Keresztény innováció

Kategória: Eheti Megjelent: 2012. február 06. hétfő

Néhány napja, miközben a feleségem bevásárolt a nagyáruházban, én békésen leparkoltam a könyvek mellé, nézelődni, olvasgatni. Fellapoztam egy gazdasági innovációval foglalkozó könyvet és azt olvasgatva azon gondolkodtam, egy ilyen világi szakember mit mondana a katolikus egyház rendszerváltás utáni húsz évéről. Néhány dolog, ami eszembe jutott (világi fogalmakat fogok használni, ahogy azt egy ilyen ember tenné):

Az első, amit talán megállapítana, hogy ennek a hatalmas, multinacionális vállalatnak a magyarországi leányvállalata láthatólag megpróbált rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez – ahogy arra a vezérigazgatóság biztatta is -, de ez csak mérsékelt sikerekkel járt.

Az első évtizedben a szervezet-fejlesztésben bizonyosan elért némi sikereket a helyi leányvállalat. Ez megnyilvánult új intézmények alapításában és a régiek „feltőkésítésében”. Ezek az új intézmények azonban a régi, részben már elavult szervezeti rend szerint épültek fel és a tartalom-szolgáltatásban (információ- és tudás-átadás) nem sikerült megújulniuk. Ezt mutatja az egyházi iskolákba jelentkezők számának relatív csökkenése. Az osztályok megtelnek, de már nincs sokszoros túljelentkezés. Bár ennek okai között szerepel az iskolai korosztály létszámának csökkenése is, de a világi intézmények presztizs-felzárkózása is. Hasonló jel lehet a szerzetesi intézményekbe felvett, majd onnan később eltávozott jelöltek, noviciusok nagy száma is. (Egy részük bizonyosan alkalmatlan volt erre az életre, de nem tagadható az a feltételezés sem, hogy a 40-50 évvel ezelőtt szocializálódott idős szerzetesek és a fiatal jelöltek között olyan szemléleti ellentmondás feszült, amit nem sikerült feldolgozni, feloldani.)

Sajnálatos hiba az is, hogy a intézmény-fejlesztés mellett nem sikerült elég figyelmet fordítani a munkatárs-képzésre – bár az iskolai hálózat és a képzések változatossága nőtt - és az önkéntesek bevonására. A ’90-es évek elejének nagy megújulása erre lehetőséget biztosított volna, ez azonban két oldalról is akadályba ütközött. A régi intézményi szerkezet és szervezet nem tudott rugalmasan reagálni az önkéntesek jelentkezésére. Munkába állásukhoz olyan előfeltételeket szabott – miközben támogatást nem nyújtott nekik -, amit azok nem, vagy csak nehezen tudtak elfogadni. Másik oldalról viszont megjelentek azok a kis cégek (kisegyházak és szekták), akik örömmel fogadták az önkénteseket és rögtön munkába is állították. Így aztán mára ebben a „szolgáltatási szektorban” a katolikus egyháznak sokkal erősebb és sokrétűbb konkurenciával kel számolnia, mint két évtizede.

Nem volt sikeres a kulturális innováció. Ez rögtön láthatóvá válik, ha összehasonlítjuk a két hasonló szellemi kezdeményezéssel, a New Age és a magyar újpogányság növekedésével. Miközben e két utóbbi viharosan fejlődött, saját bolthálózatot, kulturális teret alakított ki és meghódította a tömegkommunikációs eszközök mindegyikét, a katolikus egyház a maga jóval nagyobb erejével, hálózatával és szellemi kapacitásával messze lemaradt mögöttük. (Hasonló jel, hogy miközben mindkét másik szereplő politikai befolyást és képviseletet épített ki, aközben az egyházi értékeket nyíltan felvállaló, nevében keresztény párt összezsugorodott és lényegében láthatatlanná vált.)

Úgy tűnik – mondhatná a világi szakember -, hogy a katolikus egyház magyar leányvállalatában alacsony mind a kreativitás szintje – amely a régi tartalmakat a kornak megfelelő új köntösben, új módszerekkel és eszközökkel „értékesítené” -, de alacsony a készség szintje is, hogy az egyház meglévő anyagi javait és eszközeit e célra használja, innovatív módon befektesse.

Ha aztán ez a szakember a felmérés végén javaslatokat tenne, akkor biztos előkerülne a szervezeti átalakulás – döntéshozatali szintek átalakítása, az erőforrásokhoz való szabadabb hozzáférés, visszacsatolási mechanizmusok kiépítése, „értékesítési hálózatok” kialakítása, „márkázás” és „sztárolás”, stb. -, aztán a célok pontos meghatározása, a szóba jöhető eszközök számba vétele, a munkatársak motivációi, a terjeszkedés lehetősége, jó szakemberek és új tehetségek felkutatása és menedzselése a különböző szektorokban, stb.

Amit eddig leírtam, persze csak játék a szavakkal. Szerencsére olyan egyházközségben élek, amelyikben létezik „keresztény innováció”. Itt nagyon sok ember dolgozik önkéntesen is azért, hogy egyházunk rugalmasabb, erősebb, szentebb legyen. Idén lesz az egyházközségi zsinatunk ötödik évfordulója, a tervek szerint megint elvonulunk közösen – a hét munkacsoportban már folyik az előkészítő munka -, hogy kiértékeljük az elmúlt öt évet. Lesz miről beszélgetnünk, de nem csak visszatekintve, hanem előre nézve is.

Kalandra fel!

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

You have no rights to post comments