Éhezők viadala – és egy kimaradt lehetőség
Az amerikai írónő sikerkönyvéből készült film már a hazai mozikban is látható. A könyv azóta már trilógiává bővült, története egy elképzelt amerikai anti-utópiában játszódik, ahol a Kapitólium uralkodik a 12 körzetre felosztott birodalom fölött. Minden évben kisorsolnak körzetenként egy-egy 12-18 év közötti fiút és lányt, majd a 24 gyereket egy „arénában” összeeresztik, hogy öljék meg egymást – az utolsó életben maradott a győztes. A film a küzdelem története - de egy lehetőség, a legfontosabb, mégis kimaradt belőle!
Hiszen ismerünk mi ilyen történeteket, a valóságban is lejátszódott már mindez, mégpedig az ókori Római Birodalom történetében. Ott is összeeresztették a gladiátorokat egymással, köztük is voltak, akik évek óta erre edzettek és voltak, akiket vélt vagy valós bűneik, lázadásaik miatt ítéltek halálig tartó küzdelemre. És a rendszer működött – ahogy működik a filmben is -, a közönség tapsol és őrjöng – ahogy a mozivásznon, de a vászon előtt is -, egészen addig, amíg egy egészen új, szokatlan esemény nem történik.
Ez a szokatlan esemény Rómában a keresztények megjelenése. Egészen addig mindenki magától értetődőnek vette, hogy ha bevisznek az arénába, a cirkuszi porondra, akkor ott harcolni kell és harcolni is fogsz az életedért. A keresztény mártírok azonban nem voltak hajlandóak erre! Megtagadták a „játékszabályoknak” való engedelmességet és tettükkel rádöbbentették az őket néző tízezreket is, hogy egyáltalán nem magától értetődő és főleg nem helyes nyílt színen halálos öldökléseket rendezni a nézők szórakoztatására!
Hogy még jobban kitágítsuk a dolgokat: a sátán a bukás után evilágban megalkotta a saját játékszabályait, és mindenkit arra akar rávenni – kényszerítéssel, hízelgéssel, stb. -, hogy ezt magától értetődőnek vegye és ezek szerint a szabályok szerint élje az életét. E szabályok között lehetünk mi akár „rendes emberek” is, akik semmi különös rosszat nem tesznek – na jó, időnként ölünk a szavainkkal, időnként lopunk a vágyainkkal és megcsaljuk szeretteinket, időnként lenézzük a szegényebbet és a gazdag felé törleszkedünk, de hát „mindenki” ezt teszi -, az ördög számára csak egy dolog fontos: ne lépj ki evilág keretei, játékszabályai közül és még véletlenül se legyen élő kapcsolatod Istennel!
A szentek azonban túlléptek ezen a szabályrendszeren! Megértették, hogy bár ebben a világban élünk, de nem ebből a világból valók vagyunk, és ezért Isten tanácsai szerint kezdték el élni életüket. Na, ez a lehetőség hiányzik a filmből – a „keresztény opció”. Mi lett volna, ha valamelyik gyerek, fiú vagy lány azt mondja: én nem veszek részt semmilyen gyilkosságban! Hát még, ha erről próbálta volna meggyőzni társait és nem arról, hogyan kössünk ideiglenes szövetséget a többiek levadászására?! Nyilván hallhatta volna: Elment az eszed? Hiszen akkor semmi esélyed az életben maradásra!
A mi problémánk ugyanez. Bent maradunk a sátán játékterében és így-úgy eléldegélünk, rendes, tisztességes, templomba is járó emberekként, az éles helyzeteket kikerülve, a kihívásokat lehetőleg kikerülve - közben politizálhatunk is, végezhetünk szociális munkát, írhatunk elmélkedéseket, lehetünk megbecsült tagjai a világnak. Egy támadás se fog érni minket a sátán részéről – miért is támadna, hiszen nem veszélyeztetjük az ő birodalmát!
De legyen csak élő, eleven kapcsolatunk Istennel, kezdjünk csak el krisztusi életet élni, kezdjünk imádkozni és hinni azok meghallgatásában, járjunk az Atya tanácsai szerint a Szentlélek erejében – lesz támadásban részünk bőven! Ez a valóságos kereszt: Krisztus életét élni egy Krisztus-gyűlölő világban!
Ha azonban valódi változást akarunk, ha Isten országát szeretnénk építeni, akkor nincs más, csak ez a „halálos lehetőség”. Isten adjon nekünk erőt, bátorságot és bizalmat, és adja meg nekünk ezt a krisztusi feltámadást! Ámen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)