Mennyei migránsok, erőszak és –mentesség

Kategória: Eheti Megjelent: 2016. február 29. hétfő

Szombaton Sülysápon tartottunk gyógyító összejövetelt és ott Szegedi László atyának volt egy mondata, ami erősen elgondolkodtatott és rádöbbentett, milyen hibásan és rossz ellentétpárokat felállítva gondolkodunk életünkről. Azt mondta: Mindannyian migránsok vagyunk, mennyei migránsok, mert a valódi hazánk a mennyek országa… ez a néhány szó keresztülhúz minden érvelést, mindkét oldalról.

A részvétet, türelmet és befogadást kérő oldal szeret emlékeztetni minket arra, hogy mi is migránsokként jöttünk a Kárpát-medencébe és a történelem során menekültjeink – legutoljára az ’56-os forradalom után és a Kádár-korszak alatt – szintén befogadást nyertek a különböző államokban. Ezért nekünk is megértőnek és befogadónak kell lennünk másokkal szemben. Nem tagadhatjuk, van ebben igazság.
Az inkább védelmet hangsúlyozó oldal szeret rámutatni, hogy az Európát elözönlő emberek csak kisebb része menekült, nagyobb része gazdasági bevándorló és egy olyan kultúrából érkezik, amelyik ellentétes az európai keresztény és posztkeresztény kultúrával, veszélyezteti és talán le is rombolja azt, ha hagyjuk. Velük szemben védekezni kötelességünk – és nem tagadhatjuk, ebben is van igazság.
Hogy egy hasonlattal éljek: időről időre felvetődik keresztény körökben az erőszak és erőszakmentesség kérdése. Szabad-e nekünk bárkivel szemben is erőszakot alkalmaznunk, megvédeni magunkat, ha Jézus Krisztus is engedte magát keresztre feszíteni? Sorakoznak aztán az érvek pro és kontra – hiszen a papír mindent elbír, csodálatos gondolati építményeket lehet felépíteni – csak épp a valósághoz és Istenhez van vajmi kevés közük. Isten ugyanis nem papiros-isten, hanem élő személy – és ez nagyon nagy különbség!
Jézus Krisztus megvédte magát, amikor le akarták lökni a szakadékba, de ugyanígy megvédte magát a világi királlyá avatástól. Megvédte magát, amikor a farizeusok és írástudók csapda-helyzeteket állítottak fel számára, hogy elbukjon és többször is megvédte tanítványait. Ugyanakkor nem védte meg magát a keresztre feszítéstől és így teljesítette küldetését. Megátkozta a fügefát és kiűzte a kufárokat a templomból – amit biztos elég erőszakos tettnek láttak, akikkel szemben elkövette -, ugyanakkor sírt barátja elvesztése miatt és sírt Jeruzsálem felett.
Tegyük világossá: Isten nem erőszakos vagy erőszakmentes, hanem élő személy, aki van és cselekszik! Cselekedetei mindig szeretetéből fakadnak – mert Ő a Szeretet -, még akkor is, ha mi ezt, szűk látókörünk miatt nem értjük és erőszakosnak vagy erőszakmentesnek, erősnek vagy gyengének látjuk. Mi időnként elítélnénk a jobb latort is, akinek Jézus megbocsátott a keresztfán – mégiscsak rabló, gyilkos gazemberről van szó -, ugyanakkor időnként felmentenénk a káromló bal latort is, hiszen olyan nehéz gyerekkora volt… Isten azonban nem így cselekszik! Ő mindent a gyökeréig átlát. Ő irgalmasabb, mint amilyen irgalmasok mi valaha is lehetünk, szeret akkor is, amikor mi már erre képtelennek érezzük magunkat. Ugyanakkor Ő igazságos is – és e kettő egyszerre, úgy, ahogy mi sohasem tudunk lenni: igazságos és irgalmas. (A kettőt pedig a keresztfa köti össze – ez megváltásunk titkai közé tartozik…)
Mi tehát mennyei migránsok vagyunk, itt csak „ideiglenesen állomásozunk”, így vándorolunk valódi hazánk, Isten királysága felé. (Paradox módon: ezt is Isten országában tesszük. Benne vagyunk, de még nem értük el – és ez is megváltásunk titkai közé tartozik.) Ebből, és csakis ebből a szemszögből szabad nézni életünket, hazánkat és a bevándorlókat is. Egy hajóban evezünk! Ebben rejlik felelősségünk és szabadságunk is.
Felelősségünk a körülöttünk élők, hazánk és nemzetünk iránt, akiket védenünk kell, ahogy Jézus is védte övéit és küldetését. Ezért helyes dolog, ha az állam tesz intézkedéseket, hogy az új népvándorlás káros hatásaitól védjen minket. Ugyanakkor felelősségünk van a „külső” migránsok felé is, akikkel mégiscsak sorsközösségben élünk mi, mindannyian migránsok, hogy együtt juthassunk a mennyei hazába. Meg kell tehát találnunk a testi-lelki segítség módját, nem rázhatjuk le őket egyszerűen magunkról.
Tehát nem „vagy-vagy”, hanem „és” – ahogy Isten, a mi mennyei Atyánk cselekszik.
Csodálatos helyzetben vagyunk, mert jelenleg szabadságunkban áll mindkettő. Nem mindig volt ez így és talán nem is mindig lesz így. Egyelőre azonban még nagyon messze vagyunk attól az áldozattól, amit Jézus Krisztus hozott meg értünk. És nagyon messze vagyunk attól a támadástól is, amit Jézus Krisztusnak el kellett szenvednie. Szabadok vagyunk a szeretetre.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Hozzászólások   

#12 Keresztelő 2016-03-06 09:36
Mi a migráns? Ez nem az egyház ügye, hanem a nemzet ügye. Ezért a kérdés ez: Mi a nemzet?
Kell, hogy foglalkozzunk a nevezett migránsokkal. Nekem úgy tűnik, senki sem foglalkozik velük, csak beszélnek róluk az emberek. Valójában a migránsok sem foglalkoznak senkivel, csak el akarnak jutni egy másik országba. Nem tudják, hogy miért, de el akarnak jutni.
Így mondhatjuk, hogy elmegyünk egymás mellett. Azt is mondhatnám, hogy elvándorolunk egymás mellett.
Migrálunk- szépen mondva... 
Tegyük fel, hogy mégsem. Vagyis, foglalkozunk velük. Jó.
Mit teszünk egy migránsnak nevezhető emberi lényért, aki a téren ül a kutyájával? Miben segíti őt a mi támogatásunk, lesz e emberibb élete?
Aha, nem nevezhetjük a saját migránsainkat migránsnak. Jó.
Természetesen a saját migránsaink már eljutottak a végső helyükre. Ott láthatóak a téren. Akkor ők a valamikori migránsok. Sikertelenül migráltak.
Vannak velünk vásárolgató rejtőzködő migránsok is, akik leendő migránsok. Majd akkor tűnnek fel igazi migráns személyükben, amikor a lakásukat vagy megélhetésüket biztos kezekbe tudják adni azok, akik ebben a hivatalban járnak.
Nekem az első időkből való a migráns találkozásom.
Akkor úgy véltem, saját emberségünk gyógyulhat a velük való együttlétben. Mint a ló meg a kutya társasága gyógyítja a zárkózott lelkű embert a maga természetes szeretetével, őszinteségével. 
Azután kiderült, a migránsom nem bírja az átköltöztetést, Én pedig nem mondok le a jónak vélt szokásaimról. Egyébként pedig a költségvetésem sem bírta újabb terhek elfogadását. Meg hát a migránsnak saját elképzelései voltak a boldogulásról, és nem mondott le róluk, inkább elszegődött egy munkavállalókat közvetítő szupercsapat rendelkezésére.
#11 Judit 2016-03-04 15:03
Ne szomorkodj! Így szeretünk... A baj mindig csak abból van, hogy ennyire ember az ember, - mindannyiunknak vannak fontos szubjektív igazságai, és ezt jelezni is szeretnénk!
#10 Sipos Gyula 2016-03-04 14:10
Látom már, hogy szegény László atyát milyen rossz hírbe kevertem. Ő semmi olyanról nem beszélt, amit, most beleláttok a "mennyei migráns" kifejezésbe. (A prédikációjának se a migráns-ügy volt a témája. Családfa-gyógyí tó mise volt, és a mennyei migráns kifejezés itt került elő abban az összefüggésben, hogy mindannyiunknak a végső és valóságos hazája a menny - de ezt nem magyarázom tovább.)
Ráadásul az én cikkem se erről szólt... kicsit szomorúnak is érzem, hogy most magyarázkodnom kell. Legalább két évtizede imádkozom, írok, szervezek a hazámért - volt idő, amikor ez volt a baj. kaptam érte kiátkozást bőven. Most fordul a kocka és hirtelen nem lettem elég hazaszerető...
#9 sz.f.m. 2016-03-04 10:15
Kedves SÍP!

Éppen a napokban történt, hogy migránsügyben egy jezsuita szerzetes adott negatív nyilatkozatot egy tökéletesen római katolikus, általam nagyon tisztelt hithű ferences szerzetes prédikációjával kapcsolatban.
(Az most mellékes, hogy az illető ferences számomra kikezdhetetlen személy.)
Mindenesetre divat lett a témával foglalkozni pro és kontra, ami már önmagában is megosztó a hívek körében. Meghallgatom, vagy elolvasom, bólogatok, vagy rázom a fejem, de tűrök.
Nem tudom elfelejteni, amikor Szent II. János Pál pápa könyörögve kérte Amerikát, hogy ne indítson háborút Irak ellen, mert annak beláthatatlan következményei lesznek. Ezt a „próféciát” a mai napig nem hallotta meg a világ, a következményeke t a szemünkkel látjuk.
Szegedi atya véleményét nem osztom: én nem vagyok migráns, de a mennyországot tartom az igazi otthonomnak. A nagyapám tökéletesen római katolikus az első világháborúban hadifokságba esett. Szamarkandból jött haza gyalog egy barátjával, kb. 5500 km. Harcolt ezért a hazáért és hazajött GPS nélkül, de az ima és a csillagok mindig segítségére voltak. Apám tökéletesen római katolikus a II. háborúban védte a hazáját.
Anyámék tökéletesen római katolikusok házát 1945-ben bombatalálat érte, semmijük nem maradt, csak a rajtuk lévő ruha. Hadikölcsönből építettek maguknak hajlékot, de soha eszükbe nem jutott, hogy másik hazát válasszanak. Soha! Ők mindannyian az Örök hazában vannak már. Az ő szüntelen imáik, véres verejtékük, küzdelmeik, könnyeik, számomra szent emlékük nevében, nem akarom elfogadni a tökéletesen római katolikus atya hasonlatát.
Nem feltétel a mennybe jutáshoz, hogy egyik nép a másikon átgázoljon, és nem nyugaton, nem a kancellár asszony karjaiban van a mennyország. Azt mindenki megtalálhatja a saját földjén, ha csakugyan azt keresi.
Jézus nem volt politikus, Ő óvni akar bennünket, azt mondja legyünk éberek, ne aludjuk, a végső idők itt vannak. Vegyük észre, ismerjük fel „az idő veszedelmét, amelyet az ősi kígyó ravaszsága okozott.”
„Mennyei Atya, küldd le szeretett Fiaddal, Jézus Krisztussal, a mi Megváltónkkal és Boldogságunkkal szent atyai szeretetedet a sötétség minden terjesztőjére, hogy általa megtérjenek, vagy saját területükön maradjanak!
Atyánk küldd le atyai szeretetedet, hogy mindazt, aki üldözni akar minket, vagy elárulni, vagy más rosszat forral ellenünk, jelenléted megakadályozza terve véghezvitelében ! Küldd le szent szeretet-tüzede t minden hazugra, rágalmazóra, képmutatóra, hogy helyesen ismerjük fel őket, és meg tudjuk védeni magunkat velük szemben!”Ámen
#8 edit 2016-03-04 06:48
Én nem értek semmit a teológiához és egyáltalán fogalmam sincs róla, hogy miről beszéltek, mi az a szinkretizmus. utánanézhetnék, de nem fogok. Az atya szavait én úgy értelmeztem, hogy mi hasonlóképpen elesettek, gyengék, szegények vagyunk, mint a migránsok és egymást segìtenünk kell.
Az utóbbi időben úgy érzem, ha Isten elé járulok, Ő mindig megkérdezi: hol a testvéred? 

Talán azt még el kell mondanom, hogy miért hozott számomra gyógyulást az üzenet.

a kezdetek óta dilemmában voltam a menekültekkel kapcsolatban. Jöjjenek, ne jöjjenek, engedni, nem engedni őket, mit vár el Isten, mit akar, mit cselekedjünk. A bennem lévő zűrzavaron az sem segített ( sőt..), hogy keresztény testvéreim, a zavarodottságom miatt egyenesen megkérdőjelezté k, hogy keresztény e az ilyen ember? Miért nem akarsz segíteni?, nem is tartozol Jézushoz. És már, már kezdtem is elhinni, hogy én annyira sötét vagyok, hogy még Jézusnak sem kellek.
Aztán jött Jézus ez a vígasz üzenet számomra.
A szavai átöleltek, hogy tudja ez egy nagyon nehéz próba és nem elküldött szemei elől, hanem vígasztalóan átölelte gyenge testem, meg- meg ingó akaratommal, keszekusza gondolataimmal együtt.

Ha Ő ezt teszi, akkor te Testvérem lásd, ha elfáradtam és vidd kicsit a terhemet, lásd, hogy zavarodott vagyok és kérd nekem, hogy kapjak világos útmutatást, imádkoz értem, ha kérem és akkor is ha nem kérem.
Tudjam, hogy mellettem leszel ha a félelem erőt vesz rajtam. Te legyél velem Jézusban egyesült testvèrem, mint ember legyél mellettem.


MMost nem magányos hősökre van szűkség, szerinte mhanem egymást támogató testvérekre.
Örülök, hogy nem hallgattam azon véleményekre, amik megkérdőjelezté k hitemet. Én megvallottam Jézus Krisztust, a vele való egyesülésemet, nem vehetik el, azért mert zavart vagyok, Keresztény vagyok, csak gyenge. Hiába mondod nekem, hogy vidd el azt a hegyet és akkor leszünk testvérek, mert nem tudom, és én sem várom ezt tőled, hanem a kezedbe adok egy lapátot és közösen állunk neki a hegy elhordásának és jön a többi testvér is és a hegyet elhordjuk, így közös erővel még nagyobb csoda történik, mintha egy angyal, szent, vagy akár Jézus vinné el a hegyet.
Bennünk van a csoda, minden tudás, hatalom, gyógyítás itt van bennünk, de csak akkor működnek, ha összefogunk.

Isten hatalmát bizonyítja, hogy néhány ember képes feltartóztatni több tízezer embert, csupán azért, hogy időt nyerjen nekünk, gyermekeit megerősítse, hogy a testvéreket egybehívja. 


Fontos lenne elmélkednünk azon, hogy mit is jelent testvéreknek lenni.
É
#7 sip 2016-03-03 20:01
Szegedi László atya tökéletesen egyházhű, római katolikus pap, akinek teológiai munkássága is kiemelkedő a lelkipásztori munkája mellett. Mély bölcsességgel és teológiai fegyelemmel megáldott ember, akinek semmilyen szinkretizmusho z sincs köze. Bátran ajánlom mindenkinek a könyveit, illetve egész életműve megismerését!
#6 Judit 2016-03-03 12:38
Köszönöm ezt a hozzászólást is, és szinkretizmus ide vagy oda, egy  a lényeges: Isten teljes szívet kér tőlünk, ahhoz, hogy Őt valóban megtaláljuk, és követni tudjuk. Ahogy ezt a MAI IGE is példázza:  „Abr ám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.” (1Mózes 15:6)
Ábrahám olyan országból származott, ahol bálványimádás folyt. 
Ez volt a VALLÁSUK!




Családjában ő volt az első, aki az igaz Istent szolgálta. 
Ehhez felül kellett emelkednie azon, hogy milyen háttérből jött, túl kellett lépnie mindazon, amit addig tanult, és túl kellett tennie magát a körülötte élők véleményén. 
El kellett hagynia otthona biztonságát, és el kellett indulnia egy ismeretlen és megmagyarázhata tlan cél felé azért, hogy engedelmeskedje n egy olyan Istennek, akit még nem is ismert igazán. 
Voltak hiányosságai és gyengeségei? 
Természetesen. Ugyan kinek nincsenek? Hibázott néha? Igen, méghozzá nagyokat! Mégis, elképesztő, hogy mit tehet Isten olyan emberekért és olyan emberek által, akik bíznak benne, ráhagyatkoznak, és ragaszkodnak hozzá. 
Van egy kifejezés, amivel legjobban összefoglalhatj uk, hogyan szolgálta Ábrahám Istent: teljes szívvel. 
Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, hírnevet, gazdagságot, hosszú életet, védelmet ígért neki, és idős kora ellenére csodálatos módon egy gyermeket. 
Isten ugyanazokat az áldásokat ígéri neked is, mint Ábrahámnak, ha elfogadod Jézust Uradnak és Megváltódnak (ld. Galata 3:14). 
Ábrahám útját könnyű nyomon követni, mert bármerre ment, mindenhol oltárt épített Istennek. A Szentírásban több ilyen oltár is fel van jegyezve, a leghíresebb az, melyen fiát, Izsákot készült feláldozni (ld. 1Mózes 22). Ábrahám senkit és semmit nem szeretett jobban Istennél. És amit Isten megtett Ábrahámért, azt érted is meg fogja tenni, ha teljes szívvel szolgálod őt. Így, ha az emberek rád néznek, ezt fogják mondani: „Ez az ember olyan Istent szolgál, aki valóban törődik vele, senki más nem tudná elérni, hogy ilyen dolgok megtörténjenek az életében.” 
A teljes szívű odaszánásért cserébe Isten áldását adja. 
Ha belegondolsz, ez igazán nem nagy ár.
#5 sz.f.m. 2016-03-03 11:40
Az atya prédikációja egy mondata nekem a szinkretizmust juttatta eszembe. Nem szeretnék senkit megbántani, különösen egy kiragadott mondat alapján.
Hallgatni a mennyországról egyszerűbb lenne, különösen, ami a bejutás esélyeit illeti. Az apostolok is kérdezték Jézust, hogy ki üdvözülhet? A választ ismerjük. Annyi biztos, hogy létezik mennyország, de pokol is.
szinkretizmus
[vall] valláskeveredés , hitegyesítés, különböző vallások elemeiből kialakult vallás, [
[fil] különféle iskolák tanaiból összeálló filozófiai tan, iskola, különböző vallási, filozófiai, műveltségi irányok elemeinek elegyítése, összehangolása,
Forrás: http://www.szomagyarito.hu/szocikk.php?id=3451

pax
m.
#4 Judit 2016-03-02 10:42
Köszönöm, engem ez az eszmefuttatás feltöltött és örömet adott!
#3 Keresztelő 2016-03-01 12:50
Nekem azért tetszik, mert Jézushoz jut el, 
aki pedig ennek az oldalnak gazdája.
Jézussal pedig jó lenni, de róla
csak szólni is jó.
#2 sip 2016-02-29 20:03
Kedves Edit!
Köszönöm!
Gyula
+1 #1 edit 2016-02-29 09:42
Ez tetszett Gyula, nagyon. Tele van megértéssel , mindkét fél felé, semmi vádaskodás, szemrehányás, mégis sugározza a reményt és hitet.

You have no rights to post comments