Dél-Korea katolikus sikertörténet
Ferenc pápa koreai útja egyrészt a megosztott ország politikai viszonyaira irányítja a figyelmet, másrészt bemutatja a dél-koreai kereszténység helyzetét, mely dinamikájával, arculatával irányt mutat a világnak. A Kathpress háttérelemzése.
Dél-Korea igazi katolikus sikertörténet. A helyi katolikus Egyház arculatával, dinamikus fejlődésével szembenáll más országok trendjeivel. A kelet-ázsiai országban mindössze 230 éve fennálló katolikus Egyház első száz éve az üldöztetésről szólt. A keresztények szemben álltak az uralkodó kultúrával, elutasították az animizmust, és nem fogadták el Konfucius tanítását. Ezzel a kínai államberendezkedés modelljét követő, ideológiájában a neokonfucianizmus szabályain alapuló Csoszon-dinasztia számára veszélyes vallásnak, az állam legfőbb ellenségének számított. Ma az Egyház 10 000 mártír tiszteletét tartja számon. Előttük is tiszteleg utazásával Ferenc pápa azzal, hogy Szöulban a 19. századi keresztényüldözés 124 áldozatát, az egyházalapítás időszakának magvetőit boldoggá avatja. Az Egyház fennállásának 200. évfordulóján, 1984-ben II. János Pál pápa 103 mártír, a keresztényüldözés egy későbbi korszakának áldozatai szentté avatásával tisztelgett a vértanúk emléke előtt.
A boldoggá avatással Ferenc pápa tiszteleg az előtt a tény előtt, hogy a kereszténység Koreában nem külföldről érkező misszionáriusoknak köszönhetően terjedt el, hanem olyan világiak hozták el, akik Kínában, főként Pekingben ismertek meg keresztényeket. Nekik köszönhetően ismerték meg a kereszténység szent iratait, és ezeket tanulmányozták az igazságot keresve. Mikor 1794-ben az első külföldi pap Koreába érkezett, már 4000 hívő fogadta. A dél-koreai egyházban ma is meghatározó szerepet játszanak a világiak. Történetük későbbi időszakában, a II. világháború és a koreai háború (1950–1953) alatt éltek meg példátlan virágzást, amiben a külföldi misszionáriusoknak alig volt szerepük. Tong-Ill Han koreai egyháztörténész a gazdasági fellendülés csodájának mintájára „Krisztus egyházának ázsiai tigriséről” beszél.
Miközben az elmúlt hatvan évben megkétszereződött Dél-Korea népessége, addig a katolikusok száma több mint tízszeresére nőtt: 500 000-ről 5,3 millióra. Ezzel párhuzamosan a papok száma kétszázról 4600-ra emelkedett, a szerzeteseké 400-ról 11 650-re. Évek óta küldenek misszionáriusokat a világba. A katolikusok részaránya a koreai társadalomban is jelentősen emelkedet, 2000 és 2012 között 8,8 százalékról 10,4 százalékra. Összességében ma a keresztények részaránya Dél-Koreában eléri a 30 százalékot. A vallástalanok aránya ugyancsak 30%, míg a buddhistáké 23%.
Évente 100 000 felnőtt kéri a keresztséget, főként a városokban, a társadalom aktív, „modern” rétegeiből. Nagy vonzerőt gyakorol az ázsiai gondolkodás számára a kereszténység emberi egyenlőséget hirdető tanítása. Az Egyház iránti bizalom nagyfokú erősödése a katonai diktatúrákkal (1961–1987) szemben tanusított kritikus, ellenzéki szerepvállalásának köszönhető.
Ma továbbra is nő az Egyházba belépők száma, de a folyamat dinamikája csökken, úgy tűnik, a növekedés elérte határait.
Észak-Korea Egyházának helyzetéről nincsenek megbízható adatok. Az egyházi struktúrák a háború következtében hivatalosan megszűntek, minden vallásgyakorlatot üldöznek.
Bár Pjöngjangban ismét működik három templom, két protestáns és egy katolikus, de ezek a külföldiek számára létesültek. Legújabban megjelent egy államközeli katolikus egyesülés, mely saját összesítése szerint 3000 tagot számlál. Más adatok alapján számuk mindössze 800 fő, olyan hívek, akiket még a koreai háború előtt kereszteltek meg. A szöuli egyházmegye meghívott katolikusokat Észak-Koreából a pápai misére, amit elutasítottak, jelezték egyházi források Szöulból.
Magyar Kurír