Álmok és álomlátók
Már az ószövetségi Joel azt prófétálja, hogy a végső időkben az emberek Istentől jövő álmokat fognak kapni: „Aztán pedig kiárasztom lelkemet minden emberre, és prófétálni fognak fiaitok és leányaitok; álmokat álmodnak véneitek, és látomásokat látnak ifjaitok.” (Joel 3, 1) Péter apostol pedig pünkösdkor kijelenti, hogy eljöttek ezek a „végső idők” – és azóta is tartanak. Ezért nem szokatlan, hogy mostanában több emberrel is találkoztam, akik hasonló tartalmú, prófétikus álmokat kaptak Istentől.
Előtte azonban érdemes tisztázni az álmok természetét. Az ugyanis természettudományos igazság, hogy mindannyian és minden nap, alvás közben többször is álmodunk. Az álom nélküli és álommal teli periódusok egymást váltják, s ha valakit az álmodó periódus közben ébresztenek fel, akkor be is tud számolni álmairól.
Nem emlékszünk minden nap az álmainkra, aminek legegyszerűbb oka, hogy „kialudtuk” azokat magunkból. Alvás közben a pszichénk feldolgozza a nap eseményeit, előjönnek esetleges szorongásaink, vágyaink – ez egy természetes folyamat. Ha felébredéskor rövid ideig vissza is emlékezünk rájuk, gyorsan elfelejtjük őket. Ezek nem Istentől jövő, prófétikus álmok, hanem személyiségünk szokásos működése.
Néha azonban előfordul, hogy valami álom makacsul visszatér. Esetleg álmodunk és felébredésünk után sokáig tisztán visszaemlékszünk annak tartalmára. Nyugtalanít, foglalkoztat, keressük az értelmét – ilyenkor bizony érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon valami személyes problémánk köszön vissza az álmunkban, amit meg kellene oldanunk, esetleg valamilyen szellemi, démoni zaklatás áldozatai vagyunk - vagy pedig Isten akarja valamire különösen is felhívni a figyelmünket?!
A cikk elején említett álmokat én Istentől jövőnek gondolom. Több, különböző ember is hasonlót álmodott, az álom tartalma visszaigazolható a valóságos folyamatokból, valamint bátorítást és figyelmeztetést is rejt magában. Mindkettőt megpróbálom röviden összefoglalni.
A bátorítás biztató képekben jelenik meg. Egyikük például úgy gondolta – álmában -, hogy megy hazafelé, a házába. Ahová azonban megérkezett, az nagyobb, tágasabb ház volt, nagy világos ablakokkal, ami szép tájra nézett. Kettősség volt benne, mert tudta, hogy ő valójában nem itt lakik, de mégis úgy érezte, hogy ez az övé. Ennek, és az álmokban látott hasonló képeknek az értelme szerintem Isten ígérete, hogy megnöveli a kegyelmi erőt, lehetőségeket Isten országában, az életünkben. Ennek tapasztalhatjuk jeleit is. Új közösségek, szolgálatok születnek és a meglévők is mintha nagyobb erőt tapasztalnának munkájukban. Egyik ilyen szolgáló arról számolt be, hogy missziós munkájukban Isten munkájának olyan jeleit tapasztalják (gyógyulások és szabadulások), amelyekről eddig csak hallottak, vagy videón láttak. Azaz, az álmokon keresztül Isten biztat minket a buzgó szolgálatra, mert itt van a növekedés ideje!
Ugyanakkor ezek az álmok figyelmeztetéseket is tartalmaznak. Van, aki a biztatással párhuzamosan egy fenyegető fekete hullám érkezését látta álmában. Mások azt élik meg, hogy démonok támadják őket, és harcolniuk kell, miközben harci eszközeik csorbák, kicsik, elönti őket a félelem, rémület. Ezeket az álomrészeket megint csak visszaigazolja a valóság. A nagy fekete hullámot könnyedén azonosíthatjuk akár a nagy nemzetközi válságokkal – globális felmelegedés, gazdasági válság, fokozódó háborúk és népvándorlás, erkölcsi széthullás -, vagy „helyi ügyekkel” is.
Ami bizonyos: gonoszság ereje által felépített nagy politikai, gazdasági, pénzügyi struktúrák rogyadoznak és össze is fognak omlani. A „fekete hullám” most a rosszat is jónak hazudja, hogy rossz még rosszabb legyen. Van erre bőven példa a mi házunk táján is. Amikor a munkavállalók újbóli vasárnapi munkába kényszerítését szabadságnak állítják be. Amikor a pedagógusok jogos kívánalmai között egyszer csak feltűnik a hit- és erkölcstan megszüntetésének követelése. Vagy amikor a korrupciót a „magyar tőkés osztály” felépítésének szükségességével igazolják. Amikor a megbocsátás és kiengesztelődés helyett lejáratókampányokat szerveznek, a bűnök terjesztését jogvédelemnek hívják… nem folytatom.
A prófétai álmok azt mondják, hogy Isten velünk van, és bizonyosan eljutunk a „tágas lakásba”. De azt is mondják, hogy evilág hatalmasságai ennek minden módon ellenállnak. Azt mutatják, hogy az összeomlásban élünk – de az újjáépülésben is! Nehézségek között, de reménységben! Isten pedig velünk van és megmutatja kegyelmét rajtunk hívőkön, és az egész világon.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)