Két pogány közt
Mielőtt az összegyűlt keresztes hadakat Kapisztrán Szent János a muszlim hódítók ellen vezeti Nándorfehérvárnál, az egykorú feljegyzés szerint ezt mondja nekik: „Ó magyarok, szegény fiaim, hozzátok helyre a kereszténység hibáját, álljatok ellene ellenségeiteknek!” (Tagliacozzo, idézi Dümmerth Dezső „A két Hunyadi” című könyvében.) Nándorfehérvárt ma Belgrádnak hívják, és Pozsonyban sem a magyar országgyűlés ülésezik, de a mondat azért ma is megállja helyét…
Az se mai gondolat, hogy Magyarország két pogány közt őrlődik. Az egyik a Krisztus tanítását nyers hatalmi érdekre cserélő Császár és birodalma, a másik pedig a Krisztus tanítását soha el nem fogadó, antikrisztusi Szultán és birodalma. Ha egykor három részre szakadt Magyarország, akkor most legalább hat részre vagyunk szakadva, kívül-belül, a Császár és a Szultán pedig mit sem vesztett erejéből.
Szép lenne most azt mondani, hogy – velük szemben -, a templomaink a kereszténység végvárai hazánkban, családjaink pedig Krisztus katonái, akik lelki fegyvereikkel, életigenlésükkel, megszületett gyermekeikkel, közösségi életükkel, imáikkal és tetteikkel ellenállnak és küzdenek, mint az egri hősök.
Szép lenne azt mondani, hogy nem csak a Himnuszunk és ennek nyomán az Alapszerződésünk első mondata, hanem szívünk dobbanása, hogy „Isten áldd meg a magyart!” Hogy mi – szemben az elpogányosodó Európával és a mindig Krisztus-tagadó muszlim világgal -, valóban komolyan vesszük és megéljük keresztény gyökereinket. Hogy nem csak papíron védjük a családot és a megszületendő gyermekeket, hanem a valóságban is tiltjuk az abortuszt és minden segítséget megadunk egy szép emberi élet megéléséhez.
Micsoda nagyszerű hír, hogy a Bethesda kórházban nem lesz több magzatgyilkosság! De milyen sötét háttér, a többi kórház szülészetének mészárszéke előtt ragyog ez a kis csoda!
Milyen jó olvasni, hallani, hogy valamely városban, templomban szép közösségi élet folyik – és hány kiürült templom, bezárt plébánia, elöregedő közösség, merev vagy közönyös pap jut egy ilyen hírre?
Már azt is imameghallgatásnak érzem, ha azt hallom, hogy valahol valami értelmes beruházás valósul meg, ahol az emberek munkához jutnak és tisztes bért kapnak. De mennyi úrhatnámság, pazarlás, visszaélés, korrupció kíséri még ezeket is!
„Ó magyarok, szegény fiaim, hozzátok helyre a kereszténység hibáját, álljatok ellene ellenségeiteknek!”
Emeljük a tétet. Mátyás király uralma alatt kedvenc udvari költője, a pécsi püspökké emelt Janus Pannonius szinte látnoki módon írja:
„Istenek, ennyi csapás miért csak mireánk szakadt? Annyi
más nép él kívülünk szerte a föld terein!
Itt van a végromlás, amikor megsemmisül az ég föld?
Ítéletnap elé készül az emberi nem?”
Azóta majd hat évszázad telt el és az Ítéletnap még mindig várat magára – ez talán óvatosságra inthetné a mai világvég-várókat is. A költőt azonban nem annyira az Ítéletnap érdekli, hanem a magyarok sorsa és feladata ebben az összeomló világban:
„Sőt, ha magunk, hunok vezekelhetnénk a világért,
lennénk megváltód, bűn fia, emberiség!” (Dümmerth, im.)
Megváltók nem vagyunk, de Jézus Krisztus megváltó és megszabadító művét jelenvalóvá tenni és megélni – ez a feladat most is előttünk áll!
A török egykor olyan erővel támadt, hogy Nándorfehérvár elvesztét mindenki kész ténynek tartotta – kivéve Hunyadi Jánost. Győzelme ezért is tűnt akkora csodának, hogy a pápa elrendelte ennek emlékére a déli harangozást. Európa elvesztét ma szintén sokan kész ténynek gondolják - de mi nem! Mi hisszük, hogy Isten szentjei a mennyben és a földön most is szervezik azt a szent sereget, ami felveszi a küzdelmet a két pogánnyal.
Nagyon romantikus, naiv és gyerekes dolognak tűnhet, ha úgy tekintünk magunkra, ahogy tekintett magára Hunyadi, Kapisztrán, vagy a keresztes hadba összegyűlt szegény közemberek és a végvári vitézek. Ők azonban nem voltak sem naivak, sem gyerekesek – hanem elszánt emberek, akik elhitték, hogy küldetésük van, Isten mellettük áll és velük együtt harcol, egészen a győzelemig! Így hát mi is harcolhatunk: imával és jótettekkel, evangelizációval és missziós munkával, időnk, tehetségeink, anyagi és lelki javaink felajánlásával, kitartással és szeretettel.
Kalandra fel!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.