Szegény Zakariás…
Pedig milyen jó választásnak tűnt! Pap volt, érett, megbecsült ember. „Igaz ember volt és feddhetetlenül élt feleségével Erzsébettel együtt” – ha rólunk csak a szomszédunk így nyilatkozna! Zakariást pedig a Szentírásban dicsérik így… Minden törvényt betartott és mégis elbukott, mert nem tudott hinni. Örülhetett volna, előre hirdethette volna Isten nagy kegyelmét – ehelyett megnémult. Nincs ezzel egyedül, néha mintha a fél egyház némasági fogadalmat tenne…
Nem mintha a törvényekkel önmagukban olyan nagy baj volna. Nem tiltakoznék, ha látnám, ahogy az egyházi méltóságok a nem méltóságokkal (azaz velünk) együtt felemelnék szavukat a járványos méretű lopkovic ellen és tiltakozó mzgalmat szerveznének… na jó, csak álmodozom. Pedig milyen szép lenne! Képzeljük el, ahogy Isten népe felemeli szavát a társadalmi bűnök ellen, a korrupció, a lejárató kampányok, a manipuláció ellen – vagy ha úgy jobban tetszik, egy igazságosabb és békésebb világért. Mégiscsak erre biztattak a XX. század nagy pápái és szentjei…
Na de hagyjuk a törvényeket, hiszen a baj ennél is nagyobb. Vajon miért nem hiszünk Isten irgalmas szeretetének Örömhírében? Miért nem hitt Zakariás az angyalnak? Miért nem tudjuk elhinni, elképzelni, hogy Istennek most is van valami jó ajánlata e bűnbe és káoszba merült világ részére?
Ferenc pápa, prófétai jelként, az idei betlehemhez odaállított egy menekült-csónakot is. („Jövevények vagytok…” és „a Szent Családnak is menekülnie kellett”…) Már kaptam is a károgó kórus legújabb üzenetét, hogy lám, a hamis pápa a migráns terroristákat támogatja. Hogy lehet ezt ennyire félreértelmezni?
(Egyszer elképzeltem, hogy én ülök ott a csónakban, összezsúfolódva a többiekkel, a hullámok egyre nagyobbak, végül felborul a csónak, én fuldoklom a parttól néhány száz méterre, onnan néznek, de hiába kiabálok, nem jönnek segíteni, közönyösen nézik ahogy haldoklom – legalább egy migráns terroristával kevesebb -, a tüdőmbe már víz került, fájdalmasan szúr… Bevallom, pánikszerűen kimenekültem ebből az elmélkedésből.)
Rendben, haldoklik és fuldoklik a világ a bűn tengerében. Az lenne a jó megoldás, hogy a parton állva kiabálunk: ugye, mi megmondtuk előre, hogy ez lesz! – és nézzük, hogyan süllyed el végleg ami szép, jó és igaz? Épp ellenkezőleg! Az a dolgunk, hogy megmentsünk, kiemeljünk mindent, ami szép, jó és igaz!
Hogy az emberek megmeneküljenek. Nekünk és egyházunknak ezt a munkát kell elvégeznünk, mert erre épül, mert ez a mi jövőnk.
A gonosz lélek is ismer egyfajta jövőt – amit ő készít az emberiségnek. Ezt megprófétálni nem nagy kunszt, tele van vele a világ. Isten akarata azonban a megmenekülés és megújulás. El tudod ezt hinni? Mered-e meghirdetni, vagy te is néma maradsz?
Minden karácsony arra emlékeztet minket, hogy amikor a világ hatalmasai a legnagyobbnak hitték magukat, amikor Augusztusz császár életében istenszobrot állíttatott magáról, amikor a gonosz szellemi fejedelemségek és hatalmasságok az egész földet uralni tudták – akkor, és pont akkor megszületett Betlehemben, egy istállóban a pénz nélküli, a hatalom nélküli, a semmilyen előjoggal nem rendelkező Kisded. Csoda-e, hogy később se fogadták el Őt a világ hatalmasai? Nem csoda. Csoda-e, hogy végül keresztre feszítették? Ezen sem csodálkozhatunk – de azt azért mégiscsak észrevehetnénk, hogy Jézus Krisztusban épp a mindenen túlnyúló szeretete volt a legmegbotránkoztatóbb. Nem azért feszítették keresztre, mert gyógyított, de azért már igen, mert szombaton is gyógyított. Nem azért kellett meghalnia, mert tanította a köréje gyűlteket, de azért igen, mert lebontotta a válaszfalakat az emberek között. Mert egy másik világot, Isten országát élte az emberek elé és ennek olyan hatása és ereje volt, ami létében veszélyeztette evilág hatalmasait.
Csakhogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból! Íme, itt van közöttünk Istennek erővel és hatalommal eljövő országa! Minden bűn legyőzhető! Minden betegségből, a gonosz minden erejétől megszabadulhatunk!
Igen, mi hiszünk a megújulásban. Nem akarunk némák maradni, hanem előre hirdetjük, hogy jön az Úr! Jön az egyházon keresztül is, de ha kell, a kövek is megszólalnak – van megoldás a világ bajaira! Ez a mi adventi várakozásunk és ebből a hitünkből táplálkoznak cselekedeteink is. Addig is kezdhetjük azzal, amivel Zakariás fia kezdte: Térjetek meg, mert elközelgett Isten országa!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)