Mi történik itt?
Jónás, mi és Forrest Gump. Szegény Jónás, őt aztán megpróbálta az élet. Isten elhívta őt prófétának, de ő – mivel sejtette mi vár rá -, inkább elfutott az ellenkező irányba. Csak hát így se élni, se meghalni nem tudott! Végül elvállalta a feladatot. Bement Ninivébe, meghirdette a város elpusztulását – és mi történt? Nem pusztult el Ninive. Nem csoda, ha Jónás dühös volt, frusztrált és becsapottnak érezte magát. Ninivétől keletre készített magának egy hajlékot és onnan nézte, hogy mi történik a várossal…
Talán mi is ilyen értetlenül állunk az események előtt, mint Jónás: mi történik itt? Hiszen mi mindent megtettünk, amit csak lehetett: iparkodunk, családunk van, igyekszünk tisztességes életet élni, hittünk mindenkinek – és mi lett belőle? Egy nagy összeomlás, válság amerre csak nézünk. Mi már mindent és mindennek az ellenkezőjét hallottuk és minden önámításnak bizonyult. Jobbról és balról egyaránt felvilágosítottak már, hogy éppen most nemzetrontó kormányunk van – na de majd ezután! (Hát nem ezt halljuk húsz éve?) Aztán a bankok az okai mindennek, meg a „háttérhatalom”, meg a gyógyszermaffia, és persze a cigányok. És a kapitalisták tehetnek mindenről és egyébként is a kommunisták csontvázkeze nyúlik ki a sírból és húz vissza minket. Meg a fasisztáké. Valamilyen válság mindig van, valaki mindig éppen utál minket és mindent, valaki mindig hazudik…
Hát nem úgy történt, hogy konszolidáltuk a bankokat, azok meg nem konszolidálnak minket? Dehogynem. És a mi lelkületünk vajon milyen? Most szmogriadó volt és mégis milyen sokan használták az autójukat – ez nem ugyanolyan önzés és felelőtlenség? Dehogynem. Vajon hányan mentették fel magukat mondván, nekik olyan halaszthatatlan dolguk van, amit csak autóval lehet elintézni és csak most? Avagy: hogyan is kérhetek felelősséget másoktól, ha közben én felelőtlen és önző maradok, mindenki más kárára?
Ülünk és értetlenül nézzük ezt az átláthatatlan és kusza világot: mi történik itt? Talán úgy érezzük, hogy a mi kis életünk, tetteink már semmilyen hatással nincs az eseményekre. Meg aztán: mit is tehetnénk?
Eszembe jut Forrest Gump (Tom Hanks játszotta nagyszerűen a filmben), ez a fogyatékos eszű ember, aki nem tud jól tájékozódni a világban. És mégis, a sok botladozás és szenvedés ellenére, valahogy mindig jól jön ki a dolgokból. Miért? Azt hiszem azért, mert mindig a lelkiismeretét, a szív jóságát követi. Ő csak a társait menti ki az égő őserdőből, és nem is érti, most akkor miért lett hős, hiszen ő nem is tett semmit, ezt bárki megtette volna. (És hogy mennyire nem az felfoghatatlan számára…) Ő csak szerette az anyukáját, a barátját (mindig: „a legjobb barátom”!) vagy épp a szomszéd lányt, ő éppen csak tudott várni, gondoskodni. Nem voltak nagy szavai, de voltak nagy tettei. Azt se tudta, mit csinál, mégis jót tett. A történelem úgy suhant el a feje fölött, hogy nem értett belőle semmit, mégis az ő személye tette érthetővé és elviselhetővé az életet – ha valóságos ember lenne és nem csak egy regényalak, korunk szentje lenne mint Teréz anya, Roger testvér, Jean Vanier és még sokan mások.
Azt hiszem, le kell ülnünk a mi Ninivénk előtt és nézni a „várost”, ahogy Jónás tette. Addig nézni, szemlélni, amíg Istentől kapott megértésre nem jutunk, mint egykor a próféta. Addig elmélkedni és imádkozni, amíg Isten át nem tör az összes frusztráltságunkon, dühünkön és félelmünkön. Szemlélni az eseményeket és hagyni, hogy az elménket kitöltő kedvenc közhelyeink hazugságaink kihulljanak – még akkor is, ha ettől csak nő a bizonytalanság-érzésünk -, egészen addig, amíg Isten be nem tölti a mi ürességünket az Ő valóságával.
Jónás próféta volt és mégis megtérésre volt szüksége, hogy megértésre juthasson. Ezt a megrázkódtatást mi sem kerülhetjük el. De ha megengedjük magunknak azt a „luxust”, hogy nyugton maradunk és nem engedjük, hogy a világ sodra magával ragadjon, akkor biztos vagyok benne, hogy mi is megértjük a magunk Ninivéjét és valódi választ tudunk adni arra, hogy mi történik itt. (Csak semmi kapkodás!)
Addig pedig mint Forrest Gump: élő lelkiismerettel és tiszta szívvel…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)