Nyolc túlzott elvárás a gyerek felé

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2017. augusztus 24. csütörtök

Olyan jóindulatú, ám irreális szülői elvárásokat veszünk sorra, amelyek könnyűszerrel tönkretehetik a gyerek életét.

Azok a szülők, akik irreális elvárásokat támasztanak a gyerekeikkel szemben a tanulmányokat illetően vagy az élet bármely területén, kockáztatják a kicsi mentális, érzelmi és fizikai jólétét is. A gyerek, aki ilyen nyomás alatt van, hajlamos mindent elutasítani, és csak olyasmire igent mondani, amiről tudja, hogy ő lesz benne a legjobb. Emellett pedig retteg attól, hogy anya és apa tökéletlennek fogják látni - mondta el Carleton Kendrick klinikai szociális munkás és szülői coaching specialista.
A coach elmondása szerint rengeteg olyan, éles eszű gyerekkel dolgozott már, akikkel szemben a szülei irreális elvárásokat támasztottak, ezzel elérve, hogy a gyerek feladja, és ne is próbáljon jobb eredményeket elérni az iskolában. Ezek közül a tanulók közül sokan mondták, hogy még mindig jobb olyan gyereknek lenni, akit a szülei okosnak tartanak a saját képességeihez mérten, mint olyannak, aki nem képes elérni azokat a kiváló eredményeket, amelyeket elvárnak tőlük. Rendkívül fontos tehát elismerni és megdicsérni a gyereket akkor is, ha keményen próbálkozik, de nem éri el azt a fajta kiválóságot, amire a szülő számít.
Ellenkező esetben a gyerek hamar kiég, és az élete hosszú távon is tele lesz bánattal, félelemmel. A gyereknek, akitől túl sokat várnak, az önértékelése is igen alacsony, mert azt érzi, soha nem lehet elég jó a szüleinek, azoknak az embereknek, akiket ő a világon a legjobban szeret. Az alábbiakban nemcsak az iskolai eredményekkel foglalkozunk, de összesen nyolc olyan irreális szülői elvárásról beszélünk, amelyek könnyűszerrel tönkretehetik a gyerek életét.

Irreális elvárások az iskolában
Természetes, ha a szülő azt szeretné, hogy gyermeke megdolgozzon a jó eredményekért, és könnyen vegye az iskolai akadályokat. Azonban rendkívül fontos szem előtt tartani, hogy minden gyerek másképp tanul. A szülő feladata, hogy vezesse őt, ne pedig büntesse azért, mert nehezebben megy neki néhány akadály megugrása.
Ahogy a felnőttek sem végzik hiba nélkül a munkájukat, ugyanúgy nem elvárható ez a gyerektől sem. Előfordulhat, hogy keményen tanul, de nem azt az eredményt éri el, amire anya vagy apa számít. Az iskola olyan számára, mint a szüleinek a munkahely, és az utána következő világot olyannak fogja megélni, amilyennek az iskolaéveket tapasztalja, ezért fontos, hogy támogatást kapjon, ne pedig elbizonytalanítást.

Ne rontson el semmit
Frusztráló lehet, amikor a gyerek hibázik, legyen szó egy eltört tányérról, a szétdobált játékokról, vagy akár arról, hogy elrontja a méregdrága játékát. Be kell látni, hogy a felnőttek is hibáznak, ami természetes, hiszen az ember így tanul, és a gyerekek is. Hiába igyekszik mindenki a lehető legjobbat nyújtani, néha becsúszik egy-két gikszer. Soha nem szabad olyasmit megkövetelni a gyerektől, amihez a szülő sem tudja tartani magát, és ebbe beletartozik az is, hogy soha ne rontson. Szerencsétlen dolgok mindig történni fognak, minden ember hibázik, ilyen az élet. Engedni kell, hogy a gyerek is ember legyen.

Legyen mindig jókedvű
Amikor a szülő egész nap keményen dolgozik, majd hazaér, és azt látja, hogy a gyereke morcos, az nem fog rózsás mosolyt csalni senki arcára. Ellenben a gyerekeknek is lehet rossz napjuk, és nekik is van egy úgynevezett munkahelyük: az iskola. A legtöbb gyerek ezt olyan stressznek éli meg, mint a dolgozó szülő a saját dolgozós napját. Elvégre nekik is van egy főnökük, a tanár, aki eredményeket követel, és folyamatosan ellenőrzi a munkájukat. Nem árt, ha a szülő délután hazaérve egy kicsit lazára veszi a figurát, hiszen a gyerekének is sok kétséggel és feladattal kell megküzdenie nap mint nap. Emlékezz, milyen volt fiatalnak lenni. Persze, ha a gyereknek állandóan rosszkedve van, az egy teljesen más történet.

Legyen hálás azért, amit kap
Minden szülő rengeteget ad, és sok mindent megtesz a gyerekéért, de végül is ezt jelenti szülőnek lenni. Az ő dolga az, hogy a gyerek szükségleteit a sajátjai elé helyezze, vagyis a szülői lét bizonyos mértékű önfeladással jár. Természetes, hogy hálát várnak a gyerekre szánt idejükért cserébe. Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy mi a minőségi időtöltés. Vannak ugyanis szülők, akik azt, amikor egy szobában vannak a gyerekükkel, úgy értelmezik, hogy együtt töltik az idejüket. A gyereknek azonban nem kell hálásnak lennie a szülő puszta jelenlétéért. A gyerek figyelmet igényel, és azt, hogy foglalkozzanak vele.

Ignorálja, amit a felnőttek csinálnak
A gyerek mindig azt tanulja meg először, amit lát és tapasztal, nem pedig azt, amit szóban mondanak neki. Sokkal többet lát és eltanul, mint azt a szülő gondolná. Ahogyan anya és apa bánik egymással és másokkal, azt a viselkedést sajátítja el a gyerek is, és ez befolyásolja leginkább azt, milyen emberré válik felnőttként. Ha például azt hallja, hogy a szülei állandóan kritizálnak másokat, és lenézik a többieket, eltanulja ezt a magatartást anélkül, hogy ő maga észrevenné. Emiatt a szülőnek kétszer is meg kell gondolnia, hogy szabadjára ereszti-e az indulatait a gyerek előtt, mert a viselkedés, amit lát, rendkívüli hatással van rá.

Ne próbálja megúszni a dolgokat
A szülőnek tudnia kell, hogy nem minden apró incidens egy valóságos tragédia. Előfordulhatnak olyan esetek, amelyek igenis megkívánják a büntetést, ha azonban egy kisebb fajsúlyú dologról van szó, jobb döntés lehet a szülő részéről hagyni, hogy az élet tanítson leckét a gyereknek.
Vegyünk egy példát. A gyerek egész nyáron dolgozik azért, hogy vehessen magának egy laptopot. Pár héttel később azonban a szülő észreveszi, hogy az új szerzemény képernyője karcos, és a gép törött, mert a gyerek nem vigyázott rá. Nem is szólt róla, mert tudta, hogy egy értékes dolgot tett tönkre, és inkább hetekig hazudik, mint hogy bevallja. Ilyenkor jobb döntés lehet a szülő részéről belátni, hogy ezek a károk nagyobb mértékben érintik a gyermekét.
Azonnali büntetés helyett tenni kell egy lépést hátra, megnyugodni, és beszélni vele arról, hogy a titkolózás, a hazudozás nem etikus, és mennyi rossz dolog származhat ezekből. A laptopot pedig a saját pénzén vette, így az élet leckéje mellé nem feltétlenül van szükség büntetésre.

Nézze el a szülő hibáit
Akárcsak a gyerekek, a szülők is hibáznak, és ha könnyen elragadják őket az indulataik, az sebeket ejt a gyereken. Ahogy a szülők sokat tolerálnak a gyereknek, az ugyanúgy fordítva is igaz, de náluk is betelhet a pohár. Stresszes élethelyzetek követhetik egymást, legyen szó válásról, pénzügyi gondokról, de az ezekből fakadó indulatokat soha nem szabad a gyereken levezetni. Meg kell találni a legjobb kiutat az ilyen és hasonló szituációkból úgy, hogy a normál családi és lelkiállapot minél kevésbé sérüljön.

"Azt csináld, amit mondok!"
A nap végére a gyerek mindig többet tanul abból, amit lát, mint abból, amit hall. Talán ez a szülőség egyik legnehezebb része, de a jó példát mutatni kell, nem csak mondani. A gyereket hagyni kell gyereknek lenni, engedni, hogy elrontson dolgokat, és szülőként ott lenni mellettük, amikor erre van szükségük. Ha pedig egy helyzet fegyelmezést követel meg, akkor először mindig tégy egy lépést hátra, az indulatokat pedig félre, és aszerint cselekedj, amit a szituáció nehézsége elvár.
(femina.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés