Mit hoz a jövő? – egyházunk válságáról
Állítólag a jó vezető látja, hogy mit hoz a jövő, és ennek megfelelően cselekszik – akkor viszont a világ nagy hiányt szenved jó vezetőkben. A várható környezeti katasztrófáról már az 1970-es években komoly tanulmányok jelentek meg, látható volt, mit hoz a jövő, de mit cselekedtünk? Hasonlót mondhatunk egyházunkról is. A problémák évtizedek óta látszanak - söpörjünk csak a saját házunk táján, nézzük meg az elmúlt napok híreit, mit mutat ez rólunk, magyarországi keresztényekről:
- Egy elismert, sikeres pap 20 év szolgálat után a facebookon nyílt levélben írja meg, hogy elhagyja a papi pályát. A komment-áradat egy része nélkülöz minden együttérzést, nem is értetlen, inkább sértő és számonkérő…
- Papi hivatások hiányában átmenetileg bezár a Veszprémi Egyházmegye Boldog Gizella Szemináriuma.
- Egy fiatal káplánt, akinek a facebookon közzétett rövid, formabontó evangelizációi elég nagy nézettséget és népszerűséget értek el, felfüggesztés terhe mellett eltiltottak ennek folytatásától. A kommenttelők jó része együttérzését fejezi ki és sajnálja, hogy megszűnik a sorozat.
- Az egyik hírportál közzé tesz egy riportot egy fiatal papról, akit papnövendék korában szerelmével üldözött az egyházmegye magas pozícióban lévő papja. Az ügyet eltussolták, a közben pappá szentelt férfi helyzete szinte ellehetetlenült, a zaklató fél továbbra is magas pozíciókat betöltő bizalmi ember az egyházmegyében.
- Hazánk perui nagykövetét, akinek a gépén több, mint 19 ezer pedofil képet találtak, és titokban menekítettek haza, ügyész indítványra felfüggesztett börtönbüntetésre és 540 ezer forint pénzbüntetésre ítélnek (ennél többet lehet kapni sajtóvétségért, vagy utcai dudálásért). Az ügyvéd azzal menti ügyfelét, hogy az rendes keresztény ember… (Hogy a megkínzott, meggyalázott gyerekeknek és szüleiknek mi erről a véleménye, nem szól a fáma…)
- Világvég-váró keresztény halálszektáink ezen a héten is több írást adnak közre a világhálón és a levelezési listákon arról, hogy Ferenc pápa az antikrisztus, készüljünk a végre…
Mit lehet ehhez a mozaik-képhez hozzá tenni?
Tudjuk, hogy egyházunk a rendszerváltás után nagy lehetőségekhez jutott és nagy erőfeszítéseket is tett azért, hogy szolgálati területét, befolyását növelje, nem is eredménytelenül. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy ezzel együtt sem sikerült megoldást, vagy legalább áttörést elérni egyházunk válság-területein, sőt a helyzet néhol rosszabb, mint volt.
Hiába az egyházi iskolák megnövekedett száma, a több pénz és több ingatlan, a hívők létszáma és a papi hivatások száma is csökken. A megújulási mozgalmak és a népi vallásosság különböző formái ugyan az évtizedek alatt elérték, hogy legalább részben elfogadottak legyenek az egyházban, e civil szerveződéseket sok plébánián még mindig gyanakvás kíséri.
Általában is elmondható, hogy egyházunk még mindig „fejnehéz”, a plébánosok túlterheltek, sok egyházközség elárvult és gondozatlan, a civil munkatársak kevesen vannak és leginkább ingyen munkát várnának tőlük, ha már ott vannak.
Az egyház összefonódása a politikával – minden hasznát elismerve -, kitermelte a politikai kereszténység rettenetes átkát, ami visszaüt a vallásos, hívő népre. Mert ha a pedofil perui nagykövet keresztény, ha nem kell templomba járni, imádkozni, ha lehet lopni, csalni, hazudni, rágalmazni, ha a keresztény szó csak azt jelenti, hogy „jobboldali” – akkor ezzel pont azokat a kereső embereket idegenítjük el magunktól, akik a világtól csömört kapva valami szebbet, igazabbat, tisztábbat keresnek.
Mit hoz a jövő? Ez attól függ, mit cselekszünk. Elhatárolja-e magát az egyház (vezetői) nyilvánosan a politikai kereszténység kurzuslovagjaitól? Ad-e kellő szabadságot káplánjainak, papjainak, vagy még jobban dresszúrázza és még több terhet rak rájuk? Szembenéz-e végre a túlterhelt papok kiégésével és segíti-e őket, hogy túljussanak a válságon (ahelyett, hogy csak elvárja ezt tőlük)? Képes lesz-e a hívő nyájat hívő népnek és testvérnek látni, akiben bízhat, aki partnere és társa a krisztusi életben és Isten országának építésében?
Én természetesen reménykedem, mint mindig…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)