Felszentelték a Kaposvári Egyházmegye új püspökét, Varga Lászlót

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2017. május 14. vasárnap

Május 13-án a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban püspökké szentelték Varga Lászlót. A szentelés szertartását Erdő Péter bíboros, prímás vezette, a társszentelők Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius és Balás Béla emeritus kaposvári megyéspüspök voltak.

Varga Lászlót, a Kaposvári Egyházmegye általános helynökét Ferenc pápa március 25-én nevezte ki kaposvári püspökké.

A kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban bemutatott püspökszentelési szentmisén húsz hazai és külhoni püspök vett részt. Jelen voltak a társegyházak lelkészei, valamint a város vezetői, köztük Szita Károly polgármester, illetve Soltész Miklós államtitkár.

A szertartás elején Alberto Bottari de Castello köszöntötte a felszentelendőt. A kinevezési pápai bulla teljes szövegét Depaula Flavio Silvio SBD titkár olvasta fel magyarul.

A főszentelő, Erdő Péter bíboros szentbeszédét, melyben megemlékezett arról is, hogy különleges évfordulón, az első fatimai jelenés 100. évfordulóján kerül sor a püspökszentelésre, teljes terjedelmében közöljük az alábbiakban.

Excellenciás Apostoli Nuncius úr, érsek és püspök urak, kedves püspökké szentelendő testvérem, kedves paptestvérek, Krisztusban kedves testvérek!

„Mutasd meg nekünk az Atyát és az elég lesz nekünk” – Ezt kérte Fülöp Jézustól. Számára látni és megismerni egyet jelentett (vö. Jn 14,7–8). Maga a kérés valami bizarr, valami abszurd elemet tartalmaz. Hiszen Istent senki sem látta, nem is láthatja (vö. Jn 1,18; 1Tim 6,16). Jézus válasza mégsem elutasító. Hiszen jól tudja, hogy az ember lelkében ott él a vágy, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljön Istennel, színről színre lássa őt, hasonlóan, mint ahogy más személyeket is látni tudunk. Isten azonban más módon létezik. Végtelenül fölülmúlja a teremtett világot. Túl van az időn és a téren, és mégis személy, és mégis szeret minket. Amikor az ember vele kapcsolatba kerül, megérinti, szinte megsemmisíti a titok. Ha pedig szólnunk kell erről, óhatatlanul paradoxonokban kezdünk el beszélni, mintha egyik állításunk ellentmondana a másiknak.

Ezért Jézus a legnagyobb szeretettel helyreigazítja Fülöpöt. „Aki engem látott, az Atyát is látta” – mondja neki, majd hozzáfűzi: „Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem.” Ez a néhány mondat megrendítően érzékelteti a második isteni személy megtestesülésének titkát és a Szentháromság misztériumát. Olyan igazságokat, amelyeket a hívő elmélkedés csak évszázadok múlva tud a hitvallás formuláiban kifejezni. De hogyan lehet Jézus az Atyában? Valamiben benne lenni – ez Istenre csak átvitt értelemben alkalmazható, hiszen a tér fogalmához tartozik a belül és a kívül. És hogyan lehet az egyik személy a másikban? A szeretet, az azonosulás, az együttérzés, az azonos gondolkodás és az azonos cselekvés útján. Jézus ilyen értelemben van az Atyában. Mindenben engedelmeskedik az Atya akaratának. Az Atya is jelen van Jézusban, hiszen általa és benne teljesíti üdvözítő művét, benne nyilatkoztatja ki önmagát az emberiségnek. Ezért amit mi, emberek Istenből képesek vagyunk felfogni, azt ő egy ember életében, azaz Jézus Krisztusban közölte velünk.

De Jézus nem elégszik meg ezzel a válasszal, hanem felszólítja tanítványait, hogy higgyenek benne, és megígéri, hogy ugyanazokat a tetteket viszik végbe, amelyeket ő maga végbevitt. Rábízza az apostolokra a saját megváltó művének folytatását. Azt akarja, hogy vezessük a többi embereket is Istenhez egészen az idők végezetéig. Ehhez ígéri meg segítségét és a Szentlélek ajándékát. Ő maga pedig közöttünk marad az Eucharisztiában. Jelenvalóvá teszi áldozatát a szentmisében, táplálékunk lesz a szentáldozásban, boldogságunk és erőforrásunk a szentségimádásban. Vagyis olyan titkot hagyott ránk örökségül, amely maga is ablakot nyit az Isten végtelenségének távlatába.

Varga László atya, aki most ebben az apostoli küldetésben részesül, szívügyének tekinti az Oltáriszentség tiszteletét. Minden jó szándékú igyekezetünk és lelkipásztori munkánk csak emberi erőfeszítés marad, ha nem társul hozzá Isten kegyelme. Ez a kegyelem pedig különlegesen sugárzik az Oltáriszentségből. Ha őrizzük és imádjuk templomainkban, átalakítja közösségünk életét. Ha hittel hordozzuk körül községeinkben és városainkban, védi és megáldja a bennük lakókat. A 2020-ra meghirdetett budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszus előkészítése nagyszerű alkalom arra, hogy megújítsuk plébániáink, egyházmegyéink életét, és missziós szeretettel forduljunk a körülöttünk lévő világ felé. Ebben a misszióban különleges hivatása van a Kaposvári Egyházmegyének is, amelynek lelkipásztori vezetését Ferenc pápa Varga László testvérünkre bízta.

A mai püspökszentelésre különleges évfordulón kerül sor. 100 évvel ezelőtt történt a Boldogságos Szűz Mária fatimai első megjelenése. 1917-ben a szörnyű világháború pusztítása közben és az oroszországi forradalom hajnalán egyszerű pásztorgyerekekhez szelíd hangon szólt Mária, akit joggal nevezünk a litániában nagyhatalmú Szent Szűznek. Szűz Mária megjelenése a biztos remény és a vigasztalás jeleként érkezett az emberiség számára. A Szűzanya az Egyházra váró üldözés és az emberiségre váró szörnyű pusztítások hátteréből a reménység jelét mutatta fel. Bűnbánatra szólított fel mindenkit. Üzenetéhez tartozott az engesztelő első szombati szentáldozás kérése. Külön kérte Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívének. A felajánlás mindig a bizalom és az elköteleződés kifejezése. Ezért ajánlottuk fel Fatimában 2003-ban az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyét, 2006-ban a Püspöki Kar tagjaival és a határon túli püspökökkel együtt egész Magyarországot és a magyar népet Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. Ugyanezt megtettük 2007-ben az európai püspökökkel együtt, amikor Európát ajánlottuk fel hasonló szavakkal. II. János Pál pápa pedig felajánlotta az emberiséget és az egyes népeket Mária Szeplőtelen Szívének. A fatimai jelenések üzeneteiben mindig feltűnik az Egyház elleni üldözés motívuma. Maga II. János Pál pápa is a Szűzanya közbenjárásának tulajdonította, hogy túlélte az ellene elkövetett merényletet.

De a fatimai üzenetek vége mégis az az ígéret, hogy minden üldözésen és szenvedésen túl Mária Szeplőtelen Szíve győzedelmeskedni fog. Vagyis az a szeretet, amivel Isten szereti az emberiséget, és ami Szűz Mária irántunk való szeretetében tükröződik, hatalmasabb minden gonoszságnál, minden bűnnél és minden gyengeségnél.

Kedves László testvérem! Súlyos gondokkal terhelt, de nagy lehetőségeket is hordozó időben bízza rád Urunk és Mesterünk az apostoli küldetés teljességét. Szívből kívánom, hogy folytasd azt az alkotó munkát, amelyet Balás Béla püspök úr, ennek az egyházmegyének az első főpásztora megkezdett, mindig érezd püspöktársaid testvéri szeretetét, a papok, szerzetesek, szerzetesnők együttműködését, a felelős és nyitott szívű világi hívők támogatását. Adja Isten, hogy megtapasztald minden jóakaratú ember szimpátiáját és segítségét. Kérjük a Szentlélek Úristent, hogy siker és áldás kísérje minden fáradozásodat egyházunk és népünk lelki megújulásáért. Ámen.

* * *

A homília után vette kezdetét a szentelés szertartása. Az Egyház liturgikus hagyományának megfelelően a szentelendő ígéretet tett arra, hogy a hitet megőrzi és hivatását teljesíti. „Isten tegye teljessé a jót, amelyet megkezdett benned” – zárult az ígérettétel. Ezt követően felhangzott a mindenszentek litániája, majd a kézrátétellel, a felszentelő imával, a krizmával való megkenéssel, valamint a püspöki szerek – az evangéliumos könyv, valamint a főpapi jelvények: a gyűrű, a mitra és a pásztorbot – átadásával folytatódott a szertartás.

Ezután elfoglalta püspöki székét az új kaposvári megyéspüspök, és az egyházmegye papsága új főpásztorához járult, köszöntéssel és kézfogással fejezték ki tiszteletüket és engedelmességüket. A Kaposvári Egyházmegyében 157 plébánián mintegy 100 plébános végez lelkipásztori szolgálatot.

A szentmise az Eucharisztia liturgiájával folytatódott, a főcelebráns ettől kezdve az újonnan felszentelt és beiktatott kaposvári püspök, Varga László volt.

A liturgia végén, átvonulva a Mária-oltár elé, az új főpásztor a Szűzanya oltalmába ajánlotta egyházmegyéjét. Ezt követően áldást osztva járt körbe a székesegyházban, és kiment a templom előtt összegyűlt több mint ezer ünneplő hívőhöz is a Te Deum alatt.

A szentelés végén Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mondott köszönetet a Kaposvári Egyházmegye nyugalmazott főpásztorának, Balás Bélának szolgálatáért. Kiemelte, a püspök sokszor a bölcs hallgatást választotta, de ha szólt, akár az ifjúság, akár az új evangelizáció ügyében, az mindig fontos volt.

Nagy örömmel és várakozással tekintünk püspöki szolgálatod elé. Tudjuk, érted az idők jeleit – folytatta az MKPK elnöke, immár az új megyéspüspököt köszöntve. Védőszentje és egyben a Kaposvári Egyházmegye patrónusa, Szent László király oltalmát kérte az új püspökre Veres András, és azt kívánta, a szent király életpéldája segítse és vezesse Varga Lászlót főpásztori szolgálata során.

A Kaposvári Egyházmegye papsága és hívei nevében Somos László esperes, plébános köszöntötte az új főpásztort.

Kedves László püspök! Sokunk reménye teljesedett be, mikor megtudtuk, hogy a szentatya téged nevezett ki a Kaposvári Egyházmegye második püspökének – fogalmazott a kaposfői plébános. – Címeredet látva arra gondoltam, ez egy nagyon szép lelkigyakorlat. Arra gondoltam, ez a te papi életed, lerajzolva és egy rövid mondatban leírva. A megtört kenyérben, az Eucharisztiában és a megtört emberben, a szegényben, a legkisebbekben ugyanaz a Krisztus van. Ezt ábrázolja címered és ezt tanúsítja egész szolgálatod. Ez nem vallásgyakorlat, nem is vallási aktivitás, annál sokkal több. Ez misztika. A misztika útját járod. Kérlek, egyházmegyénket is vezesd erre az útra, melyen te évtizedek óta haladsz.

Somos László végül Isten bőséges áldását kérte az új püspök szolgálatára és azt, hogy a Szentlélek vezesse őt. „Jó, hogy vagy! Jó, hogy te vagy a kaposvári megyéspüspök!” – zárta köszöntőszavait a kaposfői plébános, miután erős hitet, sok humort kívánt a főpásztornak.

Varga László első püspöki beszéde elején hálát adott a mennyei Atyának, aki kiválasztotta őt a szolgálatra, hálát adott a szentatyának a kinevezésért, a bíborosnak, a nunciusnak, valamint elődjének a szentelésért. Köszönetet mondott mindazoknak, akik elfogadták a meghívást és vele ünnepeltek.

Folytatni szeretném mindazt, amit elődöm, Balás Béla épített az elmúlt huszonnégy évben – hangsúlyozta Varga László. – Krisztus-központú Egyházat, papságot, kereszténységet szeretnék. A püspöki címeremben egy megtört ostya és egy megtört ember látható, valamint egy szó: IRGALOM. Miért? A kezdetek egyházában mindez még egységben volt: az Eucharisztia ünnepléséhoz hozzátartozott a szegényekben jelen lévő Krisztus szolgálata. A kettőt, az Oltáriszentséget és a testvér szentségét az irgalom kapcsolja össze.

Olyan egyházmegyét szeretnék, ahol az Isteni Irgalmasság egyre több helyre eljut rajtunk keresztül, elérve a legszegényebbeket is. Ennek érdekében szeretném elindítani az irgalmasság házait. Együttműködésre hívom mindazokat, akiket már megérintett az Isteni Irgalmasság – mondta beszédében az új kaposvári főpásztor. – Olyan egyházmegyét szeretnék, ahol egyre többen felfedezik a jobbik részt, a szentségimádásban vagy a dicsőítésben rejlő erőt, és bátran használják a karizmákat. Szükségünk van az imádság házaira, ahol együtt imádkozhatunk azokkal, akiket már megérintett a szemlélődésben rejlő erő. Olyan egyházmegyét szeretnék építeni, amely az evangelizációért van. Ebben különösen is számítok a fiatalokra és az evangelizáló családokra.

Az idők jeleit vizsgálva tapasztaljuk, hogy a keresztények a vér ökumenéjét élik napjainkban. Ezért egy radikálisabb Krisztus-követésre hívok mindenkit, ha kell, a vértanúságra is. Imádkozzatok értem, hogy ne hátráljak meg, ha ez bekövetkezik. Szükségem van rátok, kérem az imáitokat, a bizalmatokat és a szereteteteket, mert meghaladja az erőmet a rám bízott feladat. Szükségem van a Szentlélekre! – zárta szavait Varga László, majd közös imára és éneklésre hívta az ünneplőket. 

Az új kaposvári főpásztor végül kihirdette, hogy a Kaposvári Egyházmegye általános helynökévé Somos László kaposfői plébánost, irodaigazgatóvá Tomanek Péter kaposfüredi plébánost, gazdasági vezetőnek pedig Kocsisné Németh Zsuzsannát nevezte ki.

Varga László 1956. augusztus 17-én született Tapolcán. A győri bencés gimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait a Központi Szemináriumban és a Szegedi Szemináriumban végezte. 

1982. április 17-én szentelték pappá Tapolcán a Veszprémi Főegyházmegye szolgálatára. 1993-ban, a magyarországi egyházmegyék határainak átrendezését követően, a Kaposvári Egyházmegye papja lett.

Szolgálati helyei: 1982–1987. káplán Várpalotán; 1987–1993. plébános Somogysámsonban; 1993-tól plébános a kaposvári Szent Imre-templomban; 2009-től a Kaposvári Egyházmegye irodaigazgatója; 2013-tól a Kaposvári Egyházmegye általános helynöke.

Fotó: Berta Gábor

Borsodi Henrietta/Magyar Kurír

Hozzászólások   

#3 barnan 2017-05-14 13:26
Érdemes teljességében olvasni az elköszönést, a kapcsolódó, személyesebb gondolatokat is - köszönet mindenkinek, Laci atyának is (jó eszköz Isten kezében).

"A Kiválasztottság mindig mások szolgálatára szól."
(lássuk akár ezen "honlap" tevékenységét)

"Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!" [Jn 15,16-17]
#2 Gyulas 2017-05-14 11:11
Köszönöm, hogy ezt ide bemásoltad hozzászólásként , nagyon aktuális és fontos!
#1 barnan 2017-05-14 08:03
Varga László atya „búcsúbeszédébő l" (2017. ápr. 16., Szentmise, Kaposvár)
(http://szentimreplebania.hu/2017/04/21/nincs-vege/)

"Az evangéliumban ez az ige ütötte meg a fülemet: „Mi pedig azt reméltük, hogy…”. Mindenki folytathatja. Azt reméltük, hogy „Laci atya innét megy nyugdíjba”. Azt reméltük, hogy „Laci atya itt fog megöregedni”. Sőt, Laci atya is ezt remélte. Én is abban bíztam, hogy ez egy nyugdíjas hely, innét fogok nyugdíjba menni. De a történelem és az életem Ura másképpen döntött. (...)

Az igazi remény nem az, hogy mindig úgy maradnak a dolgok, ahogyan nekünk az jó, vagy azt hisszük, hogy az a legjobb. Az igazi remény a mennyek országa. Ha nem tudtalak oda csábítani benneteket, akkor nem végeztem jól a munkámat (...)

Két dolgot emelnék még ki, amiért imádkozni is fogok, s nagyon kérlek, hogy szívleljétek meg.

Ne oszoljatok pártokra! Soha ne mondjátok, hogy „én a Laci atyával tartok”, „én a Ferenc atyával tartok”. Ne tűrjétek meg a megosztottságot!

Először is a szívetekben. Ha bárkivel szemben ítélet, előítélet van bennetek, az ellen küzdjetek, mert ott nyitva van az ajtó a sátán, a gonosz számára. Akiben megosztottság van, az – bármennyire nem szeretné –, nyitva hagyja az ajtót az ellenségnek, az pedig nem szokott tétovázni, elvégzi a munkáját.

Őrizzétek meg az egységet a szeretetkapcsol ataitokban. Elsősorban a házasságotokban , a családotokban. Őrizzétek az egységet a közösségeitekbe n, az egyházközségben . Soha ne adjátok tovább a rosszat. Nem csak akkor, amikor rólam fogtok rosszat hallani, hanem senkiről. Ne adjatok teret a sátánnak! A rosszat jóval kell legyőzni. Ha rosszat hallasz valakiről, akkor te mondjál jót arról az emberről. Ha te magad nem tudsz, akkor kérdezd meg a Szentlelket, ő tud, és el is fogja árulni neked, ha kéred, hogy mutassa meg mi az ajándék abban, akit mások most szapulnak, bántanak.

„Legyetek mindnyájan egy!” Ez Jézus végrendelete, s a huszonnégy év alatt, amit közöttetek töltöttem, én is nagyon sokat küzdöttem ezért; böjttel, imával, megbocsátással, bocsánatkérésse l. Legyetek egyek és őrizzétek az egységet, mert ez az, amit a gonosz nem tud utánozni. Ő mindig a megosztást végzi el közöttünk. Egyedül az egységre képtelen. Ha őrzitek, ha újra és újra megteremtitek az egységet, akkor nem kap teret közöttetek a sátán, akkor az Isten országáért, a közösségért, az egyházért gyönyörű gyümölcsöket fogtok teremni.

A másik, amiért imádkozni fogok és nagyon kérlek benneteket, folytassátok a szentségimádás szolgálatát. Lehet akármilyen program, ima és imádás nélkül a közösségen nem fog átsugározni Isten kegyelme és ereje. De ha kitartotok az imában és az imádásban, akkor a kegyelem átragyog rajtatok, és akkor is hatékony lesz, ha éppen nincsen különleges program. Maradjatok hűségesek a szentségimádás szolgálatában! (...)"

You have no rights to post comments