Terror, és ami mögötte van
A terrornak megvannak a maga európai hagyományai, amire visszaemlékezhetünk. Időről-időre való megjelenésének vannak szociális okai. Ideológiai, nemzeti különbségek is fűthetik, és a mélyén ott húzódik egy olyan ok is, amiről csak mi, keresztények tudunk beszélni.
Ha visszaemlékszünk az elmúlt évszázad történelmére, rögtön láthatjuk, hogy az 1800-as évek végéről az 1900-as évek elejére áthúzódóan milyen sok terrorista merényletet követtek el Európában, általában politikusok, arisztokraták, dinasztikus vezetők ellen. Ezek legjelentősebbike a Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökös elleni sikeres merénylet, ami az I. Világháborút kirobbantó katalizátor-eseménnyé vált. Ha most nem beszélünk az intézményesített náci és szovjet terror-cselekményekről, akkor a következő nagy hullámot a ’70-es évek szélsőbaloldali és szélsőjobboldali terrorhulláma jelenti, a Vörös Brigádoktól a P2 páholyon át a palesztin gépeltérítőkig. És most itt a legújabb hullám…
Ha az okokat keressük, rátalálhatunk a nemzeti függetlenségi mozgalmakra, radikális ideológiákra és a megoldatlan szociális problémákra, amelyek egymásra is ráerősítenek. Gavrilo Princip – Ferenc Ferdinánd gyilkosa -, egyszerre gondolhatta magát hatalomellenes anarchistának és a szerb nemzeti mozgalom aktivistájának, aki az elavult Monarchia megdöntéséért és Nagy Szerbia megvalósulásáért küzd. A német Vörös Brigádok tagjai marxista-maoista forradalmárnak vallhatták magukat, akik az elnyomott munkásokért küzdenek a nemzetközi imperializmus ellen, de egyben a nemzeti felszabadító mozgalmak élharcosainak is hihették magukat. És most itt vannak a mostani robbantók, akik az igaz hit harcosainak, sőt mártírjainak hiszik, fanatizálják magukat és a saját gettóik hőseivé akarnak válni.
A terror mögött mindig felsejlenek nagy megoldatlan problémák. Felszínesen mondhatjuk a mostani merényletről: franciák gyilkoltak franciákat. Kicsit bővebben: harmadik generáció óta Franciaországban élő, franciául beszélő, észak-afrikai hátterű muzulmán francia állampolgárok öltek francia állampolgárokat. És egy kicsit még tovább bővítve: lepusztult gettóban élő, munka- és jövő nélküli, a radikális iszlám felé forduló fiatal francia muzulmán állampolgárok öltek francia állampolgárokat. Azaz többszörösen megoldatlan integrációs problémával állunk szemben: sem gazdaságilag, sem kulturálisan nem sikerült integrálni ezeket az embereket az országba. De ha visszanézünk, akkor a többi terrorhullámnál is hasonló hatalmas és megoldatlan gazdasági, nemzetiségi, vallási problémákat látunk.
Az eredmény? Az I. Világháború Európa kollektív öngyilkossága volt, ami semmit nem oldott meg, de kivéreztette a kontinenst és olyan új problémákat generált és betonozott be, amik egyenesen vezettek a II. Világháborúhoz (és amelyek részben máig megoldatlanok).
„Gyümölcséről ismerni meg a fát.” Ki ültette el a terror fáját közénk, amelynek gyümölcse gyűlölet és halál? Mi keresztények nem állhatunk meg pusztán a történelmi, ideológiai, szociális okoknál. Elismerjük, hogy ezek mind komoly tényezők lehetnek, ezért ezeket orvosolni kell. Kilátástalan élethelyzetben lévő fiatalokat könnyen lehet fanatizálni. Munkát, egy értelmes élet lehetőségét kell biztosítani számukra – ez nagyon nehéz feladat, de még ha tökéletesen megoldanánk, az sem lenne önmagában elég. (A ’70-es évek terrornemzedéke középosztálybeli fiatalokból állt össze…) A terror gyökerében ugyanis nem egy emberi - szociális vagy ideológiai - ok húzódik meg, hanem az ősi gonosz, a viszály és gyűlölet szelleme, a sátán. (Erről a világ nem akar tudni, de mi keresztények ismerjük őt és műveit.) Ezért nem elég a szociális program, itt a lelki-szellemi küzdelem felvállalására van szükség imában, szeretetben, Jézus Krisztus Örömhírének meghirdetésével.
Szerencsétlen fiatalok, akik a párizsi koncertteremben kórusban énekelték, hogy a sátánt akarják megcsókolni – megkapták a sátán csókját és talán már túl későn döbbentek rá, hogy mibe is keveredtek! És mi lesz a sorsuk azoknak az elbolondított fiataloknak, akik azt hiszik, hogy az igaz hit mártírjaiként vállalják az öngyilkos merényletet – mi lesz, ha találkoznak Istennel és rájönnek, hogy nem a szűz hurik várják őket, hanem ítélet a tetteik felett…
A legutolsó francia merénylet után a facebookon először megjelent a felirat: imádkozzunk Franciaországért – majd ezt hamarosan felváltotta a „semleges” francia trikolór, illetve a nyolcvanas évek new age békeszimbólumára emlékeztető kör az Eiffel-toronnyal. Ügyes és kifejező grafika az is - de mi azért csak maradjunk az első változatnál, az imánál, és nem csak Franciaországért…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)