Mozog a föld
Földrajzi értelemben többfelé bolygónkon, de hazánkban sem volt ilyen erősségű földrengés huszonöt éve. Politikai értelemben is reng a talaj Tunéziában, Egyiptomban, de például Belgiumban is, amely bármikor széteshet a flamand-vallon ellentét mentén. Gazdasági értelemben is időnként minden összedőlni látszik az évek óta tartó folyamatos válságban – vannak elemzők, akik már az euro közeli halálát jósolják… Morális értelemben pedig mintha már össze is dőlt volna világunk… Vajon származhat-e ebből bármi jó? - már ha szabad egyáltalán ilyen kérdést feltenni…
Nyilvánvaló, hogy akinek megrepedt a házfala, az egyértelműen rossznak gondolja a földrengést. (Én is annak gondolnám.) Ha azonban a földrengés nyomán megtapasztalhatja a körülötte élők szeretetét és segítő-készségét, és új házat építhet, akkor már valami jó is származott a rosszból.
Aki euro-bankbetétben őrzi a pénzét – én nem tartozom ezek közé -, az nyilván nem örülne az euro bedőlésének. Valószínű, hogy egész Európa megsínylené – rövid távon biztosan -, az egységes európai gazdasági térség összeomlását. Kérdés, hogy vajon az egyes nemzetek számára előnyös lenne-e, ha újra rendelkeznének a saját valutájuk fölötti szuverenitással? (Egyelőre ennek inkább az ellenkezője látható – a fegyelmezetlen gazdaság- és pénzügypolitika kísértése igen nagy, ennek következményeit épp az elmúlt években láthattuk…)
Itt vannak aztán azok a földrengésszerű politikai mozgások, amikről olvashatunk, de amelyek hazánkban is lejátszódnak, bár sokkal békésebb keretek között. A politológusok találgatják: vajon az egyiptomi diktatúra bukása – ha megtörténik – milyen hatással lesz az egész közel-keleti térségre? És itt nem csak egy esetleges háborús eszkalációról van szó, amibe könnyedén belekeveredhet Izrael és az egész világ -, hanem az olaj-csapok elzárásáról (ami megrengetné az egész világgazdaságot) és a humanitárius katasztrófáról.
Ó, hát természetesen szeretnénk, ha egy diktatórikus rezsim elbukna, de meddig tartana az örömünk? (Csak emlékeztetőül: a világ nagyon tudta utálni a százezreket meggyilkoló iraki rezsimet és Szaddam Husszeint, hogy aztán ugyanazzal a lendülettel utálja a rezsimet megdöntő amerikaiakat is. Karosszékből minden könnyen megy…)
Hasonlóképp: Belgium esetleges szétesése egy új, nemzetállami Európa felvirágzásának kezdetét jelenti, vagy egy széthulló és káoszba merülő Európa rémképét? Hol van a határa a nemzeti önrendelkezésnek és hol az autonómiának? (És ez minket, magyarokat különösen is érint, hiszen egy hazában, de sok országban élünk…) Nemzeti önrendelkezés és kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés, vagy a régi-új, erőn alapuló érdekszférák és kölcsönös uszítások kora felé tartunk? Le se merem írni, melyik felé haladunk…
Vajon felfoghatjuk-e ezeket a „földrengéseket” figyelmeztetésnek?
Meggyőződésem, hogy igen. Jézus Krisztus épp ilyen jelekről beszél, amikor figyelmeztetni akarja az embereket – mire is? Talán hogy bunkereket ássanak? Talán hogy nagy élelmiszer-készleteket halmozzanak fel? Vagy talán hogy fegyverkezzenek, mert jön a háború? Épp ellenkezőleg! A Megváltó a megbékélésre és megtérésre hív. Kiengesztelődésre Istennel és egymással. Mert sem Magyarország, sem a Közel-Kelet problémái nem oldhatók meg úgy, hogy majd még nagyobb erővel győzzük le a velünk szemben állókat. A gyűlölet csak szakadást szül, és újabb szakadást, és megromlást és lepusztulást… és megmozdul a föld, minden értelemben!
Tudom, hogy nehéz ezt materialista és „tudományos” szemlélettel megérteni, pedig ez az igazság. Isten tartja fenn az egész teremtett világot – tőle származik minden jó és felvirágzás, béke és növekedés. Ha pedig gondolatainkból, tetteinkből elvetjük Isten tanácsait, akkor életünket egyre mélyebben a gonosz lélek befolyása fogja meghatározni. Ennek következménye pedig az összeomlás, amikor „a mindenséget összetartó erők megrendülnek” (Mk 13, 25).
Mózes ötödik könyvében (Második Törvénykönyv) ezt olvashatjuk: „Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd. Ha azonban elfordul szíved, s nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni s nekik szolgálni, akkor ma tudtotokra adom: Menthetetlenül elpusztultok, s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokba vedd, nem fogtok sokáig élni. Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok..”
Nagyon kellemetlen, ám bizonyítható történelmi tény, hogy ezek a szavak eddig még mindig igaznak bizonyultak, és nem csak Izrael életében! Amikor tehát látjuk körülöttünk a zűrzavart, amikor gyűlölet-táborokba akarnak szorítani minket – és mindegy, hogy faji, politikai vagy gazdasági alapon -, amikor a bűnt felmagasztalják és a jót nem veszik észre (sőt tiltják), amikor „megrendül a föld” a gonoszság súlya alatt, akkor válik leghangsúlyosabbá Isten könyörgése: Válaszd Isten tanácsait, válaszd és cselekedd az életet!
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)