Választási bűnök
Karaktergyilkosság, negatív kampány, a tények kreatív kezelése (régen hazugságnak mondtuk, most már szakmai fogás) - és ez csak a kezdete a bűnöknek, amik várnak ránk. De mi a vége?
Amit most írok, arról előre jelzem, hogy nem politizáló szándékkal írom, bár politikai pártok és vezetőik is szerepelnek benne.
Még el se kezdődött a kampány, már kaptam olyan levelet, amihez kép volt csatolva, rajta Gyurcsány és Bajnai, a fejükre rajzolt kipával. A levél szerzője jól láthatóan úgy gondolta, hogy ezzel aztán igazán fellebbenti a fátylat a gonoszságukról! Hát ha róluk nem is, de saját szívéről biztosan. De ismerjük a „cigány Orbán” kifejezést is, ezzel is biztos fogunk még találkozni az elkövetkező hetekben kapott kéretlen levelekben. Ezekben a kirohanásokban a legszomorúbb a szerzők és továbbküldők azon meggyőződése (tapasztalata), hogy a más nemzetiséghez, valláshoz tartozás már önmagában is oly elrettentő, gonosz dolog, hogy ha erről fellebbentik a fátylat, máris maguk mellé állítják az embereket! Magyarul: lehet zsidózni, cigányozni, mert zsidónak, cigánynak lenni olyan negatív dolog, hogy ez önmagában lejáratja a jelöltet.
Az ilyen lejárató kampányokkal nem vagyunk egyedül. Más országokban is dívik ez, csak épp Romániában, Szlovákiában, Ukrajnában a „magyar kártyát” húzzák elő a kampányban, ezzel riogatva a választókat. Aki magyar, az csak gonosz, soviniszta, áruló lehet – ismerős? És mégis, mi is… hát nem tudjuk, hogy amilyen mértékkel mi mérünk, olyannal mérnek nekünk is vissza?
A kampányguruk keresik a jó témákat és eget-földet összehazudnak, csak hogy a drága választópolgár úgy lássa a dolgokat, ahogy ők szeretnék. Itt már mindenki megvezetett lúzer, aki nem rájuk (jobbra-balra) szavaz! De vajon meddig állhat fenn egy kormány, egy ország, amelyik társadalma, vezető rétege folyamatosan hazugságokra épít? Beszélhetünk egyáltalán valódi választásról ott, ahol ilyen „kreatív igazságok”, ostobábbnál ostobább lózungok versenyeznek egymással?
Egy választás biztos most is vár ránk: a családtagjaidat, barátaidat választod-e akkor is, ha esetleg más véleményen vannak mint te, vagy inkább kedvenc politikai vezetődet isteníted, családod, barátaid, saját józan eszed felé is emelve?
Szomorúan emlékszem vissza az elmúlt választásokra. A családtagok összeveszéseire, a barátok közötti szakadásokra. Emlékszem a gyanakvó tekintetekre, ha épp egy „másik oldalhoz tartozó” emberrel beszélgettem az utcán. Már csak emlékezni tudok ismerősökre, akik elkerülnek, mert nem tudtam elég harsányan ünnepelni privát messiásukat. Emlékszem a családunkon belüli vitákra és arra, hogy ahhoz, hogy ne csússzunk bele a veszekedések örvényébe, bizonyos témákat tabuvá, tiltott témává kellett nyilvánítani…
Vajon ez vár ránk most is? Csak rajtunk múlik.
Azt biztosan tudom, hogy az én kedvenc vezetőm Jézus Krisztus, az én kedvenc pártom a családom és a közösségem, az én kedvenc kampánytémám még mindig a Szeretet földje… igaz, ezzel túl sok szavazatot nem gyűjtöttem eddig se össze, viszont legalább kicsit közelebb kerültem Jézus szavaihoz, aki az Evangélium tanúságtétele szerint azt mondta: „a ti szavatokban legyen az igen igen, a nem nem, a többi az ördögtől van.”
És akkor kire fogok szavazni?
A legkisebb rosszra…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)