Egyenes beszéd a hamis krisztusokról
Néhány napja egy norvég tömeggyilkos 93 embert ölt meg, döntő többségükben fiatalokat. A merénylő kegyetlenségére jellemző, hogy dumdum-golyókat használt, amelyek a testben szétrobbannak és óriási roncsolást okoznak. Az elkövető tette előtt néhány órával feltöltött az internetre egy 1500 oldalas írást, amelynek az elejét egy nagy vörös templomos kereszt díszíti – magát pedig igazságosztó, keresztes templomos lovagnak nevezi. Ez a szörnyű tett - amit a kereszténység védelmére hivatkozva követett el a 32 éves norvég férfi -, fel kellene, hogy nyissa azoknak a szemét is, akik hazánkban hasonló tanokat követnek:
„Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai. S ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem nagy dolog tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak akarnak látszani. Végük méltó lesz tetteikhez.” (2Kor 11, 13-15)
Beszéljünk egyenesen: hordhat valaki akkora keresztet a nyakában, hogy az lehúzza a fejét, állíthatnak szervezetek akkora kettős kereszteket, hogy az magasabb a templom tornyánál, ha ideológiájuk telve van gyűlölettel, haraggal, kirekesztéssel, akkor a kereszténységre való hivatkozás nem egyéb sátáni álcánál! És mennyien hisznek nekik! Templomba nem járnak, gyónni, bűnbánatot tartani nem akarnak, önzetlen szeretet nyomokban sem fedezhető fel náluk, de mégis kereszténynek mondják magukat (esetleg „magyar kereszténynek”, amivel máris két szót csúfolnak tönkre), hogy aztán hangosan utálhassanak mindent, ami és aki éppen nem paríroz nekik.
Tudjuk, hogy hazánkban is van olyan előzetes letartóztatásban ülő, politikusok elleni erőszakos cselekményeket kitervelő és részben végrehajtó ember, aki tanait kereszténynek mondja. Vannak olyan pártok is, amelyek imádják az erőszakot, katonásdit, aztán szintén kereszténynek hazudják magukat – el tudjuk képzelni Jézust katonai gyakorlóban üvöltve? És ezeknek a szervezeteknek a szellemi holdudvarába tartoznak azok is, akik védtelen cigány embereket – felnőtteket és gyerekeket -, lőttek le, miután rájuk gyújtották a házat…
Ez az ideológia, ezek az emberek nem keresztények, hanem krisztus-gyilkosok! És mindazok az emberek, pártok, akik – bármilyen praktikus okból is -, hozzájuk dörgölőznek, részesei ennek a krisztus-gyilkosságnak. („Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.” – Mt 25, 45) Bűnük annál nagyobb, hogy ráadásul keresztlénynek hazudják magukat, ezzel is megtévesztve sokakat.
Semmilyen közösséget nem lehet vállalni velük! Ahogy egy hordó vizet is bemocskol egy kanál trágyalé, úgy mocskolja be a tiszta krisztusi hitet és tanítást az ilyen vérgőzös ideológia. Amíg nem keveredik el a tiszta tanítás a sátáni hamisítvánnyal, könnyű szétválasztani a kettőt. De amikor már összevegyült, ugyanolyan nehéz kiszűrni – mert belemarja magát a megrontott lélekbe, amelyiknek nagyon is tetszik ez a fajta „határozottság” és „érdekvédelem” -, mint ahogy nehéz a hordó vizet is megtisztítani, ha elkeveredett benne a trágyalé.
Talán a határozottság ellen lennénk? Talán nem akarnánk elkülöníteni a bűnt és megvédeni az ártatlant? Épp ellenkezőleg! Hiszen most is ezt tesszük, amikor a norvég tragédiára mutatva – gyümölcséről ismerni meg a fát -, szeretnénk elérni, hogy az ilyen embereket és tanokat irtózva kerülje el mindenki! Pál apostol szavaival: „Kérlek azonban titeket, testvérek, tartsátok szemmel azokat, akik ellentétben a kapott tanítással széthúzást és botrányt okoznak. Kerüljétek őket!” (Róm 16, 17)
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)