Álmok és álomlátók
Már az ószövetségi Joel azt prófétálja, hogy a végső időkben az emberek Istentől jövő álmokat fognak kapni: „Aztán pedig kiárasztom lelkemet minden emberre, és prófétálni fognak fiaitok és leányaitok; álmokat álmodnak véneitek, és látomásokat látnak ifjaitok.” (Joel 3, 1) Péter apostol pedig pünkösdkor kijelenti, hogy eljöttek ezek a „végső idők” – és azóta is tartanak. Ezért nem szokatlan, hogy mostanában több emberrel is találkoztam, akik hasonló tartalmú, prófétikus álmokat kaptak Istentől.
Milyen nagy szükségünk van a Szentlélekre!
Azt gondolhatnánk, hogy ha valakinek, hát Jézus Krisztusnak nem volt szüksége a Szentlélek külön kiáradására az életére, vagy a Szentlélek felkenésére a munkájához. Hiszen Ő a Szentlélektől fogant Szűz Mária méhében! Ő a Fiú, - a Szentháromság második személye – megtestesülése, Ő a tökéletes Isten és tökéletes ember. Miért is kellene neki még a Szentlélek külön kiáradása? Ehhez képest az evangéliumok ennek pont az ellenkezőjéről számolnak be.
Csak a jövő biztos!
A múlt héten Hankovszky Béla atya tanított a hétfői közösségünkben, és ő mondta ezt a figyelemre méltó mondatot: „Csak a jövő biztos!” A múlt ugyanis mindig értelmezés kérdése - minden korszak a maga szája íze szerint emelt ki vagy süllyesztett el, dicsőített meg vagy démonizált belőle bizonyos személyeket és történéseket. A jelen olyan sokrétű, hogy a benne élőknek átláthatatlan, minden világmagyarázat szükségszerűen csak kísérlet marad. A jövő azonban biztos, mert Isten által előre kinyilatkoztatott - és azt mi örömmel várhatjuk! Azaz életünk egyetlen helyes értelmezése a jövő felől történhet meg.
Hozsannától a „Feszítsd meg!”-ig – és tovább…
Az emberek ujjonganak, hozsannát énekelnek Dávid fiának és még a ruháikat is leterítik a szamárcsikó lába elé. (Pedig a ruha drága dolog volt, sokuknak az az egy volt összesen.) Nem parancsra kivezényelt ünneplő tömeg volt ez, lelkesedésük őszinte, reményük erőteljes. Aztán egy hét se telik el és az ünneplők közül sokan „feszítsd meg”-et kiáltanak. Hogyan történhetett ez meg velünk?
Kallódó hősök
Már megint forradalom. Ünneplő ruhába öltözött gyerekek szavalják: „Kik érted haltak, szent világszabadság!” Szép dolog ez a hevület, de tessék mondani, nem kellene mégis inkább élni? „Érted élni”, szeretetből és szentként? Éretlen fiatalemberként – amilyen az egyébként zseniális Petőfi is volt, amikor e versét írta – nagy tettekről álmodunk, hogy hőssé legyünk. Aztán kiderül, hogy csak kis tettekkel lehet nagy emberré válni. Különben – attól tartok – csak Isten által elhívott, kallódó hősök vagyunk.
Fájdalmas tapasztalatok – és remény
Tegnap délután, amikor hazafelé jöttünk egy gyógyító összejövetelről, kérdeztem a többieket, mi a véleményük az alkalomról. Az egyik testvérünk, aki részt vett a közbenjáró imaszolgálatban, azt mondta, neki nagyon fájdalmas volt, mert többször teljesen tehetetlennek érezte magát. Valóban, akik komolyan elszánják magukat, hogy valamilyen formában szolgálni kívánják Istent és embertársaikat, azok számára elkerülhetetlen, hogy a tehetetlenség érzésével és ilyen fájdalmas tapasztalatokkal szembesüljenek.
Mennyei migránsok, erőszak és –mentesség
Szombaton Sülysápon tartottunk gyógyító összejövetelt és ott Szegedi László atyának volt egy mondata, ami erősen elgondolkodtatott és rádöbbentett, milyen hibásan és rossz ellentétpárokat felállítva gondolkodunk életünkről. Azt mondta: Mindannyian migránsok vagyunk, mennyei migránsok, mert a valódi hazánk a mennyek országa… ez a néhány szó keresztülhúz minden érvelést, mindkét oldalról.
Akarja-e Isten, hogy meggyógyuljak?
Az Isten szeretete gyógyít című kiadványunk nem az első könyvem volt, amikben tanúságtételeket is közreadok gyógyulásokról, de az első, amiben megpróbáltam rendszerezettebben kifejteni Isten gyógyító szeretetének működését. 2008-ban jelent meg, de mondanivalója ma is aktuális, ezért továbbra is szervezzük a missziós utakat, gyógyító összejöveteleket, ahol újra és újra megtapasztalhatjuk Isten gyógyító és szabadító szeretetének működését. A könyvből idézem az egyik nagy kérdést és az arra adott választ: Akarja-e Isten, hogy meggyógyuljak?
Ki szegény?
Megboldogult ifjúkoromban, valamikor a ’70-es években édesapám krimi-könyvtárából olvastam egy könyvet, amiben az egyik szereplőt úgy jellemezték, hogy „olyan szegény, hogy még telefonja sincs”. (Az eredeti angol kiadás 1958-as volt!) Milyen gazdagok lehetnek arra az emberek – gondoltuk -, hiszen nálunk akkor a környéken se volt senkinek telefonja.
Lelkiismeret – és ami nem az
A II. Vatikáni Zsinat forradalmi döntései közé tartozik, amivel újra kimondta, hogy a lelkiismeret végső szava az emberi törvények fölött áll. Azóta is boldog-boldogtalan hivatkozik a lelkiismeretére, főleg, ha ki akar kerülni bizonyos (erkölcsi) törvényeket, alaposan becsapva önmagát és másokat is. A lelkiismeret ugyanis nem azonos az emberi szokásokkal és elvárásokkal, nem azonos a tudattalanunkból feltörő vágyakkal és érzésekkel és nem azonos a freudi „felettes énünkkel” sem. Mik ezek és mi akkor a lelkiismeret?
Öröm, káröröm, aggódás és remény
Négy év múlva, 2020-ban hazánkban rendezik a Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszust. Ez a katolikus keresztény világ egyik legnagyobb eseménye! Négyévente kerül megrendezésére mint az Olimpia, csak épp sokkal kevesebb pénzbe kerül és sokkal, de sokkal több áldás származik belőle ránk, mint a másikból.
