Száz éve kezdődött a Nagy Háború és jött az új világrend...

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2014. június 28. szombat

Száz évvel ezelőtt egy senki által igazán nem kedvelt ember meggyilkolásával kezdődött el az, amit sokan a XX. század őskatasztrófájának neveznek. A Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merénylet után néhány héttel kirobbant a Nagy Háború, ami egy néhányhetes dicsőséges hadjárat helyett 17 millió halottat és az egész régi világ eltűnését hozta. Soha többet nem lehetett megközelítőleg sem úgy, mint azelőtt, az utólag pátosszal és sokszor hamis nosztalgiával emlegetett „boldog békeidőkben”.

A kortársak előzetesen el sem tudták képzelni azt a totális háborút, ami nemcsak a besorozott katonák körében végzett hatalmas testi és lelki pusztítást, de a frontvonalaktól távoli hátországot sem kímélte meg. 7 millió polgári áldozat volt, az elszegényedés, nyomor és elzüllés nemzeteket tett tönkre, köztük a miénket is. A közvetlen anyagi veszteségek is óriásiak voltak, de az éhezés megismerésénél, a középosztályi nyomornál is hosszabb hatásúak a háborúval összefüggő mentális változások.

A háborús években kiütköző, mindenre kiterjedő válság, a bűnbakkeresés, csoportok és személyes ismerősök éles szembefordulása ma is ható negatív folyamatokat generáltak, a háborút lezáró békeszerződések pedig magukban hordozták egy még nagyobb kataklizma lehetőségét, ami két évtized után be is következett. Az első világégés nemcsak a klasszikus liberalizmus korszakának vetett véget és hozta el egy új típusú, félelmetesebb nacionalizmus diadalát, megszülte a bolsevizmust, fasizmust és hamarosan a nácizmust is.

Trianon elhomályosítja

A háború valamilyen formában minden családot érintett. Nálunk nagyanyámék hosszú évekig várták haza a hadifogságba esett nagybácsit, aki már 1919-ben meghalhatott szardíniai fogságában, mégis makacsul remélték, hogy karthausi szerzetesnek állt és csak hallgatási fogadalma miatt nem jelentkezik. Rengeteg házban maradtak a csatatérről hazahozott emlékek — neurotikus tünetek, szuvenírek és anekdoták formájában. Talán az évforduló előhoz néhányat közülük, de Magyarországon az egész nagy háborúból manapság nem sok minden látszik.

Még csak át sem politizálják a témát igazán, pedig nálunk ez a legbiztosabb jele annak, hogy még jelent valamit a múlt. Lehet, hogy tényleg van valami abban, hogy úgy 80 évig tart a kulturális emlékezet, utána történelem lesz belőle, vagy éppen közöny. A világháborús traumát Magyarországon a háború következményei, Trianon és a második világháború traumája homályosítják el. Mintha mindig kizárólag áldozatok szeretnénk lenni, az első világháború története meg túl bonyolult ahhoz, hogy a mártírszerep könnyen kisajátítható legyen.

Nem tudták, mi az, hogy háború

Hozzászólások   

#1 lausdeo 2014-06-28 17:57
Célpont: Európa szakrális központjai: http://www.echotv.hu/vilag-panorama-2014-06-27-vilag-panorama

You have no rights to post comments