Malomkövek között

Kategória: Eheti Megjelent: 2010. december 20. hétfő

Azt mondják, takarékoskodjunk (ha van miből) – de azt is mondják, hogy a belső fogyasztás növelésével kell felpörgetni a gazdaságot. Most akkor takarékoskodjak, vagy fogyasszak?

Azt mondják, legyek tudatos vásárló, és ne vegyek meg minden sz…ócskaságot, – de közben állandóan reklámokkal tömnek, hogy igenis, vegyek meg minden sz…ócskaságot, mert ez a legnagyobb újdonság!

Azt mondják, tönkretesszük Földünket, ezért használjak kevesebb áramot – közben meg arra akarnak rávenni, hogy vegyek meg minél több elektromos kütyüt, és egyébként is, az áramszolgáltatóm kedvezményt ad, ha több áramot használok!

Azt is mondják, hogy legyek tudatos média-használó, és ne nézzek meg mindent a tévében, ne hallgassak meg mindent a rádióban, mert kárt okoz a lelkemnek, családomnak – de közben reggeltől estig arra biztatnak, hogy feltétlenül nézzem meg ezt vagy azt a műsort, mert ennél izgalmasabb, leleplezőbb, csodálatosabb, érzelmesebb, kalandosabb, valóságosabb és meseszerűbb dolgot még nem láttam!

A karácsony nem a vásárlásról szól, de nekem mégis állandóan vásárolnom kellene. A karácsony a családról szól, de a családomnak dolgoznia kell, még vasárnap is, még ünnepnap is, egyre többet, hogy ugyanazt az életszínvonalat megtarthassuk, mint eddig. Közben persze törődjek az életminőségemmel, ne csak az anyagi értékekkel, de se időm, se lehetőségem, és már eszem és kedvem sincs az életminőséghez, hacsak az nem egy kis plusz alvást jelent.

Aztán azt is mondják, hogy a karácsony még csak nem is a családról szól, hanem Istenről, hogy az Isten Fia emberré lett, köztünk élt, kiváltott minket evilág nyomorából az örök élet teljességébe. Hogy is értsem ezt? Ha meg akarom érteni, kihez fordulhatok? A templom zárva, de ha véletlenül nyitva lenne, akkor se lenne ott senki, akit megkérdezhetnék. A falakra festett alakokat nem ismerem, nem is tudom mihez kössem őket. Ha véletlenül mégis rám törne a bűnbánat, a pap nem gyóntat meg, mert régen voltam templomban, esetleg nem is vagyok katolikus, vagy ha az is vagyok, hát még nem rendeztem a házasságomat (mit jelent ez?). Mire eljuthatnék az ingyenes bűnbocsánatig, már olyan árat kérnek tőlem, amiről fogalmam sincs, hogyan is teljesíthetném.

Kimegyek az utcára, és látom a bódékat, extra karácsonyi hangulatként a sálak és forralt borok között ott a kis csuhé-angyalka (nem mintha olyan nagyon vinnék, de aki a kicsit nem becsüli…). Esetleg láthatok egy felállított kettős keresztet (ha éppen budapesti vagyok), aminek ugyan semmi köze a karácsonyhoz, de legalább rá lehet ragasztgatni a szórólapokat.

Hoppá, egy igazi karácsonyi látványsó: elkerített helyen jászol, benne kisbaba, körülötte emberek színes ruhákban, csacsi, bárány… az emberek némán sietnek el mellette, ügyet se vetnek rá. Miért is tennék? Ki hívja fel rá a figyelmet? Ki magyarázza el nekik, mit látnak? (Merthogy a kultúrájuk már rég nem keresztény, nem az anyatejjel szívták magukba a betlehemi történetet, hittanra se jártak, Buddhát és „joshibaratot” hamarabb felismerik, mint a fekete pasiban a „háromkirályok” egyikét.) És ami ennél is több, ki mondja el nekik, hogy ez nem csak egyike a tündérmeséknek, nem csupán hagyomány, amihez van némi közünk, hanem az Élet valósága?!

Két malomkő között őrlődünk. Mindkettő világi ajánlat: fogyassz, vagy ne fogyassz, tévét nézz, vagy síelni menj inkább – és a kettő között ott őrlődik bennünk a krisztusi élet, a vágy egy szebb, tisztább életre…

Hogy a megoldáshoz vezető utat meglássuk, idézzük ide Pál apostol levelének egy részletét, amiből kiderül, hogy ő is küzdött ezzel a problémával:

„..Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen. A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm, de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz. Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől? Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által! Értelmemmel tehát Istennek szolgálok, de testemmel a bűn törvényének.

Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek. Hiszen a lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől…” (Róm 7, 21- 8, 2)

Van min gondolkodnunk, csak nehogy valami hamis, világ szerinti megoldásra jussunk. Mert elkárhozni lehet tévét nézve, vagy tévét nem nézve is. De üdvözülni, csakis a Krisztusban való élet által lehet – még azoknak is, akik erről semmit sem tudnak -, mert csak Jézus Krisztus ment át a halálon, csakis Őbenne van szabad út az Atyához!

Őbenne áldott, kegyelemmel teli karácsonyi ünnepet kívánok, kívánunk minden olvasónknak, böngészőnknek, munkatársunknak, imádkozó testvérünknek, s végső soron egész egyházunknak, hazánknak és persze az egész világnak!

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés