Aki "forradalmasította" az örökbefogadást

• 

Hazánkban hét civil szervezet foglalkozik a krízishelyzetben levő terhesek segítésével és nyílt örökbeadással. Közülük a Bölcső Alapítvány a legrégebbi. Az alapítás ötlete húsz éve fogant meg Budavári Zita fejében. A Bölcső és a nyomában létrejövő alapítványok, egyesületek forradalmasították a magyar örökbefogadási gyakorlatot: az újszülöttek az állami gondozás kiiktatásával rögtön családba kerültek. 

 

- Mesélj magadról!

- Örökbefogadó szülő vagyok. Esküvői fotósként dolgoztam korábban. Nem tartom magam szakembernek, csak némi tapasztalattal rendelkező civilnek az örökbefogadásban. 24 éve, tizensok éves próbálkozás és négy és fél éves várakozás után fogadtuk örökbe első kislányunkat egy budapesti csecsemőotthonból a GYIVI-n keresztül (a Tegyesz elődje). 17 éve pedig a második kislányomat már a Bölcső Alapítványnál született babaként fogadtuk örökbe, akit a zűrös jogi háttértörténet miatt más nem mert felvállalni.

- Mikor és miért hoztad létre a Bölcső Alapítványt?

- 1994 februárjában volt egy hét, amikor öt újszülött-gyilkosságra derült fény, az egyiknél az anya is belehalt a szülésbe. Felkaptam a vizet. Én tizenöt éven át jártam az ország három neves klinikájára, még az akkor újnak számító lombikprogramban is részt vettem. Mindent megtettem, amit Magyarországon meg lehetett tenni a gyermekért. Nem ismerve még a lemondó anyák lelki állapotát, felháborított, hogy más meg csak úgy eldobja magától. Persze akkor még keveset tudtam. Teljesen blőd elképzelésem volt, hogy meghirdetem a lépcsőmet, tegyék le oda a nem kívánt újszülötteket. Elmentem a szekszárdi rendőrfőkapitányhoz, a gyámhivatalhoz, hogy mi történik, ha tényleg leteszik a gyereket… Lépésről lépésre haladtam. Teljes naivitással vágtam vele.

- Leteheti a gyereket, de ha az anya nem mond le, akkor állami gondozott lesz…

- Ki kellett taposni az útját, a jogszabályokat, ami tizennégy hónapot vett igénybe. Senki nem volt hajlandó segíteni. Mindenki arra játszott, majd csak lehiggadok. A hivatalosok majd megőrültek a gondolattól, mert érezhették, hogy a nyílt örökbefogadással ezt meg tudom valósítani. Pedig a nyílt örökbefogadást arra találták ki, hogy családon belül egy rokon fogadhassa örökbe a gyereket, de ezt a lehetőséget használtuk ki mi is. A legelső gyerekünk szerencsére egy olyan – korábban örökbefogadott gyermekét elvesztő – örökbefogadóhoz került, aki kivételesen tudta, hogy mit kell csinálni, ugyanis egy ügyvédi munkaközösség segítségével végigvitt egy nyílt örökbefogadást, amit 1994-ben 350 ezer forinttal kellett honorálniuk az ügyvédi irodának.

Szerencsére az első kuratórium is nagyon segítőkész volt: a gyerekorvosunk, aki később a kuratórium alelnöke lett, a szekszárdi GYIVI igazgatója, a helyi szülészet-nőgyógyászat főorvosa, a helyi csecsemőotthon gyerekorvosa vett részt benne, akik látták az őszinte, tiszta szándékomat. 1995 áprilisában nyilvántartásba vették a Bölcső Alapítványt. Akkor a fotóműtermemben volt csak egy vezetékes telefonom, még mobilom sem volt. Ott jelentkezett az első terhes.

- Honnan tudta meg, mire készülsz?

- A szekszárdi televízió közölt velem egy stúdióbeszélgetést, azt látta vagy ő, vagy a védőnője. A lány a nagymamájával élt annak a 11 ezer forintos nyugdíjából. A lány odautazott hozzám, a szekszárdi kórház főorvosa felvette a szülés előtt álló lányt, de mégsem ő szült elsőnek, egy másik krízisterhes beelőzött.

A Pannon GSM felajánlott nekem egy mobiltelefont, azt a féltéglát – mutatja -, és választhattam számot. Utána felhívott Siklósi Beatrix a közszolgálati televíziótól, és készített velem egy beszélgetést, amit a fél ország látott. Onnantól rám borult a média is – a honlapunkon nyomon követhető a videótárban – , hogy ki ez az őrült, aki akar valamit tenni a csecsemőgyilkosságok ellen. Fél év múlva Vitray Tamás hívott meg az egyik beszélgetős műsorába, ezt megint a fél ország látta. Még pár évvel ezelőtt is jelentkeztek krízisterhesek a 15 évvel korábbi Vitray-műsor miatt. Persze örökbefogadók is jelentkeztek vég nélkül.

- Honnan volt pénzed mindehhez?

- Rengeteg pályázatot írtam. Kevés örökbefogadónak jutott eszébe, hogy mindez költséggel is jár. Akadtak nagylelkű támogatók. Kikerestettem a száz legsikeresebb szekszárdi céget, azoknak írtam adománykérő levelet, aztán az adó egy százalékának köszönhetően ez a helyzet könnyebbé vált.

- Mikor adtad fel az állásodat?

- Sokáig vittem párhuzamosan, akkor vált kínossá, amikor a fotó-utánrendelésekkel nem készültem el időben, mert mindig „beleszültek” a főállásomba. Mindketten le voltunk terhelve a férjemmel, kevés időt töltöttünk a gyerekekkel. Azt hisszük, milyen fontos emberek vagyunk, milyen fontos a munkánk, de igazából a legfontosabbak lennének a gyerekeink. Sokszor többet törődtem a terhesekkel, mint a családommal. Rohantam a szülésekre. Fürdetés, vacsora, mese után mentem a bölcsős lakásba a terhesekhez. Ha éjjel felébredtek a lányaim, akkor lehet, hogy az apjuk ment be hozzájuk, mert én a szülőszobán voltam. Kevés ember viselte volna el mellettem, amit a férjem, miközben neki is kellett volna a nyugodt családi háttér. Én ezt nem tudtam biztosítani. Hogy a december 23-án szült anya karácsonyra haza tudjon érni, kikönyörögtem a kórházból, közben elrohantam bevásárolni, mert 2-kor bezárt a Tesco is, hogy vigyen haza valamit a gyerekeknek – és közben nem a magunk karácsonyára készültem.

- Hét civil szervezet közvetít jelenleg nyílt örökbefogadásokat. Miben más a Bölcső, mint a többi?

- Néhányan – információim szerint – még a szülés előtt „összehozzák” a terhes nőt és az örökbe fogadni szándékozót. Mi nem, nálunk ezt a tizenkilenc év alatt egyetlen krízisterhes kérte. Ő azt mondta, telefonon szeretne minél többet beszélgetni az örökbefogadó házaspárral, hogy a magzat hallja a hangjukat, és a szülés után az örökbefogadó anya illatát érezze először a baba. Ezen akkor kicsit mosolyogtam, de nagyon drukkoltam, hogy sikerüljön. Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem faroltak ki az örökbefogadók, hogy egészségesen született a baba, hogy nem gondolta meg magát az anya… Az más kérdés, hogy ez közel húsz éve történt, és a gyerek máig nem tudja, hogy örökbefogadott. A terhesség alatt megismerkedni előre nagy elkötelezettséget és pressziót jelent mindkét oldalon, és óriási kockázatot.  Például volt öt halvaszülésünk a 19 év alatt! Vagy beteg gyerek született, pedig semmit nem mutatott ki korábban az ultrahang, vagy éppen a terhesség végén derült ki, hogy nincs agyállománya a babának. Ennek nem lehet kitenni az örökbefogadót, de a várandóst sem, ha otthagyják a beteg vagy halott gyerekkel az örökbefogadók. Ez fontos különbség.

Nyílt örökbefogadásnál az örökbefogadó és az örökbeadó ismerik egymást, a baba szülés után rögtön az új családba kerül.

- Hányan dolgoznak a Bölcsőnél?

- A szociális munkás, két klinikai szakpszichológus és én.

- Mik a terveid az alapítvánnyal?

- Ameddig lelkileg és fizikailag bírom, addig igyekszem vezetni, de már van elgondolásom, hogy kiknek adom át a stafétabotot. Fokozatosan készítem elő az átadást.

- Miben segít az alapítvány a krízisterheseknek?

- Szociális munkás, szükség esetén pszichológus foglalkozik nálunk az anyákkal, és én is nagyon sok időt töltök velük, sőt, sokszor a családjukkal is, ha van erre nyitottság és lehetőség. Ilyenkor egy nagyszülő is megnyugtatásra szorul, hogy elveszti az első unokáját. Megpróbáljuk átbeszélni a lehetőségeket, mi a legjobb a gyermeknek. Nem mindig az örökbeadás a legjobb döntés, főleg egy negyvenéves nőnek, aki először szül. Őt a legkilátástalanabb helyzetben is abban kell segíteni, hogy hazavigye, mert mire a lemondást meggyászolja, és új kapcsolatot kezd, valószínűleg az életben nem lesz több szülésre lehetősége. 1997-ben nyitottunk egy átmeneti bölcsős lakást Szekszárdon, ahol szülésig lehetnek az anyák, 2006 óta már Budapesten is van egy lakásunk, mindkettőben 6-6 fő fér el, és térítésmentesek. Oda a szülés után már a gyermekkel nem térnek vissza a lemondó anyák, de néha előfordult, olyankor odaadom a fehér bölcsőt – mutatja a fényképet -, amiről az alapítványt elneveztem. Eredetileg a húgom babájának vettem.

- Hogy tudsz segíteni, ha az anya hazavinné a csecsemőt?

- A kezdőcsomagban tudunk segíteni: kiságy, fürdőkád, pelenka, babaholmik… Persze van, aki nem fogadja el. A krízisterhest ugyanis sokszor az életének egy nagyon nehéz időszakára emlékeztetem, ő el akarja felejteni, hogy egyáltalán valamikor is le akart mondani a gyerekéről, és inkább maga oldja meg a továbbiakat…

- Kik jelentkezhetnek örökbefogadóként a Bölcsőhöz?

- Sajnos sok ellenséget szereztem, mert mindig a gyermek érdekét nézem. Például azzal, hogy negyven év felettiek ne jelentkezzenek, mert kifuthatnak az időből. Bár a törvény szerint a fiatalabb házastárs kora számít, én elsősorban az anya korát nézem. Az örökbeadó anya meg esetleg azt mondja: de hiszen az anyám is csak 39 éves! Semmi baj nincs vele, ha valaki ötvenéves korára jut el az örökbefogadáshoz, de ne újszülöttet, hanem idősebb gyermeket fogadjon örökbe.

Problémás, ha a nő kora megfelel, de jóval idősebb férje van. A kamaszkort nem ugyanaz kezelni 45 és 50 között, mint 60 és 70 között. Én is idős korban fogadtam örökbe a kisebbik lányomat, a gyermekünkben ma is nagy félelem él az elvesztésünktől.

- Az a híred, hogy azt se szereted, ha a nő sokkal idősebb.

- Jelentkezett már nálam 54 éves nő 32 éves férjjel. Valakinek észnél kell lenni, és a gyermek érdekét kell nézni. Nem szerencsés, hogy iskolakezdésre ott marad a nő nyakig a klimaxban, egyedül a gyerekkel. Az is átgondolandó, ha az örökbe fogadó férfi minimálbért kap, a feleség sokszorosát, így a férj marad gyesen…

- Ennyire kézivezérelsz? Sok gondot csinálsz magadnak…

- Igen, kényszerűségből, mert Magyarországon mindenki megkapja az alkalmassági határozatot, és ha kivárja a sorát, kap gyereket is.

- Csak házasok jelentkezhetnek a Bölcsőhöz?

- Igen. Már tizenöten meghaltak az örökbefogadóink közül! Egy újszülött nagy vállalás. Egy terhes nő mondta nekem: „Zita, az én gyerekemnek anyja most is van, én azt akarom, hogy legyen apja, anyja, nagyszülei, teljes családja, és mindenki örüljön neki”. Döntsük el végre, kit sajnálunk! A gyermeket? Az egyedülálló várakozót? A jogszabály egyébként 2003 óta az egyedülállókat hátrasorolja, akkor tudnak örökbe fogadni, ha több házaspár nem vállalja a gyermeket.

- Csak gyermekteleneket fogadsz?

- Nem. Volt nem is egy esetem, hogy egy vagy két vér szerinti gyerek mellé is kaptak tőlünk gyereket.

- Igaz, hogy a Bölcső csak egy gyereket ad?

- Nem. Nagyon sok „bölcsős” testvérpár van az örökbe fogadottak között. Van példa, hogy három-négy babát is örökbe fogadott nálunk egy-egy házaspár. Nem tudom, honnan jönnek ezek a hírek… De most úgy megemelkedett a meddő házaspárok száma, hogy mi sem fogjuk támogatni, hogy kettőnél több gyereket adjunk egy családba. Miért tőlem várják el házaspárok, hogy más várjon még éveket az elsőre, mert ők még szeretnének egy harmadik, negyedik, ötödik gyermeket? Az új Ptk. megjelenésével különösen megfontolandó, hogy a hat hetes meggondolási idő bevezetésével milyen traumákat élhet át egy már családban élő örökbefogadott vagy vér szerinti gyermek is, látván a hat hét után „visszavett” kistestvér elvitelét. (A márciusi törvénymódosítás szerint az örökbeadó szülő a gyerek hat hetes koráig visszavonhatja a lemondását, ekkor az örökbefogadóknak vissza kell adni a gyereket.)

- De nem fogadod mindenkinek a jelentkezését.

- Igen, nem fogadjuk. Pedig nekem valóban az lenne a legkönnyebb, ha mindenkinek kiküldenénk a megállapodást, befizettetnénk a regisztrációs díjat, és aztán sohasem találnánk számukra lemondó szülőt… Nálam valóban nem az örökbefogadók vannak az első helyen. Néha be is pánikolok a sok jelentkezőtől.

- Mi alapján szelektálsz?

- Kérünk emlékeztető fotót és írásos önéletrajzot. A szociális munkással nézzük át az anyagot. Aki a korábban említett kritériumoknak megfelel, azokat behívjuk egy személyes beszélgetésre, egyesével vagy néhány házaspárt közösen.

- Kiket utasítasz el?

- Aki például négy fiú után akar egy kislányt negyven fölött…  Utasítottam el kerekes székes jelentkezőt is, ugyanis nem bíztam abban, hogy megnyugtatóan el tudom fogadtatni a szülőanyával. Amire mi, szülők nem gondolunk: a gyereknek az örökbefogadottság már magában is óriási teher, nem kell még újabb terheket a nyakába rakni. A gyereknek joga van rá, hogy az apjával rúgja a labdát.

- Ezek azért ritka esetek. Miért küldesz el egy sztenderd meddő házaspárt?

- Minden jelentkezést egyedileg mérlegelünk. Azt azért lehet érezni, hogy valaki komolyan gondolja-e a jelentkezését vagy nem, megérett-e az örökbefogadásra. A fotón – mind megtörtént! – lehetőleg ne napszemüvegben, búvárruhában vagy síszemüvegben legyen. Az is veszít a hitelességéből, ha valaki a kétéves lejárat előtt hetekkel küldi el az alkalmassági határozatot. Rém kínos, ha a gyámhivatalban tudom meg, hogy az első házasságából már van egy gyereke. Az örökbefogadó csak kedvezményezettje a mi sok hónapos munkánknak, és itt egy hozzá passzoló kisbabát tud örökbe fogadni, akkor már tisztelje meg az ügyet, az anyát, bennünket, és írjon egy normális életrajzot. És ne írja öt és fél sor után, hogy „Mi kellett volna még?” Semmi, kiskomám! Csak akkor kéretik máshol próbálkozni.

- És aki nem felel meg?

- Egy névjegykártya kíséretében visszaküldöm.

- Sokan panaszolják, hogy nem válaszolsz a jelentkezésekre.

- Lehet, hogy előfordult. Néha rám borul minden… Befűzöm az anyagukat, de nem jelentkezik olyan lemondó anya, akivel megnyugtatóan össze tudnám hozni őket, hezitálok, hogy mi legyen… Emberből vagyok. De aki nem ír telefonos vagy elektronikus elérhetőséget, annak biztosan nem válaszolok.

- Mi a helyzet, ha máshova is jelentkezik a várakozó?

- Nem tilos. De akkor korrekten kezelje ezt a helyzetet! Sokszor előfordult, hogy telefonálok egy megszületett baba miatt, őt meg már összehozták egy várandóssal, akit kísérget vizsgálatokra, vagy felsír a háttérben a másutt örökbe fogadott gyermek. Én meg már napokat, heteket töprengtem a legmegfelelőbb család kiválasztásán, tehát már a biztos lehetőség miatt hívom! Tehát nem tilos, csak a korrektség hiányzik sok esetben.

Hazánkban hét civil szervezet foglalkozik a krízisterhesek segítésével és nyílt örökbeadás közvetítésével, közülük a Bölcső Alapítvány a legrégebbi.

- Az új szabályozás szerint szülés után hat hétig visszavonhatja az anya a lemondását. Mit gondolsz erről?

- Rémálom. A Bölcső eddig is 2-3 hét után nyilatkoztatott. Eddig sem vittem ki a kórházból nyilatkozni a szülő nőt. A problémát az okozza, hogy a lemondó anyák baba iránti szülés előtti elutasítása sokszor 180 fokos fordulatot vesz a szülés után, ez pedig a már említett traumákat okozhatja az örökbe fogadó családnál.

- Csak egyszer találkoznak az örökbefogadók az örökbeadóval? Ez esetleg kevés lehet számukra, hogy megismerjék az anyát.

- Vannak anyák, akik nem szeretnek beszélgetni. Ez nem kívánságműsor, a lényeg abban rejlik, hogy mind a lemondó, mind az örökbefogadó megnyugodjék a gyámhivatalban a másik láttán. Ha nem így történik, nincs lemondás és örökbefogadás.

- Igaz, hogy a Bölcső olyan gyereket ad, aki hasonlít az örökbefogadóra?

- Azt mondják. Igyekszem úgy választani, hogy mindkét fél nyugodt legyen a döntésében, főleg a szülőanya. Ezért is találkozom személyesen a házaspárokkal, hogy tudjak illeszteni a kinézetük, gesztusaik, stílusuk alapján.

- Kinek adod a roma gyerekeket? Ők is hasonlítanak az új családra?

- Ott nem annyira… És mindenkinél megkérdezem, mérlegelem, alkalmas-e roma gyerek vállalására. Makót Jeruzsálemmel nem szerencsés összehozni. Néha meg túl jól sikerül az illesztés, és elfelejtik, hogy örökbefogadott a gyerek. Aztán az óvodás korban dilemmáznak, elmeséljék-e, de elfeledkeznek róla, hogy már mindenki tudja, hisz a védőnőnek kiment az értesítés.

- Mennyit kell várni a gyerekre?

- Nem lehet megmondani az illesztés miatt. Van, hogy csak fél évet, van, hogy sokat. Ha van már gyerek, az nehezebb ügy. Nem biztos, hogy egy erősen különböző esettel szabad sújtani a már ott levő gyereket. Vannak nagyon sikeres és klassz esetek, és nem biztos, hogy sikerül egy házaspárnak még egyszer olyan szerencsésnek lennie.

- Volt olyan gyerek, akit nem tudtál örökbe adni?

- A két Down-os. A többit mind. Akkor épp nem volt olyan várakozónk, aki elfogad Down-os babát.

- Ha valaki elutasítja a felajánlott, „passzoló” gyereket, kap még másikat?

- Attól függ. Egy házaspár ötször körbejárta a gyereket, végül azt mondták: „láthatja, Zita, hogy mi alacsonyak vagyunk, és a gyerek már most 60 centi, biztosan túlnő minket…” Erre azt mondtam, hogy igazán megkönnyítették a dolgomat. Nekik nem szóltam soha többet. Volt olyan visszautasítás is, akinek szóltam másodszor. Átbeszéltük ugyanis, hogy miért történt a korábbi visszautasítás.

- Előfordult, hogy a szülőanya visszautasította az örökbefogadót, akit kiválasztottál neki?

- Még nem, de megvan a lehetőségük. Van egy titkos mondatunk, amit a gyámhivatal liftjében is elmondhat, és az örökbefogadó semmit nem vesz észre belőle. Ha kimondja, nem kell aláírnia.

- Hogy vizsgálod a házaspárokat? Nem vagy pszichológus.

- Nem is kell annak lenni. A csaknem húsz év sok mindenre megtanított, csalódásokkal és tapasztalatokkal. És én is örökbefogadó vagyok, az is sokat segít. Sok az arcátlan, őszintétlen örökbefogadó. A klinikai szakpszichológusunk mondja, hogy sokszor őt is megvezetik. A prioritást a várandós és a gyerek élvezi, ebben a sorban az örökbefogadó csak a harmadik.

Le van az írva valahol, hogy csak hófehér bőrű, makkegészséges újszülöttet lehet örökbe fogadni? Nagyon sok gyerek van a rendszerben, akit csak azért nem tudtak örökbe adni, mert létrejött a Bölcső az újszülöttek örökbeadási lehetőségével… Emiatt lelkifurdalásom is van. Kialakult az, hogy miért fogadjanak örökbe 2-3-6 éves gyereket, ha újszülöttet is kaphatnak. Ezért is sok gyerek ragad benn a rendszerben, vagy esetleg külföldre kerül. Én ezt nem hittem el 1995-ben, mert nekünk semmilyen kikötésünk nem volt a férjemmel: se életkori, se nemi, se származási, és így vártunk négy és fél évet. Mi majdnem örökbe fogadtunk korábban egy tizenegy éves kisfiút, Kincső után meg egy cigány kisfiút az intézetből.

Vagy érdekes, hogy házaspárok, akik százezreket kiadtak lombikra – mert még a támogatott is annyiba kerül -, kérdezgetik, hogy kell-e kétezer forintot fizetni a házassági anyakönyvi kivonatért. És az örökbefogadás után sem tesznek az alapítvány továbbéléséért, de még egy köszönömöt se tudnak mondani.

- És előtte?

- Az örökbefogadás előtti támogatásból már várakat tudtunk volna építeni. Már volt rá egy-két kísérlet, de kísérlet maradt. Nekem nagyon tanulságos volt a vörösiszap-katasztrófa négy évvel ezelőtt. Nyáron volt Felsőzsolcán a nagy árvíz, majd Kolontáron a vörös iszap. Mindkét helyen élt várandósom. Úgy éreztem, tettem annyit az örökbefogadókért, hogy én, Budavári Zita kérhetem az örökbefogadókat, segítsenek nekik. Bátorkodtam kiküldeni egy levelet 350 házaspárnak, akik nálunk fogadtak örökbe gyermeket. Kihagytam azokat, ahol meghalt az egyik szülő, vagy beteg a gyermek, vagy netán elváltak, és kértem tőlük ezer forintot családonként ennek a két anyának. 130 reagált, a többi a füle botját nem mozgatta.

- Ezer forint már akkor is piti összeg volt. Többet nem küldött senki?

- Volt, aki ezret küldött, volt, aki kétezret, voltak, akik többet. Az egyik egy levelet írt, hogy ők más módon támogatják a károsultakat, egyébként pedig szeretettel küldi a nyaralási képeket a gyerekről Olaszországból. Nekem ez is nagy tanulság volt. Ezektől az ember nemcsak edződik, hanem óhatatlanul keményedik is. Én erőt, energiát, lelkierőt csak a házaspároktól kaphatnék. A várandósnak, a családjának rám van szüksége, és ez sok energiát kivesz belőlem. Ezt az örökbefogadók tudnák pótolni, és közülük kevesen segítenek. Ha tudtam volna, hogy mivel jár mindez, nem kezdek bele húsz éve. És ezt nem a krízisterhesek miatt mondom. Micsoda kívánságok vannak… Ötoldalas motivációs levelet írnak nekem arról, hogy miért akarnak kisfiút vagy kislányt?!

- Egy tévéműsorban azt mondtad, a gyerek egyéniségének kialakulásában 90 százalék a gének szerepe, tíz százalék a nevelésé. Ez nekem a felelősség áthárításának tűnik, hogy akkor a szülő nem is tehet semmiről.

- Igen, így is lehet érteni. Beleadunk száz százalékot, ebből jó esetben marad tíz, és kilencvenet visznek a gének. A kisebbik lányomnál ismerem a szülőanyát, és meghökkentő a hasonlóság. Hihetetlen, hogy ugyanazokat a gesztusokat, szófordulatokat használja, pedig három órát se töltöttek együtt az életükben 2012 előtt. Zituska a tizedik születésnapjára kérte, hogy találkozhasson a vér szerinti anyjával. Öt és fél évig halogattuk, és nem akartuk tovább húzni. Zitus már azt kérdezgette, mi történik, ha meghal a szülőanyja, vállalom-e a felelősséget. Mondtam neki, miért halna meg, fiatal nő. „De egy közlekedési balesetben is meghalhat, és akkor nem fogom megtudni, ki volt”, felelte a lányom. Akkor megkerestük a szülőanyát, először idejött hozzám, egy napon át beszélgettünk. Aztán egy délutánt együtt töltöttek a lányommal, akinek sokat jelentett ez a találkozás. Egy évvel később megismételték.

- Nem vagy féltékeny?

- Aggódtam, de annyira karakán és korrekt a szülőanya, hogy nem volt miért félnem. Úgy köszönt el tőlem: „szólj, ha bármiben tudok segíteni, de én lemondtam róla, ti vagytok a szülei”. Tavaly nyáron is találkoztak egyszer, itt ültek nálam az irodában, és mondja a lányom: „még nem is adtad meg a telefonszámodat”. A szülőanya nagyon kedvesen rávágta: „Zituskám, két randi után nincs telefonszámcsere!” Egyébként aggódom a szülőanyáért, már ő is kifutóban van az időből és még nincs gyereke…

(orokbe.hu)