A dicsőítés kis teológiája - Jézus visszajövetelének fényében

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2017. szeptember 14. csütörtök

Johannes Hartl (Imádság háza) tanításának utolsó részlete. Kiindulási alap: minden kor minden emberi közösségében jelen volt a zene. Minden kor minden uralkodója, vezetője, királya, hatalmassága, diktátora… megszervezte hatalmának és személyének közösségi kultuszát, énekes tiszteletét imádatát, dicsőítését....

Ratzinger: Jézus visszatérése a 2. oszlopa a ker. hitvallásnak. Néhány részletet több helyen is elmond az IGE arról, hogy mi előzi meg a visszatérését. Pl.: a Jel.13.fej. ír arról, hogy fellép az Antikrisztus. A Vadállat előtt leborul az egész föld és fricskaként egy klasszikus zsidó imaformával imádják az Antikrisztust. Ergo mielőtt Jézus visszajönne, lesz egy sátánt dicsőítő mozgalom, akik az ő jelét 666 hordozzák azzal, hogy szellemiségükkel, életmódjukkal, erkölcstelenségeikkel, zenéjükkel, tetoválásaikkal őt imádják és szolgálják. (A tetkóval a sátán a meg nem szüntethető szentségi pecséteket, karaktereket majmolja le, melyek kifejeznek egy szellemi közösséghez való tartozást is.) Azt is láthatjuk, hogy a terjedő izmusok mellett mennyi sátáni elem van jelen a zene világában és mennyi de mennyi sátánista szekta és dicsőítő zenekar működik már. Gondoljunk a párizsi merényletre ahol 1100 fiatal vett részt a sátánista rock koncerten azt énekelve, hogy imádják a sátán csókját…stb.
A végidőben minden csak az imádásról és dicsőítésről fog szólni. A kérdés csak az, hogy kit fogsz imádni. Az egyik csoport a Vadállatot imádja, leborul előtte és őt dicsőíti életmódjával, szavaival, zenéjével, törvényeivel, a másik pedig az ÉLŐ ISTENT.
A sátán terve az volt, hogy Istent letaszítja trónjáról, hogy ő üljön oda és őt imádják. Nyilván ezt nem tudta megtenni. Azt viszont igen, hogy egyenként elfoglalta a hitetlen és bűnös lelkek szívének üresen maradt trónját, hiszen nem adták oda életüket a megtérésben Istennek, és a szívek trónját elfoglalva egy őt imádó és életmódjukkal őt dicsőítő, istentagadó vagy közömbös, súlyos bűnökben élő emberiséget, nemzedékeket hozott létre.
Végső soron az ember a dicsőítésre, imádásra teremtetett. Arra, hogy el legyen bűvölve, hogy magával ragadja valami és odaadja magát. De kinek adja oda ezt a totális elragadtatottságot?
A végidőben tehát minden az imádásról, a dicsőítésről fog szólni. Ha ezt szem előtt tartod, akkor hamar a tudatában leszel annak, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy dicsőítesz-e vagy sem. Nem fogod azt mondani, mint eddig, hogy ó hát ők csak énekelgessenek ott elöl én meg kényelmesen elücsörgök itt hátul.
Nem! A dicsőítés a legfontosabb feladatunk! Ha ezt megérted, akkor gyorsan levetkőzöd tudatlanságod lazaságát, mert megérted, hogy itt egy csatáról van szó arról, hogy kit imádsz. Dicsőítsétek meg Istent életmódotokkal! Ha nem ezt teszed, akkor máris a másik csoporthoz tartozol akár akarod akár nem, akár tudsz róla akár nem. A végidőben mielőtt Jézus visszajön, kiéleződik ez a harc. Lesz egy sátánimádó mozgalom és lesz a Menyasszony Egyház és Tagjai, akik úgy készülnek fel a Bárány menyegzőjére, hogy dalolva, énekelve, dicsőítve Őt imádva sietnek az érkező Vőlegény elé és készítik elő érkezésnek útját.
Ha ezt felfogod, akkor megérted és megéled, hogy mekkora ajándék és lehetőség az, hogy az Urat dicsérheted az életeddel, a zenéddel, az énekeddel, szavaiddal. Hihetetlen, fölmérhetetlen csoda ez.
A gonosz imádást akar, arra vágyik. Jézusnak is azt mondta, amikor a pusztában böjtölt, hogy mindent neki ad, ha leborulva imádja őt. Végső soron a Sátánnak nem az a tét hogy ezt vagy azt a bűnt elkövetted-e, hanem a végén, arra szomjazik, hogy őt imádd. Ezért nem tudod jobban felbosszantani, mintha azt mondod, hogy áááá, én az Urat imádom. Ezért a dicsőítés az imádás a legfontosabb cselekedete a szellemi harcnak. A szellemi harcot nem azzal fogjuk megnyerni, hogy nyílt sisakkal és egy sereg exorcistával ellene megyünk a gonosznak. Nem. A szellemi harcot azzal nyerjük meg, hogy odaállunk a Megfeszített elé és dicsőítjük és imádjuk Jézust. Az Atya olyan imádókat keres, akik szellemben és igazságban imádják Őt, tanítja Jézus.
Ez a kiéleződés és a két nagy dicsőítő mozgalom ütközése jelzi azt a konfliktust, hogy harc van a lelkekért mielőtt Jézus visszajön, hogy kit imádjanak. A 149. zsoltár éppen erről szól. A két tábor összeütközéséről, csatájáról.
Két feladata van Izraelnek/Isten népének: 1. Hogy dicsőítse Istent és 2. hogy harcoljon.
149. ZSOLTÁR. GYŐZELMI ÉNEK
149.(Alleluja!)
Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicsérete zengjen a szentek közösségében!
2Izrael örüljön Teremtőjének, Sion gyermekei Királyuknak!
3Dicsőítsétek nevét körtánccal, játsszatok előtte dobon és hárfán!
4Mert az Úr kedvét leli népében, győzelemmel koszorúzza a megalázottakat.
5Akik hűek, vigadjanak dicsőségükben, ujjongjanak nyugvóhelyükön!
6Ajkukon legyen az Isten dicsérete, és kétélű kard a kezükben,
7hogy bosszút álljanak a pogányokon, és megtorolják a népeket;
8hogy királyokat verjenek láncra, fejedelmeket vasbilincsbe;
9hogy ítéletet tartsanak fölöttük, ahogy írva van: Dicsőség ez minden szentjének!
Nézzük a zsoltár mondatait:
- Énekeljetek új éneket. -Szabad és kell, hogy egy 21. századi dicsőítő mozgalom másképp nézzen ki, mint a 17. vagy akár a múlt századi.
- Legyen ez teli örömmel, hangszerekkel, akár tánccal is. Nem kötelességből fakadó dicsőítés, hogy mert ha nem teszem, akkor Isten úgymond megsértődik, hanem abból az igazságból fakad, hogy Isten bennem gyönyörködik és tetszését leli bennem amikor az Ő szépségének örvendezem. Ez annyira, de annyira fontos. Dávid király mind a tíz parancs ellen vétett, az ÚR mégis kedvét lelte benne, mert így is oda tudott lépni elébe, hogy dicsérje és imádja ŐT.
 (lásd: a Jöjj úgy, ahogy vagy és dicsérd, jöjj az ÚR elé c. éneket.)
- Győzelemmel koszorúzza a megalázottakat. -N.B. A győzelmet a Megfeszített szerezte, aki a kereszten lefegyverezte, megszégyenítette és pellengérre állította a sátáni hordát (Kol.lev.) és nagy jóságában a végrehajtási hatalom jogát átadta a Benne hívőknek.
- Akik hűségesek azok vigadjanak, ujjongjanak a nyugvóhelyükön. -Tehát van olyan nyugvás, megpihenés az Úrban, van olyan, hogy amíg, kipihened magad az Úrban, az egyben harc is, de úgy, hogy nem arcod verejtékével és nem kardcsapásaiddal harcolsz és aratsz győzelmet. Hanem ha elbújsz az Úrnál, ha Őbenne gyönyörködsz az imádásban. (Zsoltár 37.4) Ez az ördög felöl nézve ez megsemmisítő csapásnak mutatkozik. Te ott vagy az Úrnál és a sátán kapja a megsemmisítő csapásokat. A Megfeszített harcol érted, amint az ósz-i előképekben is soha nem Izrael aratott győzelmet, hanem a velük és értük harcoló ÚR. Szellemi szempontból óriási harcot harcolsz meg amikor dicsőítve imádod ŐT. De nem is te harcolsz, hanem az Úr harcol érted, testéért az Egyházért, annak tagjaiért és a lelkek üdvösségért.
- Ajkukon legyen az Isten dicsérete és kétélű kard legyen a kezükben.
-Ez nem azt jelenti, hogy szent háborúba kell menni, mint a dzsihadista muszlimoknak. Maga a dicsőítés, az imádás az igazi harc, a legférfiasabb jellemet és lelki erőt igénylő szellemi harc. Amíg mi dicsőítünk, Isten igazságot szolgáltat és a démonokat szellemileg bilincsbe veri. (Jel.: a sátánt megkötözték.) és a szabadító Isten eloldozza a bűn miatt jogos sátáni és jogtalan láncokat.
 A dicsőítés nem arról szól tehát, hogy amikor kedvem van hozzá akkor énekelek csak. Azt jelenti, hogy hitben járva, szellememben szüntelen imádásban élve, hitben tevékeny szeretettel  beleállok Isten akaratába akkor is, ha nincs éppen jó kedvem, mert tudom, hogy ez meggyorsítja  Isten uralmának, ítéletének győzelmét Országának eljövetelét.
A 149. zsoltár a végidőben bekövetkező kiélezett harcról szól: kit fog dicsőíteni, imádni az emberiség, amikor Krisztus újra eljön.
Szól ez a zsoltár a teremtett világot és az embert imádó sátánt dicsőítőkről és a Menyasszony Egyházról és az imádás tömjén füstjéről ami az ÚR elé kerül. A felszálló tömjén illatából tudja az ÚR, hogy a Jegyes vágyakozik Őutána és felkészült-e már a Bárány menyegzőjére, hogy eljöjjön érte a Vőlegény.
-A 22 zsoltárból tudjuk, hogy az ÚR az ő népe között lakozik és belakja, betölti a dicsőítés szellemi terét, Ezért dinamikus összefüggés van a földi dicsőítési mozgalmak felduzzadása, növekedése és a mennyei dicsőítés között, az ébredési, nagy megtérési, megújulási hullámok és Jézus 2. visszajövetele között.
Olyan időben élünk, amelyben több a zene, mint valaha, több hangszeren tanulnak játszani a gyerekek, mint valaha (lásd.: virtuózok…stb.) Az ÚR egy ellenmozgalmat hoz létre a gonoszt imádók és a közömbösekkel szemben. Egy őt imádó, dicsőítő nemzedéket. A karizm. megújulás, az imádság, házai a világban, a gyarapodó szentségimádások házai ma tehát nem véletlen, hogy léteznek, mert új imádó nemzedéket nevelnek az Atya áldásai, az Eucharisztia átformáló ereje és a Szentlélek szárnyainak oltalma alatt.
Végy részt ebben az óriási méltóságban, hogy énekelhetsz az Úrnak és imádd ŐT, úgy ahogy vagy szüntelenül.
(Érdemes megnézni a legutolsó 150. zsoltárt is.)
150. ZSOLTÁR. ZÁRÓ DICSŐÍTÉS
1501(Alleluja!) Dicsérjétek az Urat szentélyében, dicsérjétek égi erődítményében!
2Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságának teljességéért!
3Dicsérjétek trombitaszóval, dicsérjétek citerával és hárfával!
4Dicsérjétek dobbal és tánccal, dicsérjétek fuvolával és gitárral!
5Dicsérjétek zengő cimbalommal, dicsérjétek búgó cimbalom hangjával!
 Minden élő dicsérje az Urat! Alleluja!

Herbert Dóra fordítása, Földi Tibor atya lejegyzésében

You have no rights to post comments