Mindig van egy B-terv
A Szentírást olvasva tűnhet úgy, hogy Isten időről időre kudarcot vall terveivel. Az angyalok egy része fellázad, az első emberpár elbukik, a Földet özönvízzel kell megtisztítani, Mózes nem tudja bevinni a választott népet Kánaán földjére, Dávid király házasságtörővé és gyilkossá válik, Bölcs Salamon pogányságba rontja az országot, a Messiást pedig keresztre feszítik…
A látszat azonban csal: Isten bölcsessége végül mindig győzelmet arat. A nép bevonul az Ígéret földjére – mert Isten mindig megtartja, amit megígért -, Jézus Krisztus pedig feltámad a halálból, ahogy előre megmondta, győzve a gonoszság minden ereje fölött.
Istennek mindig van egy B-terve – igaz ez az egész világtörténelemre, de a mi saját kis életünkre is. (Ámbár lehet, hogy nálam szegény már a C-tervnél jár, vagy a D-nél, esetleg a K-nál – remélem, hogy a Zs-ig nem jutunk el…)
Tulajdonképpen a kereszténység mai formája szintén egy B-terv, hiszen eredetileg a zsidó nép lett volna az a „választott nép, szent nemzet”, amelyik Isten ismeretét és Jézus Krisztus Örömhírét elviszi az egész világra. Sajnos ez a terv megbicsaklott, így lettünk mi, a „vad olajfa” beoltva a törzsbe – de az biztos, hogy eljön majd az idő, amikor Isten ezt a hasadást is begyógyítja.
Amikor a saját életünkre nézünk, örömeinkre és bánatainkra, sikereinkre és kudarcainkra, ahogy növekszünk az önismeretben, egyre inkább látjuk, hogyan tékozoltuk időnket és tehetségeinket. Mennyi hibát követtünk el, mennyi lehetőséget hagytunk ki és mennyi kegyelmet pazaroltunk el! Ha azonban bűnbánatot tartunk és Istenhez térünk, akkor az Ő alapvető terve és célja – hogy minden ember üdvözüljön -, bennünk már megvalósult, még ha teljességében csak az örök hazában tudjuk majd megélni. Azt azonban látnunk kell, hogy ebben a világban nem csak Isten akarata érvényesül, hiszen itt van a mi szabad akaratunk (önzésünk), itt van a világ nagy tehetetlenségi ereje és hatalomért küzd benne a gonosz lelkek légiója is. Ha Istenre bízzuk magunkat, a végső győzelem mindenképp az ővé lesz – na de addig?
Óvatosnak kell tehát lennünk, amikor betegségeinkért, testi-lelki állapotunkért Istent hibáztatjuk: miért akarta az Isten, hogy megbetegedjek, vagy szegénység érjen, vagy megvádoljanak, vagy magányos legyek… Azt ugyanis, hogy Isten mit akar, azt nem nekünk kell a saját életünkön keresztül kikövetkeztetni, mert azt Jézus Krisztus élete megmutatta. Ő meggyógyította a betegeket, megszabadította a megkötözötteket, segítette a szegényeket, mindenkit szeretni akart és az életét is odaadta értünk… (A mennyek országában sincs már se bűn, se betegség, se halál…)
A világ sajnos nem Isten tanácsai szerint működik, sőt – ez a tragédia -, mi keresztények sem. Haragszunk vádaskodunk, bezárkózunk, leuraljuk a másikat, önmagunk isteneivé válunk… Vajon mi, „krisztusi emberek” áldásává lettünk a világnak, vagy mi is növeljük a bajt?
Azt kell megértenünk, hogy ebben a mi időnkben te meg én, mi vagyunk Isten B-terve a világ megújítására és megszentelésére. Vagy pontosabban fogalmazva: ezt kellene elhinnünk és élő reménységgel a hitünk szerint cselekednünk. (Egyszerű szavakra fordítva: aki házasodni akar, az udvaroljon. Aki pedig házasságban is akar maradni, az tegye boldoggá a házastársát, minden más csak kifogás…)
És a haza fényre derül.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)