A protestáns etika rabjai

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2014. augusztus 13. szerda

A modern technológia révén jelentősen nőtt a munka hatékonysága. De hiába termelünk többet kevesebb munkával, alig csökken a munkaterhelés. A munka a nyugati kultúra része – akkor is dolgozunk, ha nem muszáj.

„Miért is ne lehetne háromnapos a munkahét?” – teszi fel a kérdést Maria Konnikova a New Yorkerben. A cikk apropója Carlos Slim mexikói üzletembernek a háromnapos munkahét bevezetésére tett javaslata, illetve Anna Coote brit közgazdásznak a mindössze huszonegy órás munkahétre vonatkozó fejtegetései.

John Maynard Keynes már a múlt század harmincas éveiben azt gondolta, hogy a modern technikának hála, hamarosan általánossá válhat a jólét és jelentősen csökkenhet a munkával töltött idő. Nem így lett: a fejlett világ polgárai, különösen a magasabb beosztású munkavállalók továbbra is sokat dolgoznak.

A háromnapos munkahét ötlete mindennek fényében utópisztikusnak tűnhet, de hiszen Henry Fordot is megmosolyogták, amikor azt javasolta, hogy változatlan bérek mellett csak heti öt napot kelljen dolgozni – jegyzi meg Konnikova. Ford azonban tudta, hogy ha több a munkások szabadideje, akkor hatékonyabban dolgoznak, így öt nap alatt többet termelnek, mint a hatnapos munkahéten. Újabb kutatások arra is következtetni engednek, hogy a munkaidőt sokalló alkalmazottaknak nemcsak romlik a teljesítménye, de elégedetlenségüket levezetendő akár szándékosan is akadályozhatják a munkát.

Akkor miért ragaszkodunk mégis az ötnapos munkahéthez? Konnikova utal rá, hogy van, aki az etikai gyökereitől elszakadt kapitalizmust, a materiális értékek elterjedését okolja a modern munkamániáért. Mások inkább Max Weber nyomán a klasszikus kapitalizmus alapjául szolgáló protestáns puritanizmust teszik felelőssé a munka fetisizálásáért.

„Akárhogy is, a jelenség hátterében társadalmi értékek és normák állnak” – állapítja meg Konnikova. Amiből az is következik, hogy a munkaalapú társadalmakban szocializálódott egyének egy része nem is tudna mit kezdeni a rövidebb munkahét miatt felszabaduló idővel – legföljebb még inkább a sekélyes szórakozásba és a fogyasztásba menekülne.
(metazin.hu)