Gobbi Hilda és Néri Szent Fülöp

Kategória: Eheti Megjelent: 2017. október 23. hétfő

Az elmúlt napokban azzal mulattattam magam, hogy nagy művészekkel és művészekről készült beszélgetéseket, jeleneteket nézegettem. Köztük Gobbi Hildát, a zseniális színésznőt, nagylelkű közösségi embert és egy időben hithű kommunistát, akit a háború előtti úri keresztény kurzus a munkásokkal való szimpatizálása miatt a színpadról is eltiltott, a német megszállás alatt pedig halálra üldözött.

Tevékeny ember volt, aki színésztanoncoknak kollégiumot, idős színészeknek otthont alapított, részt vett a közéletben, pénzét elajándékozta, a Nemzeti Színházért lobbizott – és hát homoszexuális kapcsolatban élt… Leszbikus kommunista – a papírforma szerint ez egyenes út a pokolba. Csakhogy!
Gobbi Hilda szívéről álljon itt egy történet. Egyszer a barátaival beszélgetve panaszolta, hogy aggódik, mert ahol a nyaralója is áll, már több helyre is betörtek. Mit tegyen? Egyik kollégája viccesen azt mondta neki, tegyen ki az asztalra egy üveg bort, de a dugóját szúrja át injekciós tűvel és nyomjon bele altatót. Aztán tegyen ki mellé egy dugóhúzót is… néhány hét múlva telefonál Hilda, hogy nagy baj van, mert itt alszik a nyaralóban a tolvaj, körülötte az összepakolt holmik és az üres borosüveg! Nem volt mit tenni, hívni kellett a rendőrséget. Évek múlva a művésznő azon a helyen lépett fel a társulattal, ahol a börtön is volt. Az előadás után – apácaruhában, még a színpadi jelmezben volt -, megjelent a börtön előtt egy tálca süteménnyel és itallal, hogy engedjék be őt a börtönbe a rabhoz. Bár felismerték, nem akarták beengedni, aztán valahogy csak bekönyörögte magát. Meglátogatta a rabot, aztán azt mondta neki, hogy ha kiszabadul, keresse fel, mert megpróbál segíteni rajta… Ilyen ember volt Gobbi Hilda – de mielőtt folytatnám, tennék egy kitérőt Néri Szent Fülöp felé.
Fülöp a XVI. században élt, Róma második apostolának nevezték, pedig nála jobban senki nem ütött el a korban elvárt papi eszménytől. A Szentlélek szabálytalan szentje volt, vidám egy borús korszakban, őrült ötleteiről híres katolikus reformátor akkor, amikor a reformáció szó is gyűlöletes volt, minden tisztséget visszautasító férfi egy rangkórságban szenvedő világban és mindenkivel – a korabeli megbotránkozó beszámolók szerint még zsidókkal és eretnekekkel is! – szóba álló misztikus. Úgy lett Róma apostola, hogy látszólag senkit sem akart megtéríteni, mindenkinek tisztelte a lelkiismereti szabadságát (ahogy a sajátját is védte minden kényszertől). Megtehette, mert olyan nyilvánvalóan szerelmes volt Istenbe, hogy kereszténységét nem lehetett kétségbe vonni. (Ez persze nem akadályozta meg ellenfeleit abban, hogy egyházi bíróság elé ne citálják és ne figyeltessék minden lépését.)
Vajon mi történt volna, ha Fülöp találkozik Hildával? Talán felfedezték volna egymásban a közös vonzalmat a művészet, a színjátszás, a zene iránt. Talán még közös műsort is csináltak volna, ahogy Fülöp bevont mindenkit, aki körülötte volt, az életébe. Fülöp biztos meglátta volna a művésznőben a rengeteg emberbaráti szeretetet, még ha az gellert is kapott a nehéz időkben, Hilda pedig talán felismerte volna a kereszténységnek azt a formáját, ami elsősorban Isten és ember találkozásáról, a szeretetről és megértésről szól…
Hogy pedig Hilda találkozott, még itt a földön ezzel az Istennel, arról bizonyítékom van. A 70. születésnapjára összeállítottak egy szép műsort a színházban (amit a tévé is fölvett). Kora nagy művészei léptek föl komoly és humoros számokkal (Huszti Péter még mintha be is olvasott volna neki, de ez lehet, hogy csak félrehallás tőlem – a monológja arról szólt, hogy mindenért számot kell adni…)
A műsor vége felé lépett színpadra Kútvölgyi Erzsébet. Azzal kezdi, hogy „Nem látom Hildát” – aztán észreveszi, boldog születésnapot kíván neki, majd ez a törékeny kis asszony bizonytalan hangon énekelni kezdi Solvejg dalát. Elmúlik a tavasz, a nyár, az ősz, jön a tél… a második versszak már Isten áldását kéri és azt mondja, Isten szerelmes szívvel várja és köszönti őt, amikor majd ott áll a trónja előtt…
Hilda sír, én is sírok. Hiszem, hogy neki ez egy találkozás volt Istennel és hiszem, hogy ugyanez és ugyanígy játszódott le, amikor Gobbi Hilda valóban a Trón elé került. A többi kettejük titka…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Hozzászólások   

0 #5 SiGyula 2017-10-24 07:25
Kedves Mari!
Köszönöm!
Idézet
+1 #4 mari 2017-10-23 17:55
Kedves Gyula! Nagyon jó a cikk.
Gyönyörűséges a történet Gobbi Hildáról. Néri Fülöp bátorsága, és mindenkit elfogadó emberszeretete elbűvöl és lelkesít engem. Köszönöm a cikket, segít nekem, mert én is küzdök magammal hogy ne fekete-fehérben lássam a dolgokat.
Idézet
0 #3 SiGyula 2017-10-23 14:58
Isten és Néri Szent Fülöp van az egyik oldalon - legalábbis én erről írtam, és arról, milyen lehetett a találkozás Isten és a művésznő között...
Idézet
0 #2 Keresztelő 2017-10-23 13:24
Valóban kettőjükre tartozik a végső elszámolás, ahol egyik személy a végtelen fölségű Isten a másik az említett szinésznő. Nekünk azért veszélyes, mert Isten irgalmát irigyelni, vagy helyteleníteni nagy butaság lenne.
Erre tanít a példa, talán nem tehetek a magaméval azt, amit akárok? Nem tetszik, hogy én jó vagyok?
Bizony közbeszéd tárgya volt Gobbi Hilda személye, de az ítélet Istené.
Idézet
+4 #1 sz.f.m. 2017-10-23 11:33
Néri Szent Fülöp és Gobbi Hilda egy kalap alá vétele elég bizarr próbálkozás. Még akkor is, ha a színész megtért élete végén. Az adót ne keverjük össze az adaggal!!!
pax

sz.f.m.
Idézet

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés