Ferenc pápa: A nagyböjt nem szomorú, nem gyászos idő
Február 18-án a Szentatya a déli Mária-imádság előtt a szentmise evangéliumáról, az imádság és a megtérés fontosságáról elmélkedett. Ferenc pápa beszédének teljes fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A nagyböjt eme első vasárnapján az evangélium a kísértés, a megtérés és az örömhír témájára utal. Márk evangélista azt írja: „A Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán” (Mk 1,12–13). Jézus azért megy a pusztába, hogy felkészüljön küldetésére a világban. Neki nincs szüksége megtérésre, de mint embernek át kell mennie ezen a próbatételen egyrészt önmaga érdekében, hogy engedelmeskedjen az Atya akaratának, másrészt a mi érdekünkben, hogy megadja nekünk a kísértések legyőzésének kegyelmét. Ez a felkészülés abban áll, hogy küzd a gonoszlélek, vagyis az ördög ellen. A nagyböjt számunkra is a lelki küzdelem, a lelki harc időszaka: az imádság által meg kell küzdenünk a Gonosszal, hogy képesek legyünk – Isten segítségével – legyőzni őt a mindennapi életben. Tudjuk, a rossz sajnos működik életünkben és környezetünkben, ahol erőszak, a másik elutasítása, bezárkózás, háború, igazságtalanság van jelen. Ezek mind a Gonosz, a rossz művei.
A pusztában őt ért kísértések után Jézus azonnal elkezdi hirdetni az evangéliumot, vagyis az örömhírt – ez a második szó! Az első a „kísértés” volt, a második az „örömhír”. Ez az örömhír az embertől megtérést – íme, a harmadik szó – és hitet követel. Jézus azt hirdeti: „Betelt az idő, közel van Isten országa”; azután így buzdít: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15), vagyis higgyetek ebben az örömhírben, abban tudniillik, hogy Isten országa közel van. Életünkben mindig szükségünk van megtérésre – mindennap! –, és az Egyház arra biztat, hogy imádkozzunk ezért. Sosem irányulunk ugyanis eléggé Isten felé, elménket és szívünket állandóan feléje kell irányítanunk. Ehhez bátran el kell utasítanunk mindent, ami eltérít, a hamis értékeket, amelyek becsapnak minket, és csalárd módon előcsalogatják önzésünket. Ellenben bíznunk kell az Úrban, az ő jóságában és az ő mindnyájunkra vonatkozó szeretettervében. A nagyböjt bűnbánati időszak, ez igaz, de nem szomorú idő! Bűnbánati időszak, de nem szomorú, nem gyászos idő! Örömteli és komoly vállalkozás arra, hogy levessük önzésünket, a régi embert, és megújuljunk keresztségünk kegyelme szerint.
Egyedül Isten adhatja meg igazi boldogságunkat: hasztalan időpocsékolás máshol keresni: a gazdagságban, az élvezetekben, a hatalomban, a karrierben… Isten országa minden várakozásunk beteljesedése, mert az egyszerre az ember üdvössége és Isten dicsősége. A nagyböjt eme első vasárnapján arra kapunk meghívást, hogy figyelmesen hallgassuk és megfogadjuk Jézusnak ezt a felhívását arra, hogy megtérjünk és higgyünk az evangéliumban. Arra kapunk buzdítást, hogy eltökélten rálépjünk a húsvét felé vezető útra, hogy egyre jobban befogadjuk Isten kegyelmét, aki a világot az igazságosság, a béke és a testvériség országává akarja változtatni.
A szentséges Szűz Mária segítsen megélnünk ezt a nagyböjtöt hűségben Isten szavához és állandó imádságban, ahogyan Jézus is tette a pusztában. Ez nem lehetetlen! Azzal a vággyal kell élni napjainkat, hogy befogadjuk Isten felénk áradó szeretetét, ő ugyanis át akarja alakítani életünket és az egész világot.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír