Zúgolódók
Dávid sikerének egyik titka az volt, hogy nem ült le a „zúgolódók gyülekezetébe”, nem engedett sem az önsajnálatnak, sem a mások vádlása kéjes foglalatosságának, hanem céltudatosan haladt előre útján. Mózes is csak azért tudta a pusztában vezeti a népet, mert nem engedte, hogy az emberek folyamatos zúgolódása letérítse az Isten tanácsolta útról. Jézus pontosan megfogalmazta, milyen az az ember, akinek semmi és senki nem elég jó, aki mindig zúgolódik:
„Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a tereken tanyázó gyerekekhez, akik odakiáltják a többieknek: Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem jajgattatok. Eljött János, nem eszik, nem iszik, s azt mondják rá, hogy ördöge van. Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. A bölcsesség azonban igazolja magát tetteivel.” (Mt 11, 16-19)
Aki sikeres az biztos lop, aki meg sikertelen, az is csak magának köszönheti – csak mi vagyunk igazak, aztán minket is hogy sújt a világ! „Elvis Presley meghalt, John Lennon meghalt – és már én se érzem jól magam…”
Ilyen a mi szívünk. Könnyen megtelik irigységgel, önsajnálattal és önigazultsággal – a világra nem született még az az ember, akinek a vezetését elfogadnánk, nem tűzték még ki azt a célt, amiért áldozatra hajlandóak lennénk – aztán meg nem értjük, miért szaladt el mellettünk a világ.
Ha a szánk elég lenne a tehetséghez, már megmásztuk volna a legmagasabb hegyeket, átúsztuk volna a tengert, már eligazgattuk volna a világot is, hiszen mindenre tudjuk a megoldást – csak hát nem hallgatnak ránk, így aztán itt ülünk a fotelben (munka úgysincs, ennyi pénzért meg nem is dolgozunk) és nézünk ki magunkból.
A zúgolódók a legjobb kocsmafilozófusok – két sör között megváltják a világot, megmondják a tutit, ha rájuk hallgatna az asszony nem lenne semmi baj otthon se, a kölyökkel se – de hát, mit tehessünk, ilyen rossz a világ, nem hallgat a jó szóra.
A zúgolódónak semmi és senki sem elég jó. Ha egy tervet elé tárnak, rögtön a hibát látja meg benne. Hitetlen és hitetlenné teszi környezetét is. Jakab apostol a baj gyökerére tapint, amikor ezt írja: „Ha valaki közületek bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné, s meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve. Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél. Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap az Úrtól, hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem.” (Jak 1, 5-8)
Akkor járunk el helyesen, ha az állandóan zúgolódó embert minél messzebb elkerüljük. A mi dolgunk az, hogy azt keressük ami szent, tiszta és igaz, ami Istentől jön, ami megoldást nyújt, ami segít, és előre visz. Nem a hibát kutatjuk, hanem a hiba kijavítását, nem a problémán rágódunk, hanem a probléma megoldásán, nem az útvesztőben siránkozunk, hanem a kiutat keressük. Mert ez kedves Isten előtt, aki a nehézségeket is azért adja, hogy azokból tanuljunk, azok által megerősödjünk és előre haladjunk.
Mi nem az összeomlás, hanem a megújulás emberei vagyunk. Tudjuk, hogy van összeomlás, hiszen itt élünk benne. De azt is tudjuk, hogy ha Isten meg is engedi az összeomlást a bűneink miatt, azt azért teszi, hogy abból még nagyobb megújulás fakadjon. Ez pedig működő stratégia, mint ahogy szolgálatunkban is láthatjuk, és a közzétett tanúságtételekből, beszámolókból ti is olvashatjátok. Így hát ebben szeretnénk összefogni minden jóakaratú emberrel, ezt segíteni, munkálni, ebben fáradozni, amíg Isten ígérete szerint meg nem látjuk Jézus erővel és hatalommal eljövő országát…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)