Álmok és álomlátók

Kategória: Eheti Megjelent: 2016. április 11. hétfő

Már az ószövetségi Joel azt prófétálja, hogy a végső időkben az emberek Istentől jövő álmokat fognak kapni: „Aztán pedig kiárasztom lelkemet minden emberre, és prófétálni fognak fiaitok és leányaitok; álmokat álmodnak véneitek, és látomásokat látnak ifjaitok.” (Joel 3, 1) Péter apostol pedig pünkösdkor kijelenti, hogy eljöttek ezek a „végső idők” – és azóta is tartanak. Ezért nem szokatlan, hogy mostanában több emberrel is találkoztam, akik hasonló tartalmú, prófétikus álmokat kaptak Istentől.

Előtte azonban érdemes tisztázni az álmok természetét. Az ugyanis természettudományos igazság, hogy mindannyian és minden nap, alvás közben többször is álmodunk. Az álom nélküli és álommal teli periódusok egymást váltják, s ha valakit az álmodó periódus közben ébresztenek fel, akkor be is tud számolni álmairól.
Nem emlékszünk minden nap az álmainkra, aminek legegyszerűbb oka, hogy „kialudtuk” azokat magunkból. Alvás közben a pszichénk feldolgozza a nap eseményeit, előjönnek esetleges szorongásaink, vágyaink – ez egy természetes folyamat. Ha felébredéskor rövid ideig vissza is emlékezünk rájuk, gyorsan elfelejtjük őket. Ezek nem Istentől jövő, prófétikus álmok, hanem személyiségünk szokásos működése.
Néha azonban előfordul, hogy valami álom makacsul visszatér. Esetleg álmodunk és felébredésünk után sokáig tisztán visszaemlékszünk annak tartalmára. Nyugtalanít, foglalkoztat, keressük az értelmét – ilyenkor bizony érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon valami személyes problémánk köszön vissza az álmunkban, amit meg kellene oldanunk, esetleg valamilyen szellemi, démoni zaklatás áldozatai vagyunk - vagy pedig Isten akarja valamire különösen is felhívni a figyelmünket?!
A cikk elején említett álmokat én Istentől jövőnek gondolom. Több, különböző ember is hasonlót álmodott, az álom tartalma visszaigazolható a valóságos folyamatokból, valamint bátorítást és figyelmeztetést is rejt magában. Mindkettőt megpróbálom röviden összefoglalni.
A bátorítás biztató képekben jelenik meg. Egyikük például úgy gondolta – álmában -, hogy megy hazafelé, a házába. Ahová azonban megérkezett, az nagyobb, tágasabb ház volt, nagy világos ablakokkal, ami szép tájra nézett. Kettősség volt benne, mert tudta, hogy ő valójában nem itt lakik, de mégis úgy érezte, hogy ez az övé. Ennek, és az álmokban látott hasonló képeknek az értelme szerintem Isten ígérete, hogy megnöveli a kegyelmi erőt, lehetőségeket Isten országában, az életünkben. Ennek tapasztalhatjuk jeleit is. Új közösségek, szolgálatok születnek és a meglévők is mintha nagyobb erőt tapasztalnának munkájukban. Egyik ilyen szolgáló arról számolt be, hogy missziós munkájukban Isten munkájának olyan jeleit tapasztalják (gyógyulások és szabadulások), amelyekről eddig csak hallottak, vagy videón láttak. Azaz, az álmokon keresztül Isten biztat minket a buzgó szolgálatra, mert itt van a növekedés ideje!
Ugyanakkor ezek az álmok figyelmeztetéseket is tartalmaznak. Van, aki a biztatással párhuzamosan egy fenyegető fekete hullám érkezését látta álmában. Mások azt élik meg, hogy démonok támadják őket, és harcolniuk kell, miközben harci eszközeik csorbák, kicsik, elönti őket a félelem, rémület. Ezeket az álomrészeket megint csak visszaigazolja a valóság. A nagy fekete hullámot könnyedén azonosíthatjuk akár a nagy nemzetközi válságokkal – globális felmelegedés, gazdasági válság, fokozódó háborúk és népvándorlás, erkölcsi széthullás -, vagy „helyi ügyekkel” is.
Ami bizonyos: gonoszság ereje által felépített nagy politikai, gazdasági, pénzügyi struktúrák rogyadoznak és össze is fognak omlani. A „fekete hullám” most a rosszat is jónak hazudja, hogy rossz még rosszabb legyen. Van erre bőven példa a mi házunk táján is. Amikor a munkavállalók újbóli vasárnapi munkába kényszerítését szabadságnak állítják be. Amikor a pedagógusok jogos kívánalmai között egyszer csak feltűnik a hit- és erkölcstan megszüntetésének követelése. Vagy amikor a korrupciót a „magyar tőkés osztály” felépítésének szükségességével igazolják. Amikor a megbocsátás és kiengesztelődés helyett lejáratókampányokat szerveznek, a bűnök terjesztését jogvédelemnek hívják… nem folytatom.
A prófétai álmok azt mondják, hogy Isten velünk van, és bizonyosan eljutunk a „tágas lakásba”. De azt is mondják, hogy evilág hatalmasságai ennek minden módon ellenállnak. Azt mutatják, hogy az összeomlásban élünk – de az újjáépülésben is! Nehézségek között, de reménységben! Isten pedig velünk van és megmutatja kegyelmét rajtunk hívőkön, és az egész világon.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Hozzászólások   

#4 Keresztelő 2016-04-19 07:04
Nagyon hamar találkoztam a saját alkalmatlanságommal.
Szombaton sikerült tönkretennem a kúti vízszivattyút, és vasárnap estére már nagyon kínlódtam, mert nem tudtam öntözni. Este nyolc után indultam vasárnapi vásárlásra és megvettem az újat. Választottam egy 280 W-os mélykúti (40 méter emelésű), egy rozsdamentes tokozású 550 W-os, és egy 450W teljesítményű műanyagházzal épített szivattyú között.
Nagyon hamar átálltam a vasárnapi vásárlók közé. Bocsika!
Mentegetőzésül, túl sokan nem voltunk az áruházban. A biztonsági őrök jelentős arányt értek el a jelenlévők számában, becslésem szerint negyven százalék is lehetett.
#3 Keresztelő 2016-04-14 06:17
Nekem úgy tűnik, ebben a visszarendeződé sben lesz alkalma találkozni a vasárnapi vásárlóknak a kellemes klubozás szerű vásárlásban kedves barátaikkal, akik szintén vasárnapi vásárlók.
Mind azok, akik a vasárnapot Isten dicsőítésére szánják, és használják fel, ezzel a megengedő társulattal nem, vagy ritkán fognak találkozni. 
Szeretném, ha a vasárnapi eladásokat a valósággal ott dolgozók jelentős műszakpótlékja drágítaná.
Nem tartom túlzásnak a kétszeres munkabért.
Ez irányban a kormány talán erős ráhatást tehetne, a vasárnapi műszakpótlékok valamilyen, kiemelésével. Azok az emberek, akik ezeket a műszakokat teljesítik, nincsenek választási lehetőségben. A saját életvezetésük is ráutalt arra a munkalehetőségr e, talán nincs más elérhető munka a számukra, és az érdekképviselet ük nem létezik.
Ezeket a mondatokat nem az okosságomban, hanem a szeretetemben írtam. Lehet, hogy mind tévedés, mert a hozzájuk kapcsolódó társadalmi változásokat nem ismerem.
Köszönöm, hogy ezt itt megírhattam!
#2 Heródek Éva 2016-04-12 13:35
Jó a cikk, bár a népszavazási kezdeményezés illetve a kormány döntése előtt jobban kellett volna kampányolni az embereknek különböző keresztény fórumokon is, hogy miről szól ez az egész.(lásd Barsi Balázs atya intelmeit ezzel kapcsolatban). A kereszténynek vallott embereknek is a saját rögeszméiket , ( hogy vasárnap is muszáj vásárolni), föladva azoknak az embereknek az érdekeit nézve kitartani a vasárnapi boltzár mellett, akiket a profit éhség kórságában levő tulajdonosok tényleg rabszolgaként tartanak és dolgoztatnak vasárnap is. ( Régen, még az állataikat sem dolgoztatták a magyar paraszt emberek, aki nem tudná.) A kérdést én megfordítottam volna, arra szavazzanak az emberek, hogy szívesen dolgoznának-e ugyanannyi pénzért vasárnap is, mint a többi napokon. Kíváncsi lettem volna, mennyien szavazták volna meg. De a "rabszolga lázadásnak" egy egyszerű módját lehetne alkalmazni: Még véletlenül sem vásárolni vasárnap!!! Vagy komolyan vesszük, hogy az "Úr napját megszenteljük" ( és mást sem kényszerítünk ennek megszegésére), vagy az Urat sem  igazán! A mostani helyzet alapján azt látom, sokaknak az egész kereszténysége kimerül a hangzatos, zengzetes szavakból, be nem tartott ígéretekből a templomban, onnan kilépve siet visszasüllyed a hétköznapi pogányságba! Ilyennel is meg lehetne mutatni, keresztény értékrendet nemcsak valló, hanem gyakorló emberek vagyunk-e? 
#1 szerk. 2016-04-11 10:04
A cikk megírása után érkezett szomorú hír: a kormány visszavonja a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt... győztek a rabszolgatartók .

You have no rights to post comments