Torgyán Atilla: Kempis Tamás – Mária követése

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2017. május 22. hétfő

Nagy bajban lenne az a fotós, akinek valóban lenne szeme a szépségre. Mindent le akarna ugyanis fotózni. A természetet szemlélve felismerné, hogy minden egyes fa – sőt annak parányi részletei is mind-mind valódi remekművek. Nem szükséges karácsonyfákat díszítgetnünk, mert mindegyik fa már magában csodálatosan feldíszített karácsonyfa. Sőt, az összes növény egyenként ragyogó, színes, tökéletes világ.

És ha csak az avar egy parányi kis részletét választja ki magának a figyelmes szemlélő, abban is formák, díszek, mozgó élet tökéletes világát fedezheti föl. Lelke mélyén pedig teljes bizonyossággal érezheti: Isten ott van mindenben. Sőt, tulajdonképpen Istenben, az Ő világában, a teremtett világ pompázatos kertjében élünk mind. De ha egy ilyen ember – aki mindezt felismerte – önnön magába, befelé tekint, a külső, teremtett Isten-világhoz hasonlatosan magában is felfedezheti ezt a mindenütt lüktető áradó életet. Minden parányi részünk, de ugyanígy bőrünk pólusai, csontjaink üregei, sejtjeink, állandó isteni szépséget, ragyogó Isten által teremtett lüktető életet árasztanak. Ebben az ünneplésben pedig legpompázatosabb az, hogy mindent égi, szellemi erők is áthatnak, és magunkba tekintve az isteni erők jelenléte  teljes bizonyossággal érezhető. Ennek pedig legcsodálatosabb része az a felismerés, hogy az ember sem kívül, a természet világában, nincsen egyedül, sem pedig magában belül, nincsen elhagyatva. Ha tehát egy ilyen misztikus fotós befelé fordulva, teljes figyelemmel nézne, felfedezné magában az isteni erők állandó jelenlétét. A világunkat irányító és egységben tartó krisztusi erőt és a minden sejtünkben áradó kegyelmet és irgalmasságot. Meglátná magában belül Mikrokozmoszának valódi Urát, Jézust, a Krisztust és ugyanígy az Égi Anyát is, ahogyan mindent átható kegyelemmel és szeretettel tökéletes rendet teremtenek az emberi világokban.

Azért volt szükség erre a cirkalmas bevezetőre, hogy bemutassam a keresztény misztika nagyjai hasonló szemlélettel tekintenek a világra. Márpedig most Kempis Tamásról, a keresztény misztika egyik legjelentősebb képviselőjéről elmélkedünk,   egy olyan emberről, aki 72 hosszú éven át életét szinte csak a kontemplációnak és az érzéki világtól elválasztott misztikus életnek szentelte. Bár a mai misztikusok feladata Kempissel ellentétben az érzéki világban és a világi életben élve eljutni a tiszta kontemplációba, Kempis életútja, és főleg az általa megfogalmazott dolgok nagy kincseket adnak át az utókornak. Ő írta meg ugyanis azt a „Krisztus követése” c. művet, amely a Biblia után évszázadokon át a legolvasottabb könyv volt, és melyet sokan az ún. „ötödik evangélium” névvel is illetnek. Tibetben termáknak, általában évszázadok múlva felfedezett tudati bombáknak nevezik azokat a kincseket és tanításokat, melyeket Tibet legjelentősebb mesterei rejtettek el a világtól azért, hogy ha eljön a megfelelő idő, tanítványok megtalálják azokat, és rajtuk elmélkedve, üzenetüket megfejtve, új dolgokat értsen meg magáról az emberiség. A Krisztus követése ezen felfedett termákhoz hasonlatosan olyan – a kutatók szerint Krisztus által inspirált – a krisztológia körébe tartozó tanításokat tartalmaz, melyek a keresztény szellemiség egyfajta esszenciáját képezik. E könyvet újra és újra felnyitva olyan üzeneteket és tanokat talál az olvasó, melyeken elmélkedve, azokat fontolóra véve, belső átalakulás indulhat meg benne. Eképpen egyfajta keresztény meditációvá is válhat e rejtett kincsek kibontása.

Kempis Tamás életéről elmélkedve nem a külső történésekre helyeződik a hangsúly. Az agnetenbergi (Szent Ágnes hegy-i) szerzetes 19 éves korától kezdődően, 72 éven át, egészen haláláig szerzetesi életet élt a windesheimi rendházban. A fennmaradt anyagok életének igen kevés történéséről számolnak be. Ezeknél jóval jelentősebb az a tekintélyes életmű, amelyet a 72 év során hátrahagyott. Kempis 1379-ben Thomas Haemer néven született a mai Németországi Kempenben (állítólag innen a Kempis név). Egy németalföldi kézműves családból származott. 13 évesen Deventer városába ment tanulni. Az ifjú Thomasra valószínűleg bátyja, Ion nagy hatással volt, aki Florens Radewyns barátjává lett, és így kerültek Thomas és Jon együtt egy XIV. századi keresztény megújulási mozgalom kellős közepébe. A mozgalom Szent Ágoston rendjéből nőtte ki magát és annak reguláját vette fel. Gerhard Groote (Gerardus Magnus) alapította ezt a hitújító mozgalmat és devotio moderna „modern vallásosság” vagy „modern lelkiség” névvel illették. A rend szervezését a családi barát (Groote lelkes követője) Radewyns teljesítette be, aki a windesheimi rendházban hozott létre egyfajta reformközösséget. Ide költözött be már fiatalon, 19 évesen Kempis Tamás. A valláskutatók szerint az új rendben az őskeresztények lobogó szenvedélye és tüze született újjá. A rend laikus testvérei közé bárki beléphetett. Úgy nevezték magukat, hogy a „Közös Élet Testvérei és Nővérei”. Szegénységben, tiszta erkölcsre törekedve éltek. A kéregetés tilos volt, sőt a rendi szabályzat része volt, hogy kétkezi munkával keressék meg a kenyerüket. A windesheimi rendház szerzeteseinek fő feladata a szent szövegek másolása, fordítása és a fiatalok képzése volt. Tamás, aki egyfajta krónikása is lett ennek a közösségnek, ezeket jegyezte fel: Soha nem találkoztam ilyen jámbor férfiakkal, akiket ennyire eltöltött volna az Isten és felebarát iránti szeretet. A világiak között éltek, de semmi fontosságot nem tulajdonítottak a világi életnek, és nem fordítottak gondot a világi dolgokra. Otthonukban visszavonultan éltek, könyveket írtak, szent felolvasásokat tartottak, elmélkedtek… egy szív és egy lélek voltak… Olyanok voltak, mint a csillagok az égen egy elöregedő világnak, a sokaság lármája közepette…”

Kempis Tamás fő feladatai közé tartoztak az oktatás, de az írás is, és gondolatai az egész modern lelkiségi mozgalomba erőt öntöttek. A „Szent Ágnes-hegy krónikása” (Tamást így is nevezték) részt vett a mozgalom kezdeti nehézségeinél és a virágzás korszakában is. Sőt, jó darabig ő volt a windesheimi rendház egyik vezetője, végül azonban felmentést kapott e kötelezettség alól, hogy legfőbb élethivatásának, az írásnak és keresztény kontemplációnak szentelhesse magát.

A leírások szerint kedves és előzékeny ember volt. Gyöngéd az elesettekhez. Csendes és visszahúzódó, de ha a szó Istenre vagy a lélek dolgaira terelődött, az ékesszólás áradata tört ki belőle. Gyakran vonult vissza arra hivatkozva, hogy „beszéde van valakivel, aki a cellájában várja őt”. 38 kötetnyi írása maradt fönn. Összes műveit 1902 és 1910 között hét kötetben német területen M. J. Pohl adta ki.

A Krisztus követését 12 éven át írta, 34 éves korától 45 éves koráig. A mű 4 könyvből áll. Egyik első magyar fordítója Pázmány Péter úgy fogalmazott, hogy a Biblián kívül nem olvasott még könyvet, melyet méltóbbnak ítélt volna arra, hogy a magyar keresztény hívek kezébe adjon. E könyvecske kétségtelenül számtalan megtérést indított el. Sokan, egyfajta halottas könyvnek is használják, 42 napon át naponta felolvasva belőle a föld szférából eltávozó lelkeknek. Szerzetesek napi üzenettel is felnyitják a könyvet, de használják – találomra felcsapva – kérdésekre válaszként, lelki krízisekben erőt adóként. Úgy tartják hogy Krisztusi erő sugárzik belőle, mely megnyugtatja és felemeli a lelket. A Krisztus követése az Istenhez vezető út három szakaszát különbözteti meg. Első az ún. via purgativa, a tisztulás szakasza, amelynek során a lélek lépésről lépésre adja át magát Istennek. Ezt követi a via illuminativa, megvilágosodás útja, melynek során Isten tanítja és vigasztalja a lelket. A harmadik szakasz, a via unitiva, az eggyéválás útja, mely már az Isten és ember közötti misztikus egyesülés stációit írja le. Noha a rímes prózában megírt szöveg eredetileg a kolostori közösség számára készült, mára több mint száz nyelvre lefordították, és közel 3000 kiadást ért meg. Magyarul a dr. Jelenits István féle fordítás az, amit legszívesebben ajánlok.

Jóval a Krisztus követése elterjedését követően Kempis Tamás követői összegyűjtötték Kempis Istenanyával kapcsolatos elmélkedéseit. Ezt a négy értekezést egy könyvbe foglalták és „Mária követése” címen ki is adták. Bár Mária követése címen Kempis könyvet nem írt, sőt összefoglaló művet sem írt az Istenanyáról. Mégis, így egy könyvbe szerkesztve Kempis Istenanya-gondolatait, igen különleges mű keletkezett, melynek négy fejezete teljes egységben és harmóniában van az Imitatio Christi négy fejezetével. Mariologiának, a Máriával, Jézus anyjával kapcsolatos tanítások és szövegek összefoglaló nevének hívják azt a tudományt, amelybe Kempis gondolataival mélyen belehatolt. Úgy gondoltam, hogy e cikk hátralevő részét 10 pontban ezen keresztény misztika területére vivő gondolatok bemutatásának szentelem, bemutatva azt, hogyan segít Mária követése Krisztushoz és Istenhez közelebb kerülni.

1. Mária köszöntése, tiszteletadás, adorálás Mária felé: fontos tudatosítanunk, az ember leborulása és tisztelete az Égiek felé nem az Égiek érdekében van, hanem magát az embert gyógyítja, alakítja, formálja, vezeti közelebb Istenhez. Ezért az áldások és kegyelmek között is kiemelkedik az a kegyelem, amelyet az ember az adorálás, az Isten és az Égiek felé leborulás és a tisztelet gyakorlása által nyerhet. Fogadjuk most szívünkben Kempis gyógyító szavait a Mária tisztelet jelentőségével kapcsolatosan: Figyeljen most a te szent neved minden jámbor szeretője! Örvend az Ég, az egész föld csodálkozik, amikor mondom: Üdvözlégy Mária! A sátán menekül, reszket a pokol, amikor mondom: Üdvözlégy Mária! A világ elenyészik, a test elalél, amikor mondom: Üdvözlégy Mária! Eltűnik a szomorúság, új öröm támad, amikor mondom: Üdvözlégy Mária! Növekszik az áhitat, fölébred a bűnbánat, a remény növekszik, erősödik a vigasztalás, amikor mondom: Üdvözlégy Mária! Felüdül a lélek és a jóban megerősödik a jámbor érzület, amikor mondom: Üdvözlégy Mária!...” Fontos itt kiemelnünk, hogy amikor e cikkben Mária nevét vagy az Istenanya elnevezést említjük, nem csak Máriát az embert értjük alatta, hanem az isteni lényt is, amelyet hordozott. Ahogyan a magyar néphagyományban megkülönböztetést nyer a kisboldogasszony és a nagyboldogasszony, úgy sok misztikus szent is különbséget tett az Égi Anya és Jézus földi édesanyja között. Azonban a Mária tiszteletben e kettő tisztelete összemosódik, és e cikknek sem célja e kettő kapcsolatáról elmélkedni. Számunkra a lényeges az, hogy Máriát tisztelettel megszólítva égi segítő erőket hívunk annak minden áldásos hatásával együtt.

2. Mária a vigasztaló, a kegyelem és irgalmasság anyja:

„Boldog a Te isteni kebeled , melynek édességes vigasztaló teje soha nem apad el. Mert aki egykor szeretett Fiadat áradó jósággal szoptattad, nem tudod megtagadni a veleszületett irgalmasságot attól, aki kéri tőled…Ó páratlan Anya, tőled született Isten Fia. De te az egész kereszténységnek összességében, és külön-külön mindenkinek lelki és különleges Anyja vagy… Te vagy a Kegyelem Anyja és az irgalmasság nyitott forrása…” Ha valaki komolyan fontolóra venné Kempis szavainak mély igazságát, és egy tudatos életdöntéssel utat engedne ennek az állandóan Égből áradó kegyelemnek, egyetlen nagy lépéssel haladna át a fejlődés hosszú útjain és az Unio Mystica ragyogó állapotába jutna. Nekünk, az emberiség zarándokainak fontos újra és újra tudatosítanunk azt, hogy folyamatosan árad a kegyelem, és az ember egyáltalán nincsen elhagyatva. Sőt, az egész teremtett világ minden parányi részecskéje ezt a kegyelmet árasztja magából. Az ember pedig égi édesanyja felé szeretettel, tisztelettel fordulva utat nyithat ennek a korlátlan és időtlenül zúduló kegyelemnek. De fontos tudatosítanunk azt is, mi által zárjuk be időlegesen az ajtót ennek a mindenen áttörő megállíthatatlan erőnek. Egyrészről, hogyha nem hiszünk benne, és elméleteket szövünk egy kegyelem nélküli kegyetlen világról. Másrészről, hogyha tudatosan vagy tudatalatt nem bocsátunk meg magunknak és mi akarjuk irányítani a teremtés folyamatát. Harmadrészt pedig, hogyha mi magunk nem gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit. Csak egy ezek közül is súlyos vasajtókat állít a kegyelem áradásának. De fontos tudnunk azt is, hogy a szeretet és kegyelem diadala eleve elrendeltetett! Olyan erő, amely megállíthatatlanul átszellemiesít és átalakít mindent a világunkban. És nincsen ember, sötét erő, fizikai vagy lelki fal, amely ezt az áradást megállíthatná! Hogyha pedig Istenről vagy a mindent átható isteni szellemről elmélkedünk, ne elvont fogalomként tekintsünk reá. Talán jobb lenne hogyha Szeretet, Irgalom , Kegyelem néven neveznénk meg Őt magunknak, hiszen lényegét tekintve nem is tud más lenni, mint Szeretet, Irgalom és Kegyelem.

3. Mária emlékezete és segítségül hívása: „Mindig illő megemlékezni Jézus áldott Anyjáról, a dicsőséges Szűz Máriáról, akinek imádságaiba és érdemeibe kell ajánlanod magadat mindennap és hozzá kell menekülnöd minden szükségedben úgy, ahogyan a megsebesült fiú fut jóságos édesanyjához…”- így ír Kempis. Tehát az ember dolga sem ünnepeken sem hétköznapokon, sem örömben, sem bajban nem elfeledkezni az égi erő áldásos jelenlétéről. Ezen erő az ember segítője szükségben, bajban, élete összes dolgában. Forrása a kegyelemnek, közvetítője Isten minden ajándékának.

4. Az emberi nem megváltása az Ige megtestesülésének misztériuma által: az ember feladata, sőt kötelessége a felfedett tudást emlékezetébe vésnie Jézus és Mária szent sebeinek a misztériumáról. A misztikus szentek vagy tudták vagy szívükkel érzékelték az emberiség megváltásának szent titkát. Krisztus Golgotán nyert sebei ma is élő sebek. A keresztény misztika úgy tartja, e szent szenvedés tartja fönn a világot, gyógyítja a beteg, bűnös embereket és alakítja át szeretetté a durvává vált világot. Jézus irgalmassága pedig nem állt meg egyetlen golgotai tettben, háromévi irgalmas életben, hanem a világért égő szeretet állandó bizonyítékává vált azáltal, hogy osztozott és osztozik ma is a szenvedő emberiség sorsában. Ezért nevezik Jézust gyakran „beteg Jézus”-nak, az emberek helyett beteg irgalmas Jézusnak, akinek fel-felnyíló sebei és fájdalma egyfajta garanciává is váltak, melynek árán jobbá szereti, jobbá alakítja, megtisztítja a világot. És ennek a misztériumnak a része Mária szent sebeinek a tisztelete is. Égi Anyánk is együtt szenved az emberiséggel, s a misztikusok úgy tartják, az Ő könnyei gyógyító, átalakító erővel bírnak. Az ember feladata pedig irgalmat kérni és nyerni ezekből a sebekből. Tudnunk kell azt, Isten nem hagyta el az embert és a világot: Égi Anyánk amíg csak szenvedés van a földön, együtt érez, együtt szenved velünk, az Égi Atya kinyújtotta már az engesztelő jobbot, a Fiú pedig saját akaratából lejött közénk, osztozva sorsunkban, lángra lobbant szeretetében vállalva az égő, értünk szenvedő sebeket. Nekünk pedig nem szabad elfeledkeznünk erről az értünk vállalt szenvedésről és arról sem, hogy életünkkel mélyíthetjük vagy csökkenthetjük e sebek fájdalmát. És tudatosan kérnünk kell a szent sebekből fakadó irgalmat!

5. Mária a védelem forrása: Jézus a kereszten Jánosnak ezeket mondta: „Íme a te Anyád!” Sokan értelmezték már ezt a mondatot. Most arra az aspektusra szeretném felhívni a figyelmet, hogy bizonyos értelemben Jézus az összes embernek is mondta ezt a mondatot. Az Égi Anyára bízta ezzel az embereket, az Anya pedig óv, védelmez és segít bennünket. Az ember pedig védelmet, menedéket nyer Mária által. Mi kell még ennél több, hogy az ember megértse, az isteni szeretetet, mely az embert soha el ne hagyta? Isten az Égi Anyára bízta az embert, míg saját fiát küldte el azért, hogy felszabadítson, újjáélesszen minket. E két isteni lény, Krisztus és az Istenanya pedig együtt dolgozik, segít, hoz áldozatokat az útjáról letért, tékozló emberiségért. Ha ezeket az ember komolyan fontolóra venné, ajakát nem is hagyná el más, mint hálaadó ima.

6. Mária szenvedése:Ha Jézus szentséges anyjának a világban sok nehézséget engedett meg, ha hagyta, hogy gyakran szorongatás és heves fájdalom érje és hosszasan sírjon, hogyan élhetnél te itt nehézségek nélkül? És ha szemléled Isten összes barátját, egyet sem találsz, aki kemény próbatétel nélkül hajózott volna át ezen az életen. Vedd tehát a fáradhatatlan türelem példáját a Megfeszített és az ő áldott Anyjának képéről, és ne riadj vissza attól, hogy üdvösségedért Jézus végtelen szeretetének viszonzásául valami keveset elviselj! ”Mária passiója a kereszténység sok ágában külön tisztelet tárgyát képezi. Külön kiemelkedőek azok a könnyek, amelyeket Mária a kereszt alatt állva hullatott. A keresztény misztikusok különösen sokat foglalkoztak e szenvedéstörténettel. Úgy tartják Mária fájdalmából és szenvedéséből gyógyító erő fakad az emberiség számára. Mária és Jézus személyében pedig nem egy-egy ember, hanem maga Isten jött le közénk, és szenvedett, szenved ma is, osztozott és osztozik az emberiség sorsában. És nincsen ennél nagyobb bizonyítéka az isteni szeretetnek.

7. Máriát mindig megtalálhatjuk a kereszt alatt: „Ha a Krisztus szerelmesei vagytok, vegyétek föl a keresztjét, kövessétek a keresztet, álljatok a kereszt alatt, öleljétek át a keresztet, ne hagyjátok el a keresztet, amíg el nem érkeztek Jézus Krisztushoz…Ha vigasztalást kerestek minden szorongattatásban, menjetek oda Jézus kereszt mellett álló, síró és bánkódó Anyjához, Máriához, és minden nehézségetek hamarosan megszűnik vagy könnyebb lesz..” – így ír Kempis. A kereszt átölelése és el nem hagyása a keresztény misztika egyik legszebb gondolata, melyről a nagy misztikusok sokat elmélkedtek. Máriát, a vigasztalót is a kereszt alatt találjuk hát. Aki mélyen elmélyed a Mária-misztikában, érdemes meditációkat folytatni e gondolatokkal. Mit is jelent felvenni a keresztet? Követni a keresztet? A kereszt alatt állni? Átölelni a keresztet? El nem hagyni a keresztet? Máriát a kereszt alatt megtalálni?

8. Az Üdvözlégy ima hatékonysága: Kempis Tamás különleges történeteket gyűjtött össze, melyek az Üdvözlégy ima áldásos erejét bizonyítják. Ez az ima a keresztény ember egyik legragyogóbb „fegyvere”, folyamatos gyakori ismételgetése (legalább 33-szor) gyógyító, átalakító, sötétséget elűző erővel bír. Mondogatását nem lehet megunni, s általa a lélek emelkedett állapotba kerül. Áldásos hatásáról számtalan keresztény szent elmélkedett.

9. Mária és Jézus szent neveinek dicsérete és segítségül hívása: „Kik a legfenségesebbek az Égben és legalázatosabbak a Földön? Nemde Jézus és Mária? Jézus szolgává tette magát, Mária szolgálóleánynak nevezte magát…Boldog, aki ragaszkodik az alázatos Jézus lábnyomához és áhitattal Anyjához fordul, hogy kegyelmet találjon a szemükben. Gyűjtsd tehát össze, Isten hűséges szolgája, egy csokorba mindazt, amit Jézus tett és mondott, és jobban javadra fognak válni, mint a világ összes kincse…” „Ez a szent imádság „Jézus és Mária” röviden elmondható, fáradtság nélkül hordozható, könnyen megjegyezhető, édes rágondolni, erős védelem, hűséges oltalom, ismerős kíséret…okos abban, hogy egyenes úton vezessen az örök életre… e szent imádságban a világ minden királyánál és fejedelménél jobb útitársak és hatalmasabb harcosok vannak, akik szentebbek minden szentnél az égben és a földön. Ez a szent imádság a lélek buzgóságával magához vonja az egész égi udvartartást, mely teljes tisztelettel követi Urát Jézus Krisztust és Úrnőjét, a szentséges Máriát, Jézus áldott Anyját..” – így ír Kempis. „Jézus, Mária”. Ezen két szó hosszan tartó folyamatos ismétlése sok keresztény embernek volt nagy segítője. Tudni lehet például, hogy Pio Atya is ezekkel a szavakkal ajkán távozott a földi világból. Ha az ember ráérez e szavak folyamatos ismételgetésének az „ízére”, egyszerre emelkedett állapotba kerül és nyer védelmet a sötét erőkkel szemben. E két látszólag egyszerű szócska („Jézus, Mária”) mögött számtalan dolog van. Kibontakoztatható belőlük az egész üdvtörténet, és kimondásukkal a testet öltött Istent és égi segítőit tisztelhetjük. Betegségben, nehézségekben e két rövid szócska mondogatása lelki gyógyírt és békét hoz, erősíti a kapcsolatot ember és Isten között.

10. Mária közbenjárása az Úrnál: nagy keresztény szentjeink bőséggel tettek tanúságot arról, hogy Mária nagy közbenjárónk az Égi Atyánál, sőt Ő összekapcsolónk Jézus Krisztussal is és egyfajta út Jézushoz. Közbenjárása itt az életben és a halálunk óráján az ember egyik legnagyobb garanciája az Örök Életre. Ahogy Michelangelo híres Piéta szobrában az Anya tartja kezében Jézust, úgy tartja az Égi Anya is gyermekeit - az embereket - a karjaiban. Mária közbenjárása nem egyszeri aktus, hanem állandó vezeklő, segítő kérés, imádság értünk emberekért, mely oly töretlen, oly szakadatlan, hogy azzal, hogy e szent ajakról kimondatott, eléri a célját, ha poklok ezer kapuján is kell áthaladnia. Világunkban pedig általa szellemiesül át, recseg, ropog, alakul minden formálódva durva-anyagiból a tiszta Szeretet felé.

Végezetül pedig Kempis Tamásról tudnunk kell, hogy 91 éves korában, 1471. július 25-én távozott a földi világból. Halála az agnetenbergi rendházban történt és éppoly csendben zajlott, ahogyan életét élte. Két évszázaddal később földi maradványait a zwolle-i Szent Mihály templomba helyezték át, sírkövére pedig a következőt vésték:

„Nem az emlékére, hanem tiszteletére Kempis Tamásnak, kinek neve maradandóbb minden emlékműnél.” Az egyház nem emelte őt szentjeinek sorába, mi azonban minden bizonnyal úgy kell tekintsünk rá, mint az emberiség egyik nagy fáklyavivőjére.

                                                                                              Torgyán Atilla

Ajánlott irodalom:

Kempis Tamás: Mária követése (Szent István Társulat, 2016.)

Kempis Tamás: Krisztus követése (Ecclesia, Budapest

„..Az Anyát tisztelve a Fiút is tiszteled, akinek Isten az Atyja… Áldjad a Fiút az Anyával együtt és szeretni fog az Atya…” /Kempis Tamás/

„…Ha a Krisztus szerelmesei vagytok, vegyétek föl a keresztjét, kövessétek a keresztet, álljatok a kereszt alatt, öleljétek át a keresztet, amíg el nem érkeztek Jézus Krisztushoz…” /Kempis Tamás/

„Vizsgálódó tekinteted magadra fordítsd, tartózkodjál mások tetteinek megítélésétől! Amikor másokat megítél az ember, hiábavaló munkát végez, gyakran téved és könnyen vétkezik.”

„Akiben igaz és tökéletes szeretet lakik, az sohasem önmagát keresi, hanem csak azt óhajtja, hogy minden Isten dicsőségére legyen”

„Ha másokkal békében és egyetértésben akarsz élni, egyet meg kell tanulnod: azt hogy sok dologban megtagadd magadat….Előbb-utóbb el is fogy a béketűrése annak, aki nem igyekszik a legutolsó és mindenkinek legkisebb szolgája lenni…”

„Miért keresel nyugodalmat, hiszen fáradozásra születtél. inkább a tűrésre rendezkedjél be, ne a vigasztalásra, a kereszthordozásra, ne az örömre”

„Senki sem gazdagabb, hatalmasabb és szabadabb annál, aki el tudja hagyni önmagát és mindenét és vállalni tudja a legutolsó helyet.”

„Aki nem kerüli a kis vétkeket, lassan-lassan nagyobbakba botlik”

"A szerzetesi ruha meg a hajkorona nem sokat számít, erkölcseid megváltoztatása és ösztönös kívánságaid megfegyelmezése tesz igazán szerzetessé."
 

„Nincs igazi szabadság, sem tisztességes jókedv, csak Isten félelmében és jó lelkiismerettel.”

„Minden elmúlik, s velük te is. Jól vigyázz, hozzá ne tapadj ahhoz, ami múlandó, hogy el ne fogjon és vesztedet ne okozza!”

„Minél inkább igyekszik valaki lelki emberré alakulni, annál keserűbb neki a földi élet: mert jobban érzi, tisztábban átlátja a romlott emberi természet fogyatkozásait.”

You have no rights to post comments