Isten öröme
A plébánosunk néhány hete az esti misében arról prédikált, hogy milyen öröm van benne, mert a plébánia kicsinyek bizonyul az egyházközségi csoportok és az abban részt vevő emberek száma miatt. Ez az öröm közös, mindannyiunk öröme, akik ebben valamilyen módon részt veszünk. Mivel pedig Isten ennek a kiváltó oka, akarója és végrehajtója, bizonyos, hogy Ő is örül.
A Szentírás tele van az örömre való felhívással. Pál apostol szinte minden levelében örömre buzdít, egyik helyen pedig kifejezetten azt írja: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.” (Fil 4, 4) Jézus pedig azt mondja, hogy amikor a nagy csapások jönnek, amikor üldöznek, „örüljetek azokban a napokban, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok…” (Lk 6, 23) Könnyű azt mondani - de hogyan lehet ezt elérni?
Minden jó Istentől származik, így az öröm is. (Már most szólok, hogy azok a rettenetes teológiai szószaporítások, amelyek arról szólnak, hogy az Isten nem érez fájdalmat, nem örül, mert tőle mindezek távol vannak, kapitális ostobaságok, ellent mondanak a Biblia tanításának és a józan észnek. Isten a Szeretet – már csak ebből fakadóan, az együttérző szeretet miatt is megéli ezeket az érzelmeket. Isten élő személy, nem pedig valami elvont teológiai igazság. Személy, aki minket a maga képére és hasonlatosságára teremtett. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Ő olyan mint mi, de azt igen, hogy ami bennünk jó, az tőle származik – így az érzelmek gazdagsága is.)
A Szentlélek gyümölcsei felsorolásakor a Galatákhoz írt levélben Pál apostol a szeretet után rögtön a második helyen említi az örömöt. Isten tehát megajándékoz minket az örömével, a Szentlélek kimunkálja bennünk az örömöt. Sőt, már Mózesnél az olvassuk, hogy az „Úrnak öröme telik” bennünk, a mi javunkra! Ez az Ő áldása, ami átjárja az egész életet. „S az Úr, a te Istened bőséget ad kezednek minden munkájában, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében. Mert az Úrnak öröme telik benned, a te javadra, ahogyan örömét lelte atyáidban, ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened szavának, és megtartod az ebben a törvénykönyvben foglalt parancsokat és törvényeket, ha szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.” (MTörv 30, 9-10)
Mikor lesz a miénk Isten öröme? Ha szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Ettől a mondattól nem kell megijedni. Én jártamban-keltemben időről-időre találkozok olyan emberekkel – jellemzően idős asszonyokkal, „nénikékkel”, akikből árad egyfajta belső nyugalom és derű. Bár nehéz az életük, de nem panaszkodnak. Végzik a dolgukat, eljárnak imádkozni, mondják a rózsafüzért… Isten békéje és öröme megnyugodott rajtuk és velük is marad mindenkor. Nem azért, mert valami különleges dolgot tesznek, nem azért, mert sok pénzt nyertek, sőt! De mivel Istennel akarnak lenni, ezért Isten is velük akar lenni. Együtt járnak, együtt örülnek, együtt sírnak – a belső derű és béke a természetükké vált. Az Úrnak öröme telik bennük, és át is adja nekik ezt az örömet, ők pedig ezt tovább adják azoknak, akikkel együtt élnek.
Tudjuk, hogy mi kimagaslóan rosszkedvű, depressziós, a jövőtől jót nem váró nemzet vagyunk (napjainkban). A felmérések szerint bár a 36. leggazdagabb nemzet vagyunk a 173-ból, az utolsó között kullogunk az „életérzést” tekintve. Még amink van, annak se tudunk örülni! Most akkor szervezzünk kabaré-csütörtököt? Vagy tartsunk fejtágítókat, ostorozva őket, hogy „tessék jól érezni magatokat”? Esetleg szedjük össze minden erőnket és zúduljunk rá az emberekre, mondván „boldoggá teszlek, ha beledöglesz is”? (Mi ugyan valóban belehalhatunk a nagy igyekezetbe, de az eredmény nagyon kérdéses lenne.)
A megoldás az „Isten öröme”. Ha ez bennünk van, akkor ezt már ingyen átragaszthatjuk azokra, akikkel találkozunk. És amikor megkívánják tőlünk ezt a békességet, örömet és szeretetet, elég Istenre mutatnunk: Tőle van mindez! Forduljatok Istenhez bizalommal, fogadjátok meg jézus Krisztus tanítását, és ez az öröm örökre a tiétek is lesz!
Egy boldog és örömteli országot szeretnénk látni magunk körül? Akkor itt az ideje, hogy a megtérés üzenetét átadjuk az embereknek…
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)