Szeretett Testvérem! - Hét levél Istent keresőknek - 3. levél

Kategória: Evangelizációs levelek Megjelent: 2012. február 21. kedd

Még 2001-ben, az akkori ingyenes újságunk mellékleteként írtam hét levelet a fenti címmel, amit postán terjesztettünk. Később aztán kis füzet alakban is megjelent, de már így is régen elfogyott. Most, az új evangelizáció évében itt a honlapon újra közreadjuk őket. Ha jónak látjátok őket, küldjétek el azoknak, akikért imádkoztok.A harmadik levél:

 

Szeretett Testvérem!

Egy testvérünk találóan azt mondta: Csak egy Mennyország van. Nincsenek külön helyek az egymást gyűlölő keresztényeknek. (Micsoda kifejezés egyáltalán: gyűlölködő keresztény! Ilyen valójában nem is létezik. Mondhatja-e magát valaki krisztusinak, aki haragot tart felebarátjával?) Szent Pál apostol felkiáltása máig nem vesztette érvényét:

"Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették értetek keresztre, avagy Pál nevében keresztelkedtetek meg?" (1 Kor. 1, 13)

Sem egyikünk, sem másikunk, hanem csakis Jézus Krisztus nevében juthatunk el a Mennyei Atyához, aki egyaránt árasztja kegyelmeit jókra s rosszakra. Igen, abban van a szeretet, hogy Ő előbb szeretett minket. Ő előbb ajándékozott meg minket. Élettel, kegyelemmel, bűnbánattal, lehetőségekkel, tehetségekkel és képességekkel. Ő ma is Atya - olyan apuka, aki mindmáig gyermekei javát keresi. Hiszed-e, hogy a te Mennyei Atyád gondot visel rád? Hogy kérhetsz tőle, és Ő ezért nem haragszik, sőt!

Jézus azt tanítja, hogy olyan kapcsolatban lehetünk Istennel, mit jó szülő a gyermekével. Ahogy a kisgyer­mek mindent a szüleitől vár és remél, úgy várhatunk mi is gyermeki bizalommal mindent a mennyei Atyától. Hiszen mi is igyekszünk megadni a jót gyermekeinknek: "Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót?" (Máté 7, 10)

A mennyei Atya nekünk soha nem ad kígyót. Nem csábít bűnre, hogy halálba jussunk, miként a "kígyó" tette ezt az első emberpárral. Sőt, szeretetét kimutatta, amikor életet, örök életet adott nekünk Krisztusban. Tudnunk kell azonban, hogy ez a nekünk ajándékozott (örök) élet megosztja az embereket. Jézus minden tette, szava, mint a kétélű kard kettéválasztotta az igazat a hamistól. Isten jósága beleütközik a világ gonoszságába. Jézus minden nap szembesült ezzel.

"Egy alkalommal ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember. Figyelték, vajon meggyógyítja­-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. Felszólította a béna kezű embert: "Állj középre!" Aztán megkérdezte őket: "Szabad e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy veszni hagyni?` Hallgattak. Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez for­dult: ,.Nyújtsd ki a kezed!" Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok erre kimentek, s a Heródes­pártiakkal együtt tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.

Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából, Judeából, Jeruzsálemből, Idumeából, a Jordánon túlról, Tirusz és Szidon környékéről szintén nagy tömeg gyűlt köréje, mert oda is eljutott a híre, hogy milyen nagy dolgokat visz végbe. Szólt tanít ványainak, tartsanak készenlétben egy bárkát, nehogy a tolongó tömeg agyonnyomja. Sokakat meggyógyított, akiknek volt valami bajuk, mind ott tolongtak körülötte, hogy legalább megérinthessék. A tisztátalan lelkek pedig, mihelyt meglátták, elé vetet­ték magukat és elkezdték kiáltozni: "Te az Isten Fia vagy!" De ő keményen rájuk parancsolt, hogy ne vigyék szét a hírét." (Márk 3, I -12)

Igen, a tisztátalan lélek is tudja kiáltozni: Te az Isten Fia vagy! De megélni az istengyermeki életet - azt nem tudja. Neki az igazság is csak arra jó, hogy viszályt szítson vele. Nincs benne alázat, szeretet, nincs benne együttérzés és irgalom. Cselekedetei, hite egyaránt halottak. Ha az igazság a Szeretetben van, akkor kiengesztelődünk általa. Ha a gyűlöletben, akkor viszály keletkezik általa. Szeretetben vagyunk? Többre becsüljük-e igazságainkat mint Krisztus szeretetét?

Bennünk is voltak, vannak halott részek, amelyeket még nem járt át a kiengesztelődés ereje. Bizony, olykor minden erőnket össze kell szednünk, hogy a krisztusi új ember győzedelmeskedjen bennünk az óem­berünkön, amely a bűnt óhajtja.

Mi vagyunk a béna kezű emberek, akiket Jézusnak meg kell gyógyítania. Mi vagyunk azok, akik félünk kinyújtani kezünket az Úr felé, az Ő ajánlotta élet felé, mert féltjük magunkat, igazságainkat. Még a bizal­matlanság, a hitetlenség fiai vagyunk, "tisztátalan" lelkek, akik nem merik rábízni életüket az Atya gond­viselő szeretetére. Szent Pál apostol leírása máig helytálló:

"Ti is halottak voltatok vétkeitek és bűneitek következtében, amelyekben azelőtt éltetek a világ szokása szerint, a levegőégben uralkodó fejedelemnek hatalma alatt. Ez a lélek most a hitetlenség fiaiban dolgozik. Közéjük tartoztunk mi is, amíg testi vágyainkban éltünk s megteltük, amit a test és az érzékek kívánlak. Születésünknél fogva mi is a harag gyermekei voltunk, akárcsak a többi ember. De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halot­takait is - így kegyelemből kaptátok a megváltást; feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket, hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének táláradó bőségét, hozzánk való jóságából.

Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándé­ka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék. Az Ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk.

Gondoljatok arra, hogy azelőtt születéseteknél fogva pogányok voltatok. A körülmetéltek, akiknek testét kézzel metélték körül, körülmetéletlennek hívtak titeket. Abban az időben Krisztus nélkül éltetek, kívül áll­tatok Izrael vallási közösségén; a szövetségekből és az ígéreteiből idegenként kizárva, remény híján és isten nélkül éltetek a világban. Most azonban ti, akik "távol" voltatok, Krisztus Jézusban közel kerültetek, Krisztus vére árán. Ő a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjűk emelt válaszfalat ledön­tötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében, a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerző a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, és egy testben mind a kettőt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távol levőknek és békét a közel levőknek. Az Ő révén van mindkettőnknek szabad utunk az egy Lélekben az Atyához.

Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává." (Ef. 2. fej.)

Ennél pontosabban nem lehet leírni, mik voltunk és mivé lehetünk.

Ha az építő építkezik, olykor visszabontja a régi házat, megtisztogatja, újrafaragja a köveket, s amit azokból épít, szebb lesz, mint a régi, bár annak köveiből épült. Így van ez az Egyházban is. Amikor a Szentlélek építkezik, minket használ mint köveket. Olykor megtisztít, újrafarag minket, közösségeinket, elképzelésein­ket. Ha nem értjük meg a Szentlélek munkáját bennünk, akkor azt hihetjük, rombolnak minket. Nem akarunk fejet hajtani, alázatosak lenni. Ragaszkodunk bevált formáinkhoz éppúgy, mint új elképzelé­seinkhez. Az Isten viszont hozzánk ragaszkodik, nem a felvett szokásainkhoz, manírjainkhoz, kis igazsá­gainkhoz. Ember, hol a te igazságod, ha az Úr az Igazság? Hol a te utad, ha Ő az Út? Mit ér a te életed, amikor csak Ő az Élet?

Krisztus megölte az ellenségeskedést, te meg újratámasztanád? Eljött, hogy békességet hirdessen, te meg a háborút választod? Ő meghalt a világnak, te meg élni akarsz neki? És mi marad belőled Istennek?

Nem vagy idegen, hogy udvariaskodnunk kellene. Testvérünk vagy az Egy Atya asztalánál, ahol Ő magát szolgálja fel örök eledelül. Kinek mondhatnánk közvetlenebbül, mint neked: térj meg! Fordulj vissza az elkülönülés útjáról! Térj vissza a saját fontosságodnak az útjáról az Isten fontosságának útjára. Az elismert­ség, érvényesülés, karrier útjáról a szelídség, alázat és szeretet útjára.

Ne titkolózzunk önmagunk előtt. Bennem is, benned is ott van még a régi ember, amelyik önmagát akarja. Neked is, nekem is meg kell még harcolnom a "jó harcot", be kell futnom a "jó pályát", hogy Isten élete tökéletessé legyen bennünk. De van-e ennél szebb feladat? És van-e nagyobb segítség, mint az Istené, aki ingyen, kegyelembő1 megadja a győzelmet nekünk?

Igen, "az Ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elren- delte, hogy bennük éljünk. "

Teljesen hihetetlen, mégis igaz: keresztségünk óta új teremtés vagyunk, lélektől születettek, a Mennyei Atya gyermekei. Bárcsak minden keresztény tudatosítaná magában ezt! Bárcsak az előre elkészített jótettekben járnánk, hogy Jézus Krisztus ránk tekintve ne elszomorodjon, keményszívűségünket látva, hanem azt mond­ja: "Gyertek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amit elkészítettem nektek!"

Jézus betért a zsinagógába a béna kezű emberhez. Jézus betért hozzánk is, béna kezű emberekhez, a bénák társaságába. Igen, általa meggyógyulunk, sőt, máris újjá lett életünk benne, mert hisszük, Ő az Úr.

Istenem, kérlek segíts, hogy rád merjem bízni az életem. Add meg nekem a ráhagyatkozó hit kegyelmét, és nyisd meg szívem a Te életedre, hogy ne én éljek, hanem Te éljél bennem. Ámen.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a levelet!

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)