Fogyókúra, önsegítő kurzusok, és a nagyböjt
Stresszes, testünket-lelkünket megterhelő világban élünk, nem csoda hát, ha keressük azokat a praktikákat, kurzusokat, amelyek azt ígérik, hogy segítenek harmonikusabb életet élni. Az élet azonban régen se volt könnyebb, akkor is segítségre volt szükségük az embereknek. A nagyböjti időszakban az egyház pont ezt a segítséget kívánta megadni nekik. Nézzük ennek néhány lépését:
- Minden önsegítő kurzus önvizsgálattal kezdődik, hiszen önismeret nélkül nem juthatunk előbbre életünkben. A húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt is ezzel kezdődik, amikor hamvazószerdán a pap hamuval kis keresztet rajzol a hívek homlokára és ezt mondja: „Emlékezz ember, hogy porból lettél, s porrá leszel.” Eljött az idő – legalább minden évben egyszer -, hogy végig gondoljuk életünket és céljainkat. Kiselejtezzük a hiábavalóságokat és megerősítsük azt, ami értékes és jó. Hányan vannak, akik egy nagy betegség idején, esetleg csak haláluk óráján jönnek rá, hogy értéktelen dolgokra pazarolták legszebb éveiket, s közben elveszítették a körülöttük élők szeretetét!
- Egyházunk azt tanácsolja, hogy a nagyböjti időszak alatt kerüljük a zajos mulatságokat, csendesedjünk el kissé. Ezt segítik a böjti előírások, köztük a pénteki hústilalom is. Testünk és lelkünk így lenyugodhat és jobban tudunk figyelni önmagunkra – és ha közben még súlyfeleslegünkből is leadunk, az külön haszon.
- Nem sokat segít azonban az önvizsgálat, ha szívünk terheit nincs hová letenni. Ma pszichológusok és trénerek ajánlják magukat és technikáikat. Az egyház is azt tanácsolja: évente egyszer, húsvéti időben gyónjál és áldozzál. A gyóntatófülkében minden teher letehető – hitünk szerint a papnak hatalma van feloldozni a bűn súlya alól -, egy értő, tapasztalt lelkiatya pedig komoly segítséget tud nyújtani problémáink megoldásához.
A fogyókúrás tanácsok és önfejlesztő kurzusok azonban, minden hasznosságuk mellett, azt a veszélyt rejtik magukban, hogy túlságosan önmagunkra koncentrálva végül még önzőbbé és önigazultabbakká válunk. Így miközben a nagyobb jót keressük, végül csak még rosszabbul járunk. Az egyház ezért mindig túlmutat önmagán, a nagyböjti időszakban pedig különösen: a Szeretet Istenére mutat és Jézus Krisztusra, aki értünk elvállalta a kereszthalált. „Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért” – tanítja nekünk Jézus. Ezt teszi minden anyuka, aki éjjel felkel a síró gyermekéhez, minden édesapa, amikor kedvenc hobbija helyett inkább segít feleségének és a gyerekeivel játszik, és ugyanígy tagadja meg önmagát a hívő, amikor időt szán rá, hogy imádkozzon a többiekért…
A nagyböjt célja ez: erőt és kegyelmet nyerni, hogy jobban tudjam szeretni felebarátomat, és Istent, aki mindannyiunkat szeret.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)