Újra kell olvasni az Apostolok Cselekedeteit, és megállapíthatjuk, hogy a problémák és az ellentétek nem hiányoztak az első pünkösdöt követően sem – zárta második adventi prédikációját Raniero Cantalamessa.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
