Lélekmentés az utolsó pillanatokban is!

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2014. október 06. hétfő

A Budapest- Esztergom-i egyházmegye évek óta önkéntes beteglátogató képzést végez,  hogy a beteglátogatók  -  mint Krisztus kinyújtott karja – elérjék  a szenvedőt. (Ezen részt vettem én is és azóta gyakorlom is ezt a szép hivatást.) Az evangéliumi üzenet szerint  „beteg voltam és meglátogattatok” (Mt. 25,35)...

Mielőtt  valaki munkába áll, előzetesen képzésen vesz részt, majd egy kitűzhető kártyával, a számára kijelölt területen lehet (kell)  a betegeket megszólítania. (Kár, hogy nem szerzetesi ruha vagy  más jellegzetes egyértelmű megjelenés segíti a szolgálatot végzőt.)
A megszólítás leginkább arra irányul, hogy a beteg, aki korábban gyakorolta vallását és most a betegség miatt nincs lehetősége szentségek vételére, kérhet lelkipásztort, hogy ne legyen a kórházban sem ellátatlan.
Ez nagyon szép, de mi van azokkal, akik nem vallásosak, de súlyos betegségükben fel lehet ébreszteni az Isten iránti vágyukat? Gyakran előfordul, hogy ez a felismerés felszínre hozza az elrejtett istenképet. A beteg tudatánál van,  lehet, hogy a betegek szentségét elfogadná, ha erről  a beszélgetés alkalmával ismeretet kap. Jó lenne, ha volna lehetőség  - papi elfoglaltság miatt nehéz – ezen szentségek kiszolgáltatására, hisz ezt bárki megkaphatja, van amikor gyógyulást is eredményez.
A Katolikus Egyház katekizmusa  azt mondja, hogy a halál küszöbén álló embert - vallástól és  felekezettől függetlenül -, a lelkipásztor feloldozhatja bűneiből. 
Ez nagyon  ígéretes, hisz azt jelenti, hogy sok embert meg lehet menteni az örök üdvösségre. Csodálatos ajándéka ez Istennek.
Sajnos kevesen részesülnek ebben nagy kegyelemben  - a kórházakban  ez nagyon bonyolult  megoldani. Többek között azért is, mert a hozzátartozó engedélyével tisztában kell lenniük, de talán azért is, mert egyházunk is nagyon óvatos ebben a kérdésben.
Az vigasztaló, hogy a halál pillanatában  Isten irgalmas szeretetével mindenki találkozik, de jó lenne erre felkészülni.
Nekünk keresztényeknek  meg kell tennünk amit lehetséges a lelkek mentésében, résen kell lennünk, melyik az alkalmas pillanat amikor a lélek mélységeiben meglátjuk Isten hiányát a szenvedőben.
Küldetésünket Isten örömhírének meghirdetéséről életünk minden pillanatában  – így vagy úgy- de tennünk kell.
Tarnóczi Mária

You have no rights to post comments