Miért könnyezik a Szűzanya hazánkban?

Kategória: Eheti Megjelent: 2017. július 03. hétfő

Pásztón két Szűzanya szobor könnyezik. Kaposfüreden vérző ostya, egy másik helyes a feszületből olaj csöpög… Mi történik itt? Esetleg megint valóra válik Jézus próféciája, hogy ha az egyház hallgat, „a kövek fognak megszólalni”? És ha ez így van, mi a baj a magyar egyházzal – és általában Magyarországgal -, ha Isten ilyen erőteljes jelekkel akar felébreszteni minket?

Előhozhatnánk a régi dolgokat. Például a még mindig rendkívül magas abortusz-számot és azt, hogy bár a kormány szavakban a magzatgyilkosságok ellen van, sikerült olyan (látszat) jogszabályt alkotnia, amin annyi kiskapu van, ahány lyuk egy szitán, így az orvos-mészárosok gond nélkül folytathatják véres üzletüket. „Jaj nektek, képmutatók, farizeusok!”
De emlékeztethetnénk mindenkit arra a szintén jézusi mondatra is, hogy „amelyik ország önagával meghasonlik, az elpusztul” – és lehet-e látványosabb jele meghasonlásunknak annál, mint hogy a politikai vezetőink óriásplakátokon hirdetik, mennyire utálják egymást (és ezzel együtt minket, akiket képviselnek)?
Sorolhatnánk az Egyház által égbekiáltó bűnöknek nevezett dolgokat: gyilkosságok (ide tartozik a mások jó hírének legyilkolása is), homoszexualitás, árvák és özvegyek sanyargatása, a munkás megszolgált bérének visszatartása… van-e olyan közöttünk, aki ezekre ne tudna néhány példát mondani?
De nem ezért sír a Szűzanya – hanem azért, mert mindehhez mi, keresztények asszisztálunk: hallgatólagosan elfogadjuk, sőt, tevékenyen részt veszünk benne! Nem mi vagyunk a kovász, amelyik a világot legalább egy kicsit krisztusibbá teszi, hanem pont fordítva, a világ kovásza formál minket is egyre világibbá.
Pártunk és kormányunk azt mondja, hogy ők aztán keresztények és a keresztény értékek védelmezői – tehát ha ők gyűlölködnek, akkor azt csakis a jó érdekében teszik. Mi pedig – feledve, hogy „Isten a kiengesztelődés szolgálatával bízott meg” minket -, beállunk a farkasfalkába, együtt vonítani a többiekkel.
Egyet tanultunk meg a Szentírásból, amit Rákosi elvtárs is: „aki nincs velünk, az ellenünk”. Ha pedig ellenünk, akkor velük szemben minden eszköz megengedhető: lehet lopni, csalni, hazudni. Lehet korruptnak lenni – miért is ne, hiszen mindez a „mi” érdekeinket szolgálja…
Csakhogy nem lehet, legalábbis nem következmények nélkül, még akkor sem, ha ez látszólag egy következmények nélküli ország.
Igaz, a politikai látványpékség remekül működik. Hiszen nem mondom én, hogy rossz dolog vadászni járni, épp most van idénye, meg aztán, az urak már csak így szokták. Fehér lovon lovagolni is szép látvány, feszül a mellkas, tapsol a tenyér… aztán lehet erőteljesen, öblögetősen beszélni a hazáról is, ütni-verni a gonosz migránst, liberális zsidó cigányt, - csak a nagy nemzetmentés közepette épp szétesik a hazánk.
Istent ugyanis nem érdeklik a magunkra aggatott szép, nemzetmentő cimkéink. Ő pontosan tudja, mi van a ruhánk, a bőrünk alatt. (Pénz, hát mi más a mindenkori kisgömböc Döbrögi uraméknak? Meg még egy kis hatalom…) Istent nem lehet palira venni lózungokkal, jelszavakkal. Nem lehet befenyíteni, megcsicskáztatni sem. A furfangosan kiagyalt jogszabályokra is csak legyint.
De ha az Ő kegyelme eltékozlódik életünkben, akkor ugyan mi fog összetartani minket?
Semmi.
Akkor talán elvesző népét siratja a Magyarok Nagyasszonya. Akkor talán Jézus Szíve értünk vérzik az Oltáriszentségben. Akkor talán az Úr most is azt várja, kit kenhetne fel szent olajával, aki elvállalná a keresztet, a szólás, a cselekvés keresztjét a népért.
Hol vannak a próféták, hol van a prófétai egyház, amely a tetőkről hirdetné, ez így nem mehet tovább? (Helyette vannak szuper magán-kinyilatkoztatásaink arról, hogy Isten mennyire szeret minket – ami igaz, de ettől még szakadékba zuhanhatunk, nálunk a kormány -, és arról, hogy a pápa már megint antikrisztus, mert lám, milyen feszület van a kezében… Közhelyek, butaságok és hiábavalóságok tengere.)
A magyar egyház hallgat. Ez a legnagyobb baj.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Hozzászólások   

0 #27 Margó 2017-07-28 05:20
Rendben :-)
Idézet
0 #26 s.gyu. 2017-07-27 18:05
Kedves Margó!
Nem szabad így gondolkodnod magadról, hogy te kevés vagy (különben meg mindannyian kevesek vagyunk, nincs önmegváltás, nem tudunk a jócselekedetein kből olyan létrát ácsolni, ami a mennyig él, hanem Isten hajol le hozzánk és emel fel, és persze erre válaszolunk, úgy, ahogy tudunk), szóval nem vagy kevés, hanem nagyon is sok! Isten minden embert megbecsül, szeret, de különösen azokat, akik megvallják hozzá tartozásukat - és te ezt teszed. Úgyhogy ne aggódj, és csak semmi pesszimizmus. Kalandra fel! :-)
Idézet
0 #25 Margó 2017-07-27 17:23
Ez igaz! Tényleg jobb, ha ráhagyatkozunk, s tesszük, amit Ő kér tőlünk. Ki mennyit tud vállalni belőle. Csak szerintem én kevés vagyok, velem nem sokra megy. De a szeretetem biztosan érzi, remélem, legalábbis.
Idézet
0 #24 sz.f.m. 2017-07-27 10:53
Kedves Margó!

A Szűzanya már mindent kitalált:
1.Imádkozni kell a Rózsafüzért
2. Olvasni kell a Szentírást(naponta)
3. Gyónásainkat el kell végezni legalább havonta. 4. Eucharisztia, tehát szentáldozás, ami egyet jelent azzal, hogy Szentmisére járunk, akár naponta!
5. Böjt. Ez a legnehezebb -- amit a Szűzanya kér az szerdán pénteken kenyéren és vízen -- a legtöbb kegyelem forrása.
pax
sz.f.m.
Idézet
0 #23 Margó 2017-07-27 09:19
Köszönöm szépen, Gyula :)
Idézet
0 #22 s.gyu. 2017-07-27 06:14
Kedves Margó!
A nem vallásosokkal csak úgy lehet találkozni, ha te, mi megyünk közéjük, ők maguktól nem járnak errefelé. Persze mindig van néhány kereső... azt hiszem, az internetes jelenlét csak kiegészítő (bár nekem nagyon fontos) tevékenység, a személyes találkozást, evangelizálást nem lehet kikerülni. Mindenesetre a honlapon vannak ebangelizációs levelek menüpont, onnan (is) lehet levenni anyagokat...
Szeretettel: Gyula
Idézet
0 #21 Margó 2017-07-26 15:45
Hogyan tudnánk a Szűzanyának örömet okozni? Bár eltérő véleményen vagyunk néhány dologban, ez a cél azért összeköt bennünket. Olyan, mintha egy kátyúba ragadt szekeret akarnánk kiszedni, s újra rárakni a jó útra. Mindenki másként gondolja, de mindenki ugyanazt akarja....
Említettem, hogy bár pici korom óta vallásos vagyok, mégis kevés a környezetemben a keresztény. Egyetlen osztálytársam, csoporttársam sem volt az (rendszerváltás előtt) Pár hónapot külföldön tanultam, s micsoda nagy élmény volt életem első jó beszélgetését folytatni Istenről szabadon - egy kopt keresztény kellett hozzá. Aztán az ő révén ismertem meg lengyeleket, s döbbentem rá, jé, ezek mindannyian járnak templomba, minden vasárnap. Úgy éreztem, hogy nem vagyok többé egyedül! Szívet melengető érzés volt. Sokat változott a világ azóta, de nekem még mindig nincs annyi Istenhívő ismerősöm, mint szeretném. S félek, hogy a jelenkori tendenciákat ismerve, a fiamnak sem lesz. Sőt valahogy még a saját hitünket is meg kellene őrizni.
Miért nem vagyunk elég vonzóak? Ha megosztok facebookon egy vallásos tartalmat, még véletlenül sem olvassák el a nem vallásos ismerőseim. Pedig többször próbáltam. Előítélet? Valószínűleg Isten és a vallásos ember be van skatulyázva náluk. Szemet becsukni, fület bezárni, nehogy valamilyen gondolat eljusson hozzájuk.
Hogyan lehet a szívig eljutni? Egy dolgot talán rosszul csinálunk. Hamarabb jut el nyilvánosságig a kritikánk, mint a szeretetünk. Ha valakinek megmondjuk hogy bűnös, kapásból elfordul tőlünk. Talán először csak Istenről és a szeretetéről kellene beszélnünk, lehet, hogy többet érnénk el vele. Minden ember szereti magát jónak látni. Ha valakitől azt hallja, hogy nem jó, amit csinál, messziről elkerüli az illetőt, bármi is legyen az igazság. Az ember nem tudja elfogadni azt, hogy rosszat tesz, inkább elméleteket gyárt, csakhogy igazolja magát. A bűnről persze nem szabad hallgatni, de nem jó kezdet a kritika.
Kár, egyébként, hogy nincs egy evangelizációs oldal, ahol inkább csak Isten és a szeretete látszana, s a kritika kevésbé. Persze, lehet, hogy az én facebookos megosztásaim sorsára jutna, s akinek szánták, még véletlenül sem olvasná el.
Itt a Gyula oldala: fantasztikusan jó! Engem megerősít, s egy csomó érdekességet is találok rajta. Egyszerűen felüdíti a lelkem! De nem megosztható egy nem vallásossal. Elbizonytalanít anánk a véleménykülönbs égeinkkel, s kedvét szegnénk a néha a túl szigorú ítéleteinkkel. Találtam még más nagyon jó anyagokat is a neten (Johannes Hartl, Cotiso Margulescu) de szintén nem megoszthatóak közvetlenül: vagy a felvétel minőségével van baj vagy szintén kifejezetten keresztényeknek szólnak, s egy nem hívő még nem tudna mit kezdeni velük. Pedig egyébként nagyon elgondolkodtatn ának egy nem hívő embert is. S még biztosan vannak mások is, csak én nem ismerem őket.
Nem tudom, mi a véleményetek? Lehet, hogy ostobaságokat írok, de tényleg annyira sürget bennünket ez a világ s a Szűzanya is. Csak ki kellene találnunk valamit.
Idézet
0 #20 barnan 2017-07-11 16:48
Sok mindent átfognak, összefoglalnak a következő gondolatok az egyházról, kereszténységrő l, Európa kereszténységén ek kérdésköreiről, a keresztény közösségek, egyház megosztásának veszélyeiről, az egyetlen útról, a megtérésről, Krisztusról, így együtt:

Ferenc pápa a lengyel püspökökkel beszélgetett:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-lengyel-puspokokkel-beszelgetett

Böjte Csaba: "A Jóisten nagy fakanalat ragadott":
https://mno.hu/hetvegimagazin/a-joisten-nagy-fakanalat-ragadott-1306016

Varga László atya "búcsúbeszéde – végakarata":
http://szentimreplebania.hu/2017/04/21/nincs-vege/

Varga László püspök: "Élet Krisztusban - nincs más lehetőség":
https://www.youtube.com/watch?v=8rVGfVE1rIo
Idézet
+1 #19 Sün 2017-07-09 20:57
És arra nem gondol Sípos uram, hogy a dolog épp fordítva áll? Hogy a liberális elhülyítésben egyedül Magyarország védelmezi még mindig az európai kereszténységet a ma lehetséges módokon? Ma is mi állítjuk meg egyedül az iszlám inváziót, mint egykor Hunyadi uram mellett Kapisztrán Szent János. Egyedül Magyarországon tesznek kísérletet az ördögi PC beszédmód felszámolására, egyedül itt támogatja történelmi súlyához mérten méltón az egyházat az állam? Hogy egyedül nekünk vannak még szentéletű és igaz papjaink, lsd. Márfi Gyula, Barsi Balázs, Böjte Csaba? ja hogy közben a politikai elit lop? Ez mindig így volt és így is marad, de ez nem kissebbíti a jó szándékot. Én azt gondolom, hogy ezek a különös történések (csodák) kitüntetést jelentenek a magyarság számára, további erőt adnak s talán a megtérések számát si emelik majd. De itt és nem másutt! mert ez Mária országa, mégiscsak az.
Idézet
+2 #18 Margó 2017-07-08 16:02
Én is úgy gondolom, hogy szükségünk van Krisztus egyházára, s még inkább magára Jézusra, de mégis több olyan embert ismerek, akik csak a maguk módján hisznek Istenben, s mégis nagyon jó emberek. A bajban is jók! Csodálatos családanyák, jó gyermekek, évekig nagy nagy áldozattal ápolják a beteg hozzátartozóika t, lelkiismeretese k a munkahelyükön, jók kollégának, ismerősnek, felebarátnak, segítenek, ahol tudnak, mindig van egy jó szavuk a másikhoz. Ezt a tapasztalat mondatja velem, én sokat köszönhetek néhányuknak. Én ennek örülök, mert minél több jó ember él a Földön, annál jobb. Nekem kevés a vallásos ismerősöm, az utóbbi években több, de régen, középiskolában és főiskolán pl. senki nem volt a környezetemben, aki hitt volna Istenben. Így megtanultam annak is örülni, ha valaki szimplán jó. S szerintem ők Isten rejtett tartalékai.
Idézet

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés