Leleményes emberek
A nagy ókori eposzban nem „a leleményes Odüsszeusz” volt a vezér – hanem Agamemnon -, nem ő volt a legnagyobb harcos – hanem Achilleusz – de ő volt az a problémamegoldó ember, aki győzelemhez segítette a csapatokat a trójai háborúban. Nekünk is leleményes emberekre van szükségünk. Nem trükközőkre, kiskapukat keresőkre, nem is szorongó sóhajtozókra, világvég-rémítgetőkre, hanem valódi, ihletett, kreatív probléma-megoldókra.
Odüsszeusznak az Iliászban ez az állandó eposzi jelzője: leleményes. De ha ő leleményes, akkor mit mondjunk Istenről? Elég szétnéznünk a természetben, hogy lássuk, hányféle ötletes és zseniális megoldást alkalmazott, míg földünk finomra hangolt ökoszisztémáját „összerakta”.
Isten leleményessége megjelenik az Ő népében. Ha az Ószövetség történeteit olvassuk, lépten-nyomon feltűnik az Úr által ihletett emberek találékonysága. Jerikó falai leomlanak a kürtszóra – na meg arra, hogy a hetednapra összetrombitált és a falakon bámészkodó hatalmas tömeg súlya és nyomása alatt megrogy és bedől a fal – milyen leleményes stratégia!
Emlékezzünk Gedeonra, ki hazaküldi a népet, hogy aztán néhányszáz emberrel győzze le az ellenség tízezreit – hogyan is? Éjnek idején körülállva az ellenséges tábort, nagy zajt csapva és a sátrakat felgyújtva zűrzavarba kergetve és megfutamítva őket. Milyen ügyes!
Debóra és Bárák felvonultak a hegyre, hogy ott várják be a filiszteus seregeket – miért is? Mert az ellenség fő erősségének számító vasszekerek a hegyoldalban használhatatlanok voltak, később aztán a rendre megérkező esőzések miatt a folyó is kiöntött, a terület mocsarassá vált, így a kisebb létszámú és gyengébben felszerelt izraelita harcosok a hegyről lefelé gerilla módszerekkel (is) támadva győzni tudtak.
Nem folytatom, mert abból külön könyv kerekedhetne. Inkább lássuk szemünk előtt a názáreti Jézus Krisztust és figyeljük meg, milyen nagy bölcsességgel, ügyességgel és leleményesen kerüli ki az ellene állított csapdákat és védi meg tanítványait. Vagy szemléljük Pál apostolt, hogy a körülményekhez milyen ügyesen alkalmazkodva hirdeti az Evangéliumot.
De ha nem akarunk „leragadni” a Szentírásnál, emlékezzünk Széchenyi Istvánra, aki páratlan leleményességgel és praktikussággal oldott meg mások számára lehetetlennek tűnő feladatokat. Mindegy volt, hogy az politikai, gazdasági vagy kulturális jellegű a probléma – a „legnagyobb magyar” ott volt, írt, szervezett, pénzt áldozott, szakembereket keresett, és végül áttört minden akadályon. Felszólal magyarul az Országgyűlésben ahol latin a hivatalos nyelv – és utat tör a magyar kultúra egyenjogúsításának. A Hitel című könyve egyszerre politikai tett és gazdasági alapvetés, a korszak sorsfordító olvasmánya. A Lánchíd terve egyszerre segíti a közlekedést, de a nemesek adómentességének eltörlését is (hídvámot nekik is fizetni kellett). Felsorolni is sok, ez a gyakorlatias lángelme mi mindent tett hazájáért és nemzetéért.
És most itt vagyunk mi, méltatlan utódok, akik ingyen részesei lehetünk Isten minden kegyelmének, békében élünk, az anyagi javak nagy bőségével rendelkezünk (tudom, mindenki kevésnek érzi a magáét, de ez egyszer legyünk őszinték: mi egyetlen fürdésre több vizet elfolyatunk, mint máshol egy havi adag) – és mit teszünk?
Nos, nem mondhatom, hogy nem teszünk semmit. Vannak iskoláink, szociális és karitatív intézményeink – hogy csak az Egyházról beszéljünk -, vannak nagyszerű embereink, akikről példát vehetünk. Hiszem, hogy már növekszik a következő nemzedék is, aki a kiengesztelődés és megbékélés szolgálatát tovább viszi nemzetünkben. Csak épp – annyival többet szeretnék!
Mennyei Atyánk! Adj még nekünk embereket, munkatársakat, kreatív, ügyes, leleményes embereket, akik nem ijednek meg az előttük álló feladatoktól! Akik nem menekülnek el az országból, akik nem bújnak párna alá, akik nem siránkoznak, hogy minden egyre rosszabb, hanem élni és dolgozni akarnak, szeretni és szeretve lenni akarnak, itt és most! Emeld fel a Te néped az élet minden területén, inspirálj politikusokat, művészeket, szakembereket, nagylelkű és leleményes szolgákat és szolgálókat, akik „beállnak a résbe” Érted és értünk!
Nincs kétségem afelől, hogy Isten a legbonyolultabb, legnehezebben megoldható, vagy épp megoldhatatlannak tűnő problémákra is tud megoldást. Fel tudja oldani szívünk görcseit is, hogy legyen erőnk és bátorságunk „kilépni a vízre”.
Ez soha, senkinek nem volt könnyű. De akik megpróbálták, azok megtapasztalhatták, hogy nem is lehetetlen – és hogy Istennek minden lehetséges.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)