Müller bíboros védelmébe vette az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítást

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2017. november 04. szombat

Gerhard Ludwig Müller szót emelt a pápa apostoli buzdítását ért kritikák ellen. „Bizonyos feltételek mellett lehetőség van a gyónás és a szentáldozás szentségének vételére” – fogalmaz a korábbi olasz miniszter, Rocco Buttiglione könyvéhez írt előszavában Müller bíboros az elváltakat illetően.

A Hittani Kongregáció korábbi prefektusa leszögezi, hogy ezen a téren megkülönböztetésre van szükség, „kerülve a relativista korszellemhez való könnyelmű igazodást, illetve a dogmatikai előírások és egyházjogi rendelkezések merev betartását”.

Buttiglione – miként Müller sem – nem ért egyet azokkal a konzervatív kritikusokkal, akik szeptemberben megjelent „baráti helyesbítésükben” azzal vádolták Ferenc pápát, hogy a házasságot és a családot érintő kérdésekben tévtanokat fogalmaz meg a 2016-ban megjelent Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdításában. Az olasz kormány európai ügyekért felelős korábbi miniszterének Jó szándékú válaszok az Amoris laetitia elleni kritikákra című kötete november 10-én jelenik meg Olaszországban.

A német dogmatikus, Gerhard Müller bíboros azt a példát hozza fel, amikor valakit elhagy a házastársa, és így olyan helyzetbe kerül, hogy „nem talál más kiutat, mint hogy rábízza magát egy jószívű emberre”. Egy katolikus is juthat arra a felismerésre, hogy évekkel korábban kötött házassága „szentségileg nem érvényes”, és későbbi kapcsolata, kivált, ha gyermekek és éretté váló együttélés kíséri, mintha Isten előtti valódi házasság volna. Az is előfordulhat, hogy egyházjogilag nem lehet igazolni a korábbi házasság érvénytelenségét – fűzi hozzá Gerhard Müller. – Mindazonáltal lehetséges, hogy a második házasság objektív státusza és a szubjektív felelősség közötti feszültség megnyitja az utat a szentség vételéhez. E téren személyes lelkivezetői, lelkigondozói segítséggel való megkülönböztetésre van szükség.

Isten különösen közel van ahhoz az emberhez, aki „a megtérés útjára lép”, és példának okáért felelősséget vállal egy nő gyermekeiért, jóllehet édesanyjuk nem törvényes felesége, ám ő mégsem vonja ki magát azon kötelesség alól, hogy gondoskodjon róluk. Ez érvényesül egy olyan ember esetében is, aki „gyengeségből, nem pedig a kegyelemnek szándékosan ellenszegülve nem tud megfelelni a morális jogrend minden követelményének. Ez nem jelenti azt, hogy egy »önmagában bűnös cselekedetet« törvényesnek vagy egyenesen Istennek tetszőnek nyilvánítanánk. Ám bűnként való felróhatósága mérsékelhető, ha „a bűnös alázatos szívvel Isten irgalmáért folyamodik, kérve őt: »Uram, könyörülj rajtam, bűnösön«” – hangsúlyozza Gerhard Müller.

Hozzáteszi: mindazonáltal nem könnyű a gyakorlatban egy „konkrét személyre vonatkoztatva, egzisztenciális körülményei figyelembevételével” alkalmazni az egyházjogot. Gyakran ezt sem értelmezik helyesen az Amoris laetitia pápai megnyilatkozást vizsgálók. Gerhard Ludwig Müller bíboros az ellen is szót emel, hogy „egy, a bűnében kitartó személy Isten előtt olyan jogokat akar érvényre juttatni önmaga számára, amelyek nem illetik meg”.

Forrás: Katholisch.de

Fotó: Katholisch.de

Magyar Kurír

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés