Isten várakozik
Az első keresztény közösségek esengve kérték: Marana Tha! Jöjj el Urunk! – ugyanis látták, hogy a világ rettenetes problémáira csak Isten, csak Jézus Krisztus eljövetele hozhat végleges, biztos és tökéletesen jó megoldást. Isten azonban várakozik, kétezer éve várakozik – miért?
Most persze lehetünk okosak és mondhatjuk, hogy Jézus itt van közöttünk az imában és szeretetben, a Szentlélek által, az Oltáriszentségben - és ez mind igaz, de olyan messze vagyunk továbbra is a végleges és tökéletesen jó megoldástól, hogy érvényesen imádkozhatjuk: Marana Tha! Jöjj el Urunk!
Isten várakozik. Azt hiszem, Ő azon kevesek közé tartozik, akik még nem adták fel a reményt. Isten még mindig hiszi – ha szabad (és szabad) hitről és reményről beszélni Istennél, aki tökéletesen átlátja az emberi történelmet, a világ állapotát, múltat, jelent és jövőt -, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak.
Fogalmazzunk sarkosabban: Isten még mindig hisz bennünk. Benned és bennem. Isten még mindig jobban szereti ennek a teremtett világnak egész gazdagságát, mint amennyire fáj neki a mi gonoszságunk.
Mit érezhet a Teremtő, amikor látja sorra kipusztulni kedves növény- és állatfajait, amelyeket oly nagy kedvvel alkotott? Amikor hiába mutatja meg nekünk ezek szépségét és fontosságát, amikor hiába engedi meg, hogy megérezzük tetteink következményeit – minket még az ökológiai katasztrófa sem tud visszatartani a további bűnözéstől.
Mennyire szenvedhet a testté lett Ige, aki csecsemő volt, gyermek, kamasz, majd felnőtt, aki megélte az emberi lét teljességét – szóval hogyan dolgozza fel azt, hogy gyermekeit a legváltozatosabb módon kínozzák és gyilkolják a világon? Mit szólhat a pedofil-hálózatokhoz, a szerencsétlen alig-gyermekek kínzásához, megbecstelenítéséhez és összetöretéséhez? Hogyan tudja elviselni az abortusz szörnyűségét? A nőket prostitúcióra kényszerítő aljasságot? A mérhetetlen gazdagság és feneketlen szegénység kontrasztját?
Isten még mindig várakozik, még mindig ad egy esélyt nekünk. Még mindig bízik bennünk, még mindig nem akar véget vetni az emberi színjátéknak.
Jézus Krisztus még mindig „nem akarja, hogy egy is elvesszen a legkisebbek közül”. Megváltónk eddig még minden évben újra és újra kimondta az Atyának – el se tudjuk képzelni, mit vállal ezzel magára értünk, szeretetből -, hogy „várj még egy évet, még körülkapálom, hátha termést hoz”.
Isten várakozik és ez csak egyet jelent – azt akarja, hogy mi cselekedjünk. Hogy a megmenekülés és megmenekítés, a megújulás emberei legyünk. „Őáltala, Ővele és Őbenne”.
Még mindig megmenthető a teremtett világ! Ha ez nem így lenne, már nem lennénk…
Marana Tha! Jöjj el Urunk! – jöjj el bennünk, jöjj el általunk, jöjj a várakozás és beteljesülés idejében, hogy ez a nemzedék is megláthassa a Te erővel és hatalommal eljövő országodat (ahogy megígérted), hozd el közénk a kiengesztelődés és megbékélés idejét!
Köszönöm Jézus, hogy itt vagy, megadod nekünk a lehetőséget és cselekszel közöttünk! Ámen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)