Miért könnyezik a Szűzanya hazánkban?
Pásztón két Szűzanya szobor könnyezik. Kaposfüreden vérző ostya, egy másik helyes a feszületből olaj csöpög… Mi történik itt? Esetleg megint valóra válik Jézus próféciája, hogy ha az egyház hallgat, „a kövek fognak megszólalni”? És ha ez így van, mi a baj a magyar egyházzal – és általában Magyarországgal -, ha Isten ilyen erőteljes jelekkel akar felébreszteni minket?
Előhozhatnánk a régi dolgokat. Például a még mindig rendkívül magas abortusz-számot és azt, hogy bár a kormány szavakban a magzatgyilkosságok ellen van, sikerült olyan (látszat) jogszabályt alkotnia, amin annyi kiskapu van, ahány lyuk egy szitán, így az orvos-mészárosok gond nélkül folytathatják véres üzletüket. „Jaj nektek, képmutatók, farizeusok!”
De emlékeztethetnénk mindenkit arra a szintén jézusi mondatra is, hogy „amelyik ország önagával meghasonlik, az elpusztul” – és lehet-e látványosabb jele meghasonlásunknak annál, mint hogy a politikai vezetőink óriásplakátokon hirdetik, mennyire utálják egymást (és ezzel együtt minket, akiket képviselnek)?
Sorolhatnánk az Egyház által égbekiáltó bűnöknek nevezett dolgokat: gyilkosságok (ide tartozik a mások jó hírének legyilkolása is), homoszexualitás, árvák és özvegyek sanyargatása, a munkás megszolgált bérének visszatartása… van-e olyan közöttünk, aki ezekre ne tudna néhány példát mondani?
De nem ezért sír a Szűzanya – hanem azért, mert mindehhez mi, keresztények asszisztálunk: hallgatólagosan elfogadjuk, sőt, tevékenyen részt veszünk benne! Nem mi vagyunk a kovász, amelyik a világot legalább egy kicsit krisztusibbá teszi, hanem pont fordítva, a világ kovásza formál minket is egyre világibbá.
Pártunk és kormányunk azt mondja, hogy ők aztán keresztények és a keresztény értékek védelmezői – tehát ha ők gyűlölködnek, akkor azt csakis a jó érdekében teszik. Mi pedig – feledve, hogy „Isten a kiengesztelődés szolgálatával bízott meg” minket -, beállunk a farkasfalkába, együtt vonítani a többiekkel.
Egyet tanultunk meg a Szentírásból, amit Rákosi elvtárs is: „aki nincs velünk, az ellenünk”. Ha pedig ellenünk, akkor velük szemben minden eszköz megengedhető: lehet lopni, csalni, hazudni. Lehet korruptnak lenni – miért is ne, hiszen mindez a „mi” érdekeinket szolgálja…
Csakhogy nem lehet, legalábbis nem következmények nélkül, még akkor sem, ha ez látszólag egy következmények nélküli ország.
Igaz, a politikai látványpékség remekül működik. Hiszen nem mondom én, hogy rossz dolog vadászni járni, épp most van idénye, meg aztán, az urak már csak így szokták. Fehér lovon lovagolni is szép látvány, feszül a mellkas, tapsol a tenyér… aztán lehet erőteljesen, öblögetősen beszélni a hazáról is, ütni-verni a gonosz migránst, liberális zsidó cigányt, - csak a nagy nemzetmentés közepette épp szétesik a hazánk.
Istent ugyanis nem érdeklik a magunkra aggatott szép, nemzetmentő cimkéink. Ő pontosan tudja, mi van a ruhánk, a bőrünk alatt. (Pénz, hát mi más a mindenkori kisgömböc Döbrögi uraméknak? Meg még egy kis hatalom…) Istent nem lehet palira venni lózungokkal, jelszavakkal. Nem lehet befenyíteni, megcsicskáztatni sem. A furfangosan kiagyalt jogszabályokra is csak legyint.
De ha az Ő kegyelme eltékozlódik életünkben, akkor ugyan mi fog összetartani minket?
Semmi.
Akkor talán elvesző népét siratja a Magyarok Nagyasszonya. Akkor talán Jézus Szíve értünk vérzik az Oltáriszentségben. Akkor talán az Úr most is azt várja, kit kenhetne fel szent olajával, aki elvállalná a keresztet, a szólás, a cselekvés keresztjét a népért.
Hol vannak a próféták, hol van a prófétai egyház, amely a tetőkről hirdetné, ez így nem mehet tovább? (Helyette vannak szuper magán-kinyilatkoztatásaink arról, hogy Isten mennyire szeret minket – ami igaz, de ettől még szakadékba zuhanhatunk, nálunk a kormány -, és arról, hogy a pápa már megint antikrisztus, mert lám, milyen feszület van a kezében… Közhelyek, butaságok és hiábavalóságok tengere.)
A magyar egyház hallgat. Ez a legnagyobb baj.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Hozzászólások
Nem szabad így gondolkodnod magadról, hogy te kevés vagy (különben meg mindannyian kevesek vagyunk, nincs önmegváltás, nem tudunk a jócselekedetein kből olyan létrát ácsolni, ami a mennyig él, hanem Isten hajol le hozzánk és emel fel, és persze erre válaszolunk, úgy, ahogy tudunk), szóval nem vagy kevés, hanem nagyon is sok! Isten minden embert megbecsül, szeret, de különösen azokat, akik megvallják hozzá tartozásukat - és te ezt teszed. Úgyhogy ne aggódj, és csak semmi pesszimizmus. Kalandra fel!
A Szűzanya már mindent kitalált:
1.Imádkozni kell a Rózsafüzért
2. Olvasni kell a Szentírást(naponta)
3. Gyónásainkat el kell végezni legalább havonta. 4. Eucharisztia, tehát szentáldozás, ami egyet jelent azzal, hogy Szentmisére járunk, akár naponta!
5. Böjt. Ez a legnehezebb -- amit a Szűzanya kér az szerdán pénteken kenyéren és vízen -- a legtöbb kegyelem forrása.
pax
sz.f.m.
A nem vallásosokkal csak úgy lehet találkozni, ha te, mi megyünk közéjük, ők maguktól nem járnak errefelé. Persze mindig van néhány kereső... azt hiszem, az internetes jelenlét csak kiegészítő (bár nekem nagyon fontos) tevékenység, a személyes találkozást, evangelizálást nem lehet kikerülni. Mindenesetre a honlapon vannak ebangelizációs levelek menüpont, onnan (is) lehet levenni anyagokat...
Szeretettel: Gyula
Említettem, hogy bár pici korom óta vallásos vagyok, mégis kevés a környezetemben a keresztény. Egyetlen osztálytársam, csoporttársam sem volt az (rendszerváltás előtt) Pár hónapot külföldön tanultam, s micsoda nagy élmény volt életem első jó beszélgetését folytatni Istenről szabadon - egy kopt keresztény kellett hozzá. Aztán az ő révén ismertem meg lengyeleket, s döbbentem rá, jé, ezek mindannyian járnak templomba, minden vasárnap. Úgy éreztem, hogy nem vagyok többé egyedül! Szívet melengető érzés volt. Sokat változott a világ azóta, de nekem még mindig nincs annyi Istenhívő ismerősöm, mint szeretném. S félek, hogy a jelenkori tendenciákat ismerve, a fiamnak sem lesz. Sőt valahogy még a saját hitünket is meg kellene őrizni.
Miért nem vagyunk elég vonzóak? Ha megosztok facebookon egy vallásos tartalmat, még véletlenül sem olvassák el a nem vallásos ismerőseim. Pedig többször próbáltam. Előítélet? Valószínűleg Isten és a vallásos ember be van skatulyázva náluk. Szemet becsukni, fület bezárni, nehogy valamilyen gondolat eljusson hozzájuk.
Hogyan lehet a szívig eljutni? Egy dolgot talán rosszul csinálunk. Hamarabb jut el nyilvánosságig a kritikánk, mint a szeretetünk. Ha valakinek megmondjuk hogy bűnös, kapásból elfordul tőlünk. Talán először csak Istenről és a szeretetéről kellene beszélnünk, lehet, hogy többet érnénk el vele. Minden ember szereti magát jónak látni. Ha valakitől azt hallja, hogy nem jó, amit csinál, messziről elkerüli az illetőt, bármi is legyen az igazság. Az ember nem tudja elfogadni azt, hogy rosszat tesz, inkább elméleteket gyárt, csakhogy igazolja magát. A bűnről persze nem szabad hallgatni, de nem jó kezdet a kritika.
Kár, egyébként, hogy nincs egy evangelizációs oldal, ahol inkább csak Isten és a szeretete látszana, s a kritika kevésbé. Persze, lehet, hogy az én facebookos megosztásaim sorsára jutna, s akinek szánták, még véletlenül sem olvasná el.
Itt a Gyula oldala: fantasztikusan jó! Engem megerősít, s egy csomó érdekességet is találok rajta. Egyszerűen felüdíti a lelkem! De nem megosztható egy nem vallásossal. Elbizonytalanít anánk a véleménykülönbs égeinkkel, s kedvét szegnénk a néha a túl szigorú ítéleteinkkel. Találtam még más nagyon jó anyagokat is a neten (Johannes Hartl, Cotiso Margulescu) de szintén nem megoszthatóak közvetlenül: vagy a felvétel minőségével van baj vagy szintén kifejezetten keresztényeknek szólnak, s egy nem hívő még nem tudna mit kezdeni velük. Pedig egyébként nagyon elgondolkodtatn ának egy nem hívő embert is. S még biztosan vannak mások is, csak én nem ismerem őket.
Nem tudom, mi a véleményetek? Lehet, hogy ostobaságokat írok, de tényleg annyira sürget bennünket ez a világ s a Szűzanya is. Csak ki kellene találnunk valamit.
Ferenc pápa a lengyel püspökökkel beszélgetett:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-lengyel-puspokokkel-beszelgetett
Böjte Csaba: "A Jóisten nagy fakanalat ragadott":
https://mno.hu/hetvegimagazin/a-joisten-nagy-fakanalat-ragadott-1306016
Varga László atya "búcsúbeszéde – végakarata":
http://szentimreplebania.hu/2017/04/21/nincs-vege/
Varga László püspök: "Élet Krisztusban - nincs más lehetőség":
https://www.youtube.com/watch?v=8rVGfVE1rIo
Nincs olyan h valaki Istent szolgálja úgy hogy nem tudja. Akkor nem Istent szolgálja. Csak a felelősséget dobják le magukról azok a szolgálók, akik azt mondják hogy lám lám te Isten nélkül is jó ember vagy. De nézd majd meg ezt a jó embert amikor sorsa hirtelen rosszra fordul. Meddig tud majd jó maradni? És ez a jóság fel ér e valaha azzal, amikor egy gyermek csak azért jó, mert szereti az Istent. Egy folytonos küzdelem , minduntalan vàlasztás, döntés a jó mellett, àllandó kinyilatkoztatá s Isten mellett, kísértés, hogy elàruld, megvádold, megtagadta, meggyűlöld az Istent. Hol vannsk ők akik " szimplàn" csak jók, helyesen élők azokhoz, akiknek az élete állandó küzdelem hogy ne okozzanak csalódást. Mindenkinek kell előbb utóbb vàlasztania, nem szolgálhatnak két urat. És nem is élhetnek tovább mint amennyit ez az élet ad nekik. Úgy néz rájuk mostantól hogy tud mindenkinek választania kell. Így egyszercsak azok az emberek akik nem hisznek Istenben egyformának tűnnek mindegy hogy az egyik " szentéletű" a másik meg mondjuk gyilkos, mind ugyan azt a lehetőséget kapják, ugyan onnan indulnak és mind el is juthatnak Istenhez.
Azért mert én felhívom a figyelmet az egyház hiányosságaira, attól még hiszek Krisztus egyházában, és pont azt szeretném h méltón szolgàlja Jézust úgy ahogy Ő azt véghezvitte. Majd összeszedjük magunkat hamarosan és megjelenik.
Semmi esetre se volt szándékom azt sugallni, hogy csak a kormány, vagy a jobboldal a hibás mindenért. (Sőt.) Viszont most ők (mi) vannak kormányon és ők (mi) valljuk magunkat a keresztény értékek képviselőinek. Ha mégis egyoldalúnak tűnik az írás, akkor talán ezért - a mi bűnünk jobban fáj, mint a másoké...
Megértésedet kérve, szeretettel: Gyula
Mondhatnám, hogy az vesse az első követ, aki bűntelen, de itt már repült néhány kődarab...
Az Egyházat Jézus Krisztus alapította a saját vére árán, ezért az EGYHÁZ örökre szent. A szentségek benne örökre szentek, és mindazon ígéretek, amik Jézustól, a Szűzanyától származnak örök értékek. Pl. az elsőpénteki nagy kilenced, vagy első szombati öt szentáldozás. Jézus Szent Fausztyna nővérnek mondta – olvasható a Naplóban – hogy az ördög nem a kocsmák és a züllés házai környékén szedi áldozatait, hanem a szerzetesházak és a templomok környékén. Ez a mostani időkre igaz! Ugyanakkor a Máriás Papi Mozgalma Szűzanyának egy olyan globális védő szerveződés, ami kifejezetten a végső időkben nyújt segítséget a papoknak. Miközben tehát a sátán teljes erejével támadja Isten felszentelt szolgáit, a Szűzanya teljes erejével és kegyelmeivel oltalmazza őket. Az életszentségre vezeti őket. Ha elfogadják. Elfogadják????? Mennyi százalék???
Medugorjéban a Szűzanya folyton kéri az imát papjainkért, mert nagy szükségük van rá. Ők maguk sem tudják elképzelni mennyire nagy szükségük van rá! A lelküknek! És nekünk is szükségünk van papjainkra, mert általuk adja Jézus Krisztus számunkra a lélek eledelét, a feloldozást és a többi szentséget. Régebben mondta a Szűzanya, hogy azért jön Medugorjéba ilyen sok éven át, mert olyanok az ő gyermekei, mint az intenzív osztályon fekvő haldokló betegek. És ő nem hagyhatja őket meghalni, és itt az örök életről van szó. Nem a testi halálról. Nekünk a SZŰZANYA példáját kell követni, nem szabad hagyni meghalni a nagy beteg magyar Egyházat, hanem mindent meg kell tenni érte, hogy élet legyen benne. Ahogy a Böjte Csaba se hagyja a 4899. gyereket magára, mert már 4898-at megmentett.
Jézus mondja: Az életszentség nem bontakozik ki egy nap alatt. Ki kell tartanod ezen az akadályokkal és kis keresztekkel teli úton! Ne menj el tőlem!
www.tlig.org
pax
sz.f.m.
Egyetértek teljesen Margó szavaival , tele vagyunk magányos keresztényekkel , szétszóródva a világban.
Na, ez ki szokott belőlem jönni egy évben kétszer, hàromszor. Szàmomra semmit nem jelent az egyhàz, de annàl többet jelent egy két magányos keresztény, akik a saját nagyon, nagyon egyszerű, azaz alázatos segítségüket nyújtottàk felém. Olyanok vagyunk mi mint gyerekek a homokozóban. Én a kezemmel kaparom a homokot, mert nem tudtam hogy létezik lapát, látom hogy van egy fiúnak lapátja, aki büszkén lapátol vele, làtja hogy csodálva nézem, még gyorsabban lapàtol, és akkor egy pici lány nem szól semmit csak nekem adja a lapàtjàt, aztán elmegy. Én meg elkezdek őrülten lapátolni mint ahogy a kisfiútól láttam, de egy idő után értelmetlen az egész, otthagyom a homokozót. A kislànnysl szeretnék játszani, de màr hazavitték.
Vajon nem a mellünket verve kéne engesztelnünk a saját bűneinkért, és keresni a megtérés útját? A magunk portáján söpörni?
Jézus azt mondja: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek" Mt 7,1
Te a saját életedben, családodban bűntelen, kifogásolhatatl an, szent vagy?
Amíg nem leszel az, addig nincs jogod más fölött ítélkezni, vádaskodni, mást megszólni. De ha az leszel, akkor már azért nem fogod ezt tenni.
Annak pedig, aki többekhez szól, hangja van sokakhoz, sokkal nagyobb a felelőssége, hogy kizárólag a szeretet, az irgalmasság, a megbékélés szavait szólja!
Hát pontosan,hogy nagyon sok probléma van. Számolgassunk egy kicsit,most jelenleg évente 32000 abortusz van hazánkban,pár éve még több volt 35-37 ezer. 12 év kormányzás alatt,ami jövőre éri el a 3. ciklusukat-400. 000 abortusz történt egy magát kereszténynek állító párt kormányzása alatt,mi ez ha nem népirtás. Keresztény emberként nyugodt lelkiismerettel sehova nem tudok szavazni. Az egyház belőlünk is áll, de egy Mindszenty bíboros, nem hallgatott volna ilyen esetben,teljese n egyet értek Gyula levelével én is aggódom,ha elfogadnám és tisztában vagyok vele,cinkossá válok.Az emberek nem hülyék,még ha a média vezeti is őket,de az egyháznak nem hallgatni kellene,mert nagyon nagy bajok vannak és többen fordulnak el az egyháztól,mert egy kalap alá veszik a politikusokkal. A lengyel kormány példát mutatott,betilt otta az abortuszt,a magyar,inkább a szavazóit nyugtatgatta. Az alaptörvény nem ér semmit vagy a szavuk?Nekem egyik sem-1949 március 19.-e óta,a német megszállással hatályon kívül helyezték az ősi alkotmányunkat, minden egyes kormány valójában illegitimnek tekinthető,hisz en azt a diktatúrák semmibe vették. Egy volt kormány soraiba is beálló hölgytől,Witner Máriától idéznék: "Remélem,ha letűnik a nemzetrontó hatalom,lesznek olyan politikusok akik visszahelyezik az országot a Szent Korona oltalma alá"
A politika százezrekre, milliókra gyakorolhat hatást, ezért nem mindegy, hogy a magát kereszténynek valló része milyen mintákat közvetít, főleg ha közben a kereszténység védelmére, képviseletére is hivatkozik, nem mindegy, hogy kiket milyen útra vezet.
Feladata-e, lehet-e feladata a kereszténynek rámutatni a helytelen mintákra, irányokra, már felmutatva a helyes mintákat, értékeket, rámutatva a helyes útirányra akkor, ha tömegek rossz irányba haladnak, ha sokan nem tudják, hogy mit is tanít valójában Jézus, hogy miről szólnak Jézus szándékai s így megvezethetők? Feladata-e, lehet-e feladata rámutatni adott esetben a kereszténynek a bűnre, arra törekedve, hogy azok leválasztódjana k az emberről?
Vajon mit tenne Jézus a magát kereszténynek valló nevében, milyen eszközöket, módszereket alkalmazna, milyen szív és lelkület mellett ténykedne, akár ha a politika világában tevékenykedne, akár ha a társadalom egyéb soraiban foglalna helyett vagy éppen ha az egyháznak képezné tagját?
Minden magát kereszténynek vallónak felelőssége van, önmagára nézve, de másokra nézve is.
A kereszténynek a föld sójának kell lennie, a világ világosságának, értékrendszerét és életének origoját egyben az ember kreálta "pódiumok" felett hordozva, akinek egyben érzékelnie kell, az evilági érdekek mellett ott az öröklét tétje, amely már nem évtizedekről, hanem az idők végtelenségéről szól, ezért prioritásos, hogy mind többen odajussanak.
A kereszténynek úgy kell megválasztania eszközeit, módszereit, döntéseit, megnyilvánulása it, hogy azok összhangban legyenek Krisztus szándékaival. A világosságban járás lehet, hogy rögösebb és hosszabb útnak, elsőre bizonytalanabbn ak is tűnhet, de csak addig, amíg fel nem ismeri, el nem hiszi az ember, hogy ezen úton ott kíséri a keresztényt Krisztus.
Ennek a cikknek a megállapításai Jézustól nagyon távol állnának. Tőle teljesen idegen a vádaskodás, rágalmazás, a felelősség áthárítása. Az egész cikk számonkértés, ítélkezés. és ki ellenÍ? az Egyház ellen. De ki az egyház? Te, én, ő. Mi. Ha az egyház ilyen, azt jelenti, hogy te, én, ő, mi vagyunk ilyenek. De miért vagyunk ilyenek? A kormány tesz ilyenné? A kormány miatt fogyott meg így bennünk a szeretet, az alázat, a jó értelemben vett kegyesség, a másik ember elfogadása? Ha rossz a kormány, az egyház, nem lehet szentté válni? A kormány, vagy az egyház áll keresztben a szentté válás útján? Vagy ez csak egy kényelmes áthárítás, amellyel átdobjuk a felelősséget a kormányra, egyházra amiatt, ami a mi mulasztásunk, bűnünk, kiégettségünk, gőgünk? Vajon mi minden ben lehet még bűnbaknak állítani a kormányt, egyházat elfedve a saját hitványságainka t? kit akadályoz ez a kormány, vagy az egyház abban, hogy kövesse Jézust az alázat, a felebaráti szeretet, a másokért vállalt áldozathozatal útján? Szerintem, ha abbahagyjuk a másikra mutogatást, az ítélkezést, megalázzuk magunkat, és felvesszük az imádság fegyverét, akkor válunk Krisztus katonáivá, és ettől, kizárólag ettől lesz jobb a világ.
Én úgy gondolom, érdemes összehasonlítan i Szent Ferencet Luther Mártonnal. Hasonló külső bajok szorításában az első alázatban, szegénységben és imában "utazott", a második lázadt, követelt, ítélkezett, és megosztotta az egyházat. Világos, melyik a követendő út? Vagy hiszünk Isten erejében és szeretetében, vagy a sátán szavait valljuk:" olyanok lesztek, mint az Isten"
Nem ez a lenyeg, hanem az, hogy imadkozunk, szeressunk, segitsunk masokon, mert ez viszmelobbre minket., nem csupan a latomas, kit lattunk. Az biztos, hogy a vilag nagyon rossz itanyba megy, es ha meg nem huzzuk a gyeplut a szekeren, imainkkal, a szeker bele fog zuahanni a szakadekba. ,soks6or olvasom a kozossegi oldalon azt a dzot, hogy imadom ! Ugy etelt, mint csaladtagunkat. . Imadni csak Istent szabad, sot kell ! De, ha szeretem a csaladomat, akkor imadkoznom kell ertuk, nemcsak szoval mondogagni,, mert ajandek az elet, a csaladunk minden tagja, es Isten ajandeka. Halaado ima, konyorgo ima, de imadkozunk.Zugo lodhatunk, stresszelhetunk attol nem fog semmi megoldodni, de imaink altal igen az ima hegyeket mozdit meg.Hat imadkozzunk, menjunk templomba, vegyuk mgunkhoz Krisztus szent testet, de ne melrarlanul, hanem bun anattal,hogy ne iteletunkre, vagy karhozzatunkra valjon. Aldott napot mindenkienk.Szs n
Imádkozzunk erősen!
pax
sz.f.m.
Tényleg nagy gond, hogyan tegyünk érte. Hiszen még magunkat is nehéz Istenhez közel tartani, nem még másokat hozzá vezetni.
Katolikusként azt látom, hogy kevesen vagyunk. Elveszik a szavunk a nagy tömegben. Sőt néhányan nagyon csendesek, bátortalanok, visszahúzódóak vagyunk, nincs meggyőző erőnk, én is ilyen vagyok. Én legfeljebb a családom körében tudom erősíteni a hitet, s persze a sok sok imámmal szolgálom a Jóistent.
A másik oldalon ott vannak azok, akiknek lenne meggyőző erejük, de túl büszkék arra, hogy ők vallásosok, egyfajta arisztokratikus lenézéssel kezelik a gyarló embereket, ez ellenszenvet szül Kevesen vannak azok, akik valóban vonzani tudják az embereket, s valóban sokat tudnak tenni Istenért. Hiányában vagyunk jó közösségeknek. A magányos keresztény soha nem tud egyedül menni egy egész világ ellen. Jó lenne, ha nekünk is lenne hol erősödnünk, s ha közösségeink nemcsak megtartó, hanem teremtő közösségekké tudnának válni. A családok nagy részének, akik időhiánnyal küzdenek, s szerető, boldog szigetként funkcionálnak, lehet, hogy elég a vasárnapi szentmise a jelen formájában, de a magányosoknak, betegeknek, keresőknek jó lenne egyfajta evangelizációs szentmise, mondjuk a hagyományos szentmisék mellett lenne minden hétvégén egy (ha nem vasárnap, akkor szombaton) Ez lehetne személyesebb, mint a kis egyházaknál. Mise előtt vagy után az emberek beszélgethetnén ek, közös programjuk lehetne. Pl lehetne imát kérni a közösségtől akár betegségre, akár bármilyen problémára (a karizmatikusok ebben valóban nagyon jók). Ezzel egy kicsit megismernénk a másikat, nemcsak egymás mellett ülnénk ismeretlenként. Lehetnének mise előtt vagy után más jellegű közös tevékenységek is, pl egy kis ima, beszélgetés, játék, activity, éneklés, esetleg bálra tánctanulás, akár több helyszínen (fiatalok, idősebbek ) lehet, hogy valakinek info kell valamiről, vagy matek háziban kellene segíteni, vagy eltört a lába, és bevásárlásra van szüksége, előadások, egy szép élményről beszámoló, szalonnasütés, bármi más, amire helyben igény/lehetőség és emberek vannak. Szerintem biztosan kialakulnának nagyon vonzó helyszínek, jó kommunikációval az egyes helyeken levő emberek akár át is járhatnának egymáshoz. Talán ez már kívülről is vonzana embereket, hiszen törődő közösségek alakulnának ki, megszűnne a jelenlegi izolációs állapot. De ehhez is emberek kellenek, ehhez kellenénk tehát mi.
Tudom, hogy most is vannak közösségek, de valahogy zártak, a kívülállók semmit sem tudnak arról, mi folyik benn, ismeretlenül oda sem mernek menni.
Igazából tapasztalatlan vagyok e témában, mert ahol élek, alig van közösségi élet. Magányos keresztényként éltem le az életemet. S a betegségem miatt most már nem tudok változtatni. De a jövő generációnak szeretném, ha jobb jutna, ezért morfondírozom itt, mit is lehetne tenni.
Miért sír?
Én úgy gondolom, hogy erre arra való mutogatás helyett, inkább csak figyeljünk a Szentekre. hogy mit akarnak üzenni ne kitaláljuk, hanem halljuk meg.
A könnyek egyébként lehet a megtisztulás üzenete is, vagy talán pont azt skarjàk üzenni, hogy mi látjuk, érezzük, megéltük a fájdalmat, megértjük a könnyeket, mert a csoda azoké akik hisznek benne. Talàn a mi könnyeink, melyet a Szentekkel együtt hullajtunk, talàn megmenti az embert, néhányat, ha igazàn akarjuk, de nem akarjuk igazán. Pedig a szövetség láthatóvà vàlik.
Talàn itt az idő.....
és akkor Mária mosolyra fakad, és győzelmet arat... velünk, értünk... mert ki kell gyulladnia a tűznek és égni kell folyamatosan, hogy a szeretet lángja köré gyűljenek mindazok, akik vágynak a fényre.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.