Mátyás király hibája
Legszeretettebb királyunk kétségkívül korának egyik legtehetségesebb uralkodója volt. Hallatlan munkabírású, testi ügyességével is kitűnő, számtalan nyelven értő, kulturált és gyors észjárású férfi, akit gyerekkorától fogva az uralkodásra neveltek. Apja a Magyar Királyság legvagyonosabb főura és európai jelentőségű hadvezér, Hunyadi János. A családi tervek szerint László fia lett volna a király, Mátyás pedig – az Árpádok szokása szerint -, a kisebbik király, Erdély ura, bán és nádor.
A nándorfehérvári diadal után a család csillaga fényesen tündököl. Bár bátyját V. László király - a Hunyadiakkal ellentétes főúri liga egyetértésével – kivégezteti, rövid ideig tudnak csak ennek örülni. A király meghal, a 17 éves Mátyást pedig királlyá választják.
Hihetetlen előnnyel és tartalékokkal kezdi uralkodását, de épp akkora problémákkal is. Ez a határozott és erős ifjú azonban mindezzel megbirkózik. A Hunyadi-vagyon okos kezelésével újabb híveket szerez magának. A köznemesekre támaszkodva – akiket ő emel a hatalomba – letöri a főúri ligát. Nem kíméli még saját gyámját, anyja testvérét, Szilágyi Mihály kormányzót sem. Először fővezérként elküldi a végekre – hogy ne legyen útban -, majd amikor az önállóan akar politizálni börtönbe záratja és halállal fenyegeti. Visszaszerzi Szent István koronáját – az Árpádok óta újra nemzeti királya van az országnak. Adórendszere miatt több lázadást kellett levernie, mint elődeinek bármikor – még szűkebb hazája, Erdély is ellene fordul -, de felülkerekedik. Országa gazdagsága és tekintélye akkora, hogy Európában mindenhol a magyar forintot teszik mérőpénzzé…
Most már beteljesíthetné apja álmát, hogy megállítsa az egész Európát fenyegető török veszedelmet. A muzulmán seregek ugyanis időről időre átcsapnak Európába, újabb területeket szerezve, és egyre közelednek Magyarország felé. De a szultán gyenge, belviszályok gyötrik birodalmát… Mátyás azonban másfelé fordul. Egyre erősödik benne a tudat, hogy egész Európa ura, német-római császár legyen. Képzeletében már átja előre a lépéseket, amelyeket tennie kell, hogy a nagy cél megvalósuljon. (És majd akkor – nyugtatgatja önmagát – az egyesült erővel megyünk a törökre…) Vágyait és képzeletét segíti az asztrológia is, amelynek rabja lesz. Most már rendszeresen a csillagoktól kér tanácsot és az asztrológiai jövendölésekben bízik – és minden a legkedvezőbbnek ígérkezik! Terveit pedig egyelőre siker koronázza. A királyság területe növekszik és hűbéres államává válik szinte egész Dél-Európa. Mátyás már cseh király is, a katolikus rendek őt választják (a huszita kelyhesek nem, így két királya van Csehországnak). A cseh korona pedig nagyon fontos, mert az a hét német-római választófejedelem egyike, és császárrá választható!
Íme a magyar király. Otthon erős kezű úr, aki megszüntette az úri ellenállást és egy kézzel kormányozza országát. Nincs már, aki ellene mondana, az mind meghalt vagy börtönben ül. Saját nevelésű, csak neki hű emberek ülnek minden pozícióban. Ő a horvát király, vazallusa a bosnyák, a havasalföldi király és minden környező népek. Legyőzte a lengyel királyt, aki szégyenletes békét kért. Most már régi ellensége Frigyes császár ellen fordul, beveszi annak ősi birtokait majd Bécset is. Immár Ausztria hercege. Diplomáciai levelezésben áll egész Európával, a pápa, a francia király és az olaszok (Beatrix királyné!) mind őt támogatják. A törökkel ötéves békéje van, íme, itt áll a győzelem kapujában…
Két évvel halála előtt döbben rá, hogy álmai hiábavalók. A szorongatott Frigyes császár kérésére hat választófejedelem – Mátyást meg sem hívják -, római királlyá választja Miksát. Ez pedig a császárság előszobája, ez a pozíció lett volna a magyar király következő lépése a császári trón felé. Miksa pedig életerős ifjú, posztjáról kivethetetlen…
Mátyás két napig bénultan ül, csak az agya dolgozik. Ekkor még minden megváltozhatott volna. Világosan látta, hogy álma összeomlott. Ha akkor visszatér királyságába… - de a történelem nem ismeri a „mi lett volna ha” sóhajokat. Mátyás nem tér haza, hanem tovább folytatja a háborút – csakazértis. Még mindig győzni akar. Levelezik mindenivel, új terveket szövöget – hiába. Húsz évnyi királykodás után az erős ember összeesik, néhány napra rá meghal. Utolsó lehelletével még megpróbálja Corvin Jánost, balkézről való fiát elismertetni utódjául, de igyekezete hiábavaló. Most derül csak ki, mit tett valójában. Országa vagyonát, erejét, vérét hasztalan háborúkban elpocsékolta. Embereit elnyomta, senki szavára nem adott. A törökkel nem törődött, így az a húsz év alatt szépen megerősödött.
A kívülről erős és gazdag ország az erős kéz nyomása elól felszabadulva sok év problémáit próbálta rettenetes viszályok közt megoldani - sikertelenül. Szabad prédává vált minden, új urak emelkedtek fel, minden rablólovagnak saját birtok került a talpa alá, királyból mindjárt kettő is lett – a török pedig elindult felfelé…
Ez a legtehetségesebb ifjú feledte, miért is emelkedhetett a trónra. A hatalom igézetébe került, amely halálba torzította. Nekünk azért ő Igazságos Mátyás marad, mert mi szeretjük a meséket…
Részlet Sípos (S) Gyula: Haldokló nemzet - feléledő nemzet című könyvéből
