A muzulmán Szarajevóban felavatták II. János Pál pápa szobrát

• 

Bosznia-Hercegovina fővárosában, Európa Jeruzsálemében ünnepélyesen felavatták a szentté avatott II. János Pál pápa szobrát a Jézus Szíve Katedrális előtt. - Képekkel!

A 3 méter magas, 300 kilogramm tömegű, egy olyan speciális alumínium ötvözetből készült szobrot, ami ellenáll az időjárás viszontagságainak, a boszniai katolikus egyház feje, Vinko Puljics érsek és a „Haladás” nevű horvát kulturális egyesület elnöke, Franjo Topics leplezték le.

A szarajevóiak vallási hovatartozásuktól függetlenül nagy örömmel fogadták a szobrot. A város lakóinak túlnyomó többsége muzulmán, mint ahogy az ország lakossága is, mégis egyöntetűen örömmel üdvözölték ezt a megemlékezést és nagy számmal vettek részt a szobor ünnepélyes avatásán nemcsak katolikusok.

„Nagyon sokat tett ezért a Bosznia-Hercegovináért, azért, hogy önálló állam lehessen, és mindenki egyenjogú legyen benne.”

„Ez a város gyönyörű és szüksége van a Pápa szobrára. Megérdemeljük és ő is megérdemli. Itt voltam 1997-ben, amikor a városba látogatott, és most is tiszteletemet fejezem ki neki”- mondta egy muzulmán városlakó.

Az ünnepélyes szentmisét Puljics érsek celebrálta, amin megjelentek Bosznia- Hercegovina állami vezetői és a Vatikán küldöttei is.

Bakir Izetbegovics, az államelnökség elnöke elmondta, nagyon örül neki, hogy részt vehet az elmúlt évszázadnak a világ egyik legjelentősebb humanista vezetőjének ünnepélyes szoboravatásán.

Elmondta, hogy az ország lakói II. János Pál pápára „csak jó szívvel emlékeznek, nem felejtik neki, amit értük tett az 1992-95 közötti háború idején.”

„Június 28-án emlékezünk az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára, aminek jelmondata ugyancsak a pápa szavai lesznek: soha többé háborút” – mondta Izetbegovics elnök.

Vjekoslav Bevanda, a Minisztertanács elnöke azt mondta: „amikor a legnehezebb helyzetben voltunk, velünk volt, mellettünk volt és a legkevesebb, amit megtehetünk, hogy ilyen módon megköszönjük neki.”

A „Haladás” horvát kulturális egyesület vezetője azt mondta, hogy II. János Pál pápa „az első pápa, aki elment a zsinagógába, elment a dzsámiba, 263-szor beszélt Bosznia-Hercegovináról, számtalan bosnyák delegációt fogadott, kétszer látogatott el az országba.

                                II. János Pál pápa, Vinko Puljics érsek és

                             Alija Izetbegovics elnök Szarajevóban 1997-ben

1997-ben kereste fel a muzulmán többségű Szarajevót. 1994-ben is tervbe vették, hogy a Zágráb után Szarajevót is felkeresi, de a biztonsági szolgálatok úgy ítélték meg, hogy az akkor még teljesen körülzárt, ostrom alatt lévő városban nem tudják biztosítani sem a pápa sem a zarándokok életét. A látogatás tervezett időpontjában misét mondott Rómában Boszniáért és azt mondta, olyan, mintha ott lenne közöttük. Ösztönözte, hogy minél több humanitárius segély érkezzen az országba, a népszavazás után hét nappal elismerte Bosznia-Hercegovina függetlenségét és kinevezte a szarajevói érseket.” (1992-ben – a szerk.) 2003-ban a zömmel pravoszlávok lakta Banja-Lukát kereste fel.

               A szarajevói Kosevo stadionban 1997-ben

Luigi Pezzuto apostoli nuncius felolvasta a Szentszék levelét. „A Szentszék azt kívánja, hogy mindenki, aki elhalad ezen a helyen érezze a nyitottságot a közös életre”- mondta a nuncius.

Szarajevó az a város, ahol 200 méteres körben megtalálható a négy világvallás szent helye: a katedrális, a pravoszláv templom, a zsinagóga és a dzsámi. Habár jelentős a muzulmán többség, még a háború éveiben is megtartották a Jézus Szíve katedrálisban a karácsonyi éjféli miséket, amihez a karácsonyfa eljuttatásában a bosnyák hadsereg muzulmán katonáitól kapták a segítséget.

Ebben a zűrzavaros világban, ebben a mi zűrzavaros, nem ritkán gyűlölettel teli országunkban felüdülés olvasni egy olyan hírről, ami arról tudósit, hogy van egy hely tőlünk néhány száz kilométerre, ahol alig két évtizede ért véget egy véres, sok tízezer áldozatot követelő polgárháború, és ennek ellenére, vagy pont ezért egy olyan szobrot állítanak, ami összehozza a különböző nézetű, vallású, nemzetiségű embereket, és nem egy olyat, ami szétválasztja.

Nem szégyen ellesni mástól ilyen „technikákat” még akkor sem, ha mi hajlamosak vagyunk lenézően csak a „balkániaknak” nevezni őket.

(balkanmozaik.blog)