Mi lehetett Isten szándéka?
Jogos és fontos kérdés, hogy vajon mi lehetett Isten terve, ha hiszünk abban – márpedig én hiszek -, hogy a pápa által bevezetett új Mária-ünnep nem pusztán emberi, önkényes akaratból született, hanem Ferenc pápa és a római katolikus egyház vezetőinek e döntése mögött a Szentlélek inspirációja húzódik meg.
„Ferenc pápa elrendelte a Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának kötelező emléknapját, melyet a liturgiában pünkösd vasárnap utáni hétfőn fogunk ünnepelni.” A hír rövid, a jelentősége azonban annál nagyobb, hiszen nem mindennapos dolog, hogy új emléknapot, Mária-ünnepet iktatnak be az egyházi évbe.
Ha elmélkedni kezdünk azon, vajon milyen okok késztethették Istent és az egyházat az új emléknap bevezetésére, mire szeretné felhívni a figyelmünket az „Egyház Anyja” emléknap, rögtön pünkösd ünnepe után, eszünkbe juthat néhány dolog (bár ezzel nyilván még csak a felszínt karcoljuk).
Tudjuk, hogy az Egyház válságban van. Kívülről is óriási támadások érik. A Föld háromnegyedén üldözik a keresztényeket. Újra felemelkednek és megerősödnek olyan hamis hitek és vallások, amelyek Krisztus és tanítványai teljes pusztulását akarják. A világ gazdagabb és nyugodtabb felén az önszeretet hitetlensége és ateista önistenítése sodorja el az embereket Krisztus megváltó, önzetlen szeretetétől.
Az Egyház belső válsága is nyilvánvaló. Megrázták a pedofil ügyek, a hatalom és pénz vonzásában elkövetett bűnök. Vannak, akik e problémákra válaszul nem Isten szeretetének új kiáradását kívánják válaszul, hanem visszatérést valami rigorózus, szigorú, ám áttekinthető törvénykezéshez. (Ez vált a zsidó nép nagy tragédiájává is Jézus Krisztus földi működése idején.) És fordítva: vannak, akik legszívesebben minden törvényt felrúgnának egy felhígított, evilági szeretet nevében. Az Egyháznak nagy szüksége van minden égi és földi segítségre, hogy e veszélyes szirtek között hajótörést ne szenvedjen. (Eszünkbe juthat Don Bosco, aki egy látomásában azt látta, hogy egy pápa az Egyház hajóját a viharos tengeren két oszlophoz köti ki. Az egyik oszlop tetején a Szűzanya áll, a másikon az Oltáriszentség – és eszünkbe juthat Ferenc pápa, aki minden nap szentmisét mutat be, ünnepli az eucharisztiát, prédikál, a Szűzanya segítségét kéri – és most itt az ünnep, egy újabb szál a horgonykötélhez…)
A legfontosabb ok talán mégis a Szűzanya és az ő pünkösdi alázatának példája. (A most következő rész a Mária titka című, 2011-ben megjelent könyvemből való.) Ezt olvassuk az Apostolok cselekedeteiben: „Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és (unoka)testvéreivel együtt.” (ApCsel 1, 14)
Mondhatnánk: az rendben van, hogy az apostolok imádkoztak a Szentlélek kiáradásáért – de Máriának mi szüksége volt erre? Hiszen ő „kegyelemmel teljes” volt! A szíve alatt hordozta Isten Fiát, együtt élt a Megváltóval annak földi életében és mindenkinél többet tudott Isten országáról!
Mária azonban nem így fogta fel a dolgot. Együtt volt a tanítványokkal – és nem vádolta őket árulásukért hanem szívére szorította őket – és várta Jézus ígéretének megvalósulását. Azt hiszem ő megértette, Isten valami újat készít! És ahogy Jézus Krisztusra le kellett szállnia a Szentléleknek, hogy felkenje Őt a nyilvános szolgálatra, nekik is ugyanúgy szükségük van erre.
Mária az Úr alázatos szolgáló leánya maradt az új helyzetben is. Együtt imádkozott az apostolokkal a Szentlélek erejéért, de imádkozott az apostolokért is, hogy azok betölthessék küldetésüket. Nem tolakodott előre, nem akart a fő helyre ülni, nem kívánt kiváltságokat magának. Engedte, hogy a Szentlélek a maga tetszése szerint kenjen fel ki-kit apostolnak, prófétának, evangelizátornak, és szolgálta őket. Pedig – most már tudjuk – mindez volt egyszerre! Megjelenései által ő érte el a legtöbb embert, ő tudta bűnbánatra indítani a szívüket, ő hozta el a megújulást sok-sok lélekbe és egyházközsége. Igen, Szűz Mária valóban az egész Egyház Anyja!
Drága Szűzanyánk! Járj közben értünk Szent Fiadnál, hogy a Szentlélek leszálljon ránk is, hogy megélhessük az Új Pünkösdöt és így tanúi lehessünk az Atyának a Fiúnak és a Szentléleknek, mindannyian a magunk tehetsége és elhívása szerint! Köszönjük, hogy valóban Édesanyánk és az Egyház Anyja vagy!”
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)