Szeretett Testvérem! - Hét levél Istent keresőknek - 4. levél

Kategória: Evangelizációs levelek Megjelent: 2012. február 23. csütörtök

Még 2001-ben, az akkori ingyenes újságunk mellékleteként írtam hét levelet a fenti címmel, amit postán terjesztettünk. Később aztán kis füzet alakban is megjelent, de már így is régen elfogyott. Most, az új evangelizáció évében itt a honlapon újra közreadjuk őket. Ha jónak látjátok őket, küldjétek el azoknak, akikért imádkoztok. A negyedik levél:

 

Szeretett Testvérem!

Talán tapasztalhattad, hogy ma úgy mondják magukat emberek kereszténynek, hogy közben templomba nem járnak, nem imádkoznak, bűnbánatot nem tartanak, sőt nyilvánosan bűnökben élnek. Igen, még poli­tikai pártok is hirdetik magukról, hogy ők a keresztény értékek talaján állnak, miközben vezetőik, tagjaik élete éppoly pogány mint riválisaiké. Jézus korában is voltak ilyen pártok, emberek. Jézus ezt mondta nekik: "Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: "Viperák fajza­ta! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölc­sét. Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrabám az atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek min­den fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. " (Máté 3, 7-10)

Akkor a "közelgő harag" Kr. után 70-ben érkezett meg, amikor Titusz római légiói lerombolták egész Jeruzsálemet. Csak a keresztények menekültek meg, akik prófétai sugallatok hatására még az ostrom előtt kimenekültek a városból.

Micsoda szégyen Isten előtt, amikor pogány, bűnnel, gyűlölettel teli terveket az Ő nevével kötnek össze, vele igazolnak! Örvendhetnek a gonosz lelkek, ahol megcsúfolják a Szentet, feledvén a parancsot: Isten nevét hiába szádra ne vedd!

Milyen nevetséges igyekezet Isten akarata ellen munkálkodni! Hiszen Ő időről időre megítéli a nemzeteket. Ami nem tőle van, az mind összeomlik, megsemmisül. Az emberiség a 20. században megpróbált felépíteni egy Isten nélküli világot. Napjainkban is az élet tisztelete helyett a halál felmagasztalása történik. Gondviselés helyett életbiztosítás, gyöngédség és megértés helyett szociális segély, szeretet helyett hatalom és pénz próbálja összetartani ezt a világot. Nem fog sikerülni! Ez törvényszerű, hiszen sem ember, sem a gonosz lélek nem tud semmi olyat alkotni, ami tartósan fennmaradhatna - Isten kegyelme nélkül előbb vagy utóbb minden összeomlik.

Az összeomlás alóli kimenekülés útja nem változott a kezdetektől fogva: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!" (Márk 1, 3)

Sem angyalok, sem emberek nem tudnak jobbat, biztosabbat mutatni ennél. Az Úr ösvénye biztonságosabb, mint az atombunker, az Ő útja jobb mint a tömött erszény, tele éléskamra. Tanuljunk az elmúlt események­ból. Amikor jött az árvíz, kin segített az életbiztosítás? Nem segített, csak a szerető emberi kar. Amikor jött a földrengés, ki segített? Nem segített az összegyűjtött élelem - csak akit szerettünk, az szeretett viszont. Aki szeretetben gazdag, aki megosztotta másokkal, amije volt -az valószínűleg nem maradt egyedül a bajban sem. Aki pénzen vett barátokat, védelmet - annak a pénze nem sokat ért. Amikor megítélnek, csak a szeretet gyümölcsei számítanak.

Amikor ítélet alá kerülünk, akkor az összeomlásból megújulás is születik. Vágyaink szerint a Szeretet Földje, Jézus királysága közöttünk.

Sokan félnek a jövő miatt. Aggódnak, mi lesz velük. Sokan félnek a testi-lelki magánytól, sokan a munka­helyük elvesztésétől, vállalkozásuk csődbemenetelétől. Ha nem hisznek Istenben, a mennyei Atyában, ugyan ki nyugtathatja meg őket? A világ megpróbálja - és új és új dolgokat kell kitalálnia, nehogy kiderüljön, hazudik. Békét hirdet, miközben több a háború, mint valaha. Megértést, miközben a viszály elborítja a Földet. Jólétet, miközben már azoknak is megrendült a létbiztonságuk, akik eddig abban éltek. Egészséget, ámbár új és új betegségek tűnnek fel, s a már eddig legyőzöttnek hitt betegségek is újra feltá­madnak. S főleg: a bűn tagadásával nyugodt, szabad és kiegyensúlyozott emberekről, társadalmakról mesél, miközben a bűn szétáradt és uralkodóvá vált a földön, nyugtalanságba és romlásba döntve az embereket. A mi megoldásunk nem a piac, nem a pszichológus, nem az ügyvéd - bár időnként szükségünk lehet rájuk -, a mi megoldásunk Isten emberei ajánlatának elfogadása:

"Menjetek hozzá, az élő kőhöz, amelyet - bár az emberek elvetettek - az Isten kiválasztott és megbecsült, és mint élő kövek épüljetek fölé lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat hozzatok Jézus Krisztus által. Ezért van benne az Írásban: választott becses szegletkövet rakok le Sionban. Aki hisz benne, az nem vall szégyent.

Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett, a botlás köve és a botrány .sziklája: megbotlanak rajta, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak. Ti azonban választott nemzetség. királyi papság; szent nemzet, tulajdonul választott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségbók meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagy­tok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találhatok " (1 Péter 2. 4-10)

Előre megmentettek volna minket? Igen. Ha szenvedések között is, ha olykor elbukva is, ha erőtlenül is, ha veszedelmek között is, mégis Isten népe vagyunk. Egyszerű dolog ez - mégis milyen nehezen értik meg még az Istent ismerők is!

"Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született. "Hogyan lehetséges ez?" - kérdezte Nikodémus. Jézus így válaszolt: "Izrael tanítója vagy és nem érted?" (János 3. 'l-10)

Nem érti. Nem értjük mi sem. Miért? Mert még nem értettük meg, hogy csak az Isten mutathatja meg az Isten dolgait. Akiben a Szentlélek nem tud munkálkodni, az nem értheti meg Isten tetteit. Ezért igaz mind­annyiunkra: újjá kell születnetek! Megtérés nélkül nincs bűnbánat, bűnbánat nélkül elapad a kegyelem bősége, kegyelem nélkül nincs meg az Igaz Isten ismerete - így vak vezet világtalant, s végül mindketten elesnek.

Jézus azt kéri, higgy - de hitedet nem hagyja bizonyosságok nélkül. Nem azt mondja, hogy légvárat építs, hanem azt, hogy merj építkezni, s amit még nem látsz, nem tudsz, az is biztos sziklává vétik.

"Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát. Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, a Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre. és vessétek ki a hálótokat hal fogásra. "Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te .szavadra, kivetem a hálót" ­válaszolta Simon -, és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult és e szavakra fakadt. Uram, menj el tőlem, mert bűnös vagyok`: Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus Fait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel. " Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva a nyomába szegődtek."  (Lukács 5. 1-11)

Jézus megmutatja a halászoknak, hogy ő Ura a természetnek is, és képes bőségesen kielégíteni igényeiket. A mai menedzservilág rögtön halfeldolgozó üzem létesítését kezdeményezné Nála. El is magyaráznák: több hal, több pénz, abból több jut a szegényeknek is...

A világ mindig kívülről akar segíteni. Nagy terveket dédelget, programokat finanszíroz, tömegeket mozgat... Isten útja egészen más. Ő tudja, ha a szívünk meg nem változik, hiábavaló a legjobb igyekezet is. Jézusnak elég egy-két ember. Őket sem evilági karrierre hívja. Csodatettével nem nagyszabású tervekre akarja ihletni őket. Amit tesz az ennél sokkal kevesebb - és mégis sokkal több.

Tettével Isten-ismeretre tanítja ezeket az egyszerű halászokat. Bűnbánatra indítja szívüket - felismerik, hogy kik ők, és kivel állnak szemközt. Bátorságot önt beléjük, hogy ne féljenek. És olyan munkára hívja őket, amelyhez nem elég 8-10 óra munka. Nem elég néhány képességük, tehetségük felhasználása. Az egész életük kell. Minden, ami van - hogy Jézus is odaadhassa nekik mindenét, amije van.

Ezek az emberek megértették az Úr hívását. A kérdés az, mi értjük-e, érezzük-e az Ő hívását, és otthagyjuk-­e saját elképzeléseinket azért, hogy beállhassunk Isten munkájába szolgának. Gyermeknek.

Azt remélem, igen. A következő időszakban, a megpróbáltatások és megújulás időszakában nagy szükség lesz minden olyan emberre, aki elég bátor és erős ahhoz, hogy a Szeretet oldalán megmaradjon. Istennek szüksége van ránk! Istennek szüksége van rád, és nekünk is, hogy valóban megújuljon a Föld színe. Hogy láthatóvá váljon Isten országa közöttünk, a Szeretet földje.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a levelet!

Sípos (S) Gyula, (www.szeretetfoldje.hu)

You have no rights to post comments