Ne félj, ősi Európa, önmagad lenni!

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2017. október 01. vasárnap

Az európai püspökök minszki találkozójának zárónyilatkozata: "Ne félj, ősi Európa, önmagad lenni!

Az Egyház szereti Európát, és hisz annak jövőjében: Európa nemcsak egy földrész, hanem spirituális feladat is. A plenáris ülésen, melyet Belaruszban, Minszkben tartottunk, megújítottuk elköteleződésünket amellett, hogy lelkesen részt veszünk a földrész útjában, hiszen Európa nagy értéket tud felkínálni mindenkinek a kölcsönösség logikája szerint.

Tanácsunk feladata az, hogy előmozdítsuk a nemzetek pásztorai közötti közösséget, és hogy megtaláljuk azokat az utakat, amelyeken keresztül az Úr Jézus hangja ismét felhangzik az „európai ember”, a kultúra és a társadalom szívében: az emberi méltóság miben is horgonyozhatna szilárdabban, mint Jézusban, Isten emberré lett Fiában? Ez a kereszténység sajátos hozzájárulása az európai identitáshoz; a tevékeny szeretet, a művészet, a kultúra kétezer éves történelme eleven tanúbizonysága ennek.

Szeretettel tesszük magunkévá a Szentatyának, Ferenc pápának a jóslatát, mely szerint „új és bátor lendületet vesz ez a szeretett földrész”. E lendületvételből mi sem hiányozhatunk, hiszen tudjuk, hogy örömhírnek vagyunk a hírnökei. Az üzenet, amellyel a világnak tartozunk, nemes és erős, ugyanakkor szegényes eszközökkel rendelkezik: Jézus evangéliuma örök forrása Európa történelemének, humanista civilizációjának, a demokráciának, az emberi jogoknak és kötelességeknek, ahogyan a legerősebb biztosítéka is mindezeknek.

A törekvésekkel szemben, amelyek elszigetelni próbálják, hiszünk azoknak a szellemi és erkölcsi eszményeknek az egységében, amely mindig is Európa lelke és rendeltetése volt. Hiszünk a kiengesztelődés folyamatos útjában is, amely nemcsak a történelemnek, hanem az életnek is része, és amely a minden szélsőséget elkerülő hagyományok és vallások tiszteletére és megbecsülésére késztet.

A vallásra, a transzcendenciára, a szolidáris kapcsolatra, a közösségre való nyitottság az evangéliumban kapott arculatot. Az evangélium feltárta az ember egyedülálló méltóságát, és inspirálta Európa nem mindig könnyű útját, mely időnként korlátokba ütközött és hibákat követett el. A bevándorlás jelenségét is ugyanez a lélek világítja meg, hogy az a befogadás, az integráció és a törvényesség jegyében történjen, a nehézségek és félelmek ellenére, és tudatában vagyunk, hogy közös felelősségvállalásra kell törekednünk.

Kifejezzük bátorításunkat a népeknek és a nemzeteknek, hogy válaszoljanak a szekularizmus erős befolyására is, amely arra ösztönöz, hogy Isten nélkül éljünk, vagy hogy őt a magánélet körébe zárjuk, táplálja az individualizmus csíráját, és magányosságba taszít. Ismert tény többek között, hogy az életre való nyitottság – annak minden fázisában – a remény mutatója, a születési arányszám pedig a legjobb jele egy társadalom egészségi állapotának.

Pontosan a fiatalok világa – az Egyház következő szinódusának témája – volt a másik területe közös gondolkodásunknak. Kiderült az európai püspökségek nagy szimpátiája, amely imádságban, nagyobb közelségben, az ifjúság türelmes és szeretetteljes meghallgatásának és kísérésének vágyában mutatkozik meg.

Az Egyház szilárdan hisz a fiatalokban, tiszteli őket és bízik bennük, mint ahogy egy anya érez gyermekei iránt. Tanácskozásunk során aggodalmak is megfogalmazódtak: a likvid kultúra, melyet mindnyájan belélegzünk, a széleskörű elkeseredés, mely létbizonytalansághoz és magányhoz vezet, vannak konfliktusok, és történtek jogtalanságok, amelyek ma is sértik a béke nagy értékét. Olyan okok ezek, amelyek megerősítik elkötelezettségünket, hogy a fiatalok mellé álljunk és velük együtt járjunk, hogy megéreztessük velük: az evangélium egy nagy igen meghirdetése az életre, a szeretetre, a szabadságra, az örömre, igent mondás Krisztusra.

Ezen az úton közösségeink velünk és papjainkkal vannak, hogy a remény, a közösség, a tevékeny jóakarat jele legyünk: a mély és élő gyökér Krisztus, aki beszél mindannyiunk szívéhez és értelméhez, de a földrészéhez is, hogy túl a politikán és a gazdaságon újra rátaláljon önmagára.

Szeretnénk, ha Jézus szava elérné Európa szívét: „Ne félj, én veled vagyok!” Ne félj, ősi Európa, önmagad lenni, találj vissza az atyák útjához, akik úgy álmodtak meg téged, mint népek és nemzetek otthonát, gyermekek és civilizációk szülőanyját, egy nyitott és átfogó humanizmus földjét! Igen, ne félj, bízz! Az emberségben jártas Egyház a barátod: Krisztusra szegezett tekintettel és kezében az evangéliummal veled halad a megbékélés, az igazságosság és a béke jövője felé."

(Magyar Kurir)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés