A történelmi önvizsgálat fájdalmai
A brit gyarmati hatóságok kenyai kegyetlenségeivel kapcsolatos jóvátételi per során fény derült a brit külügyminisztérium titkos archívumának tartalmára, amelynek segítségével feltárhatók lennének a Brit Birodalom idején elkövetett embertelenségek. Az oxfordi történész a múlttal való mielőbbi szembenézést és a történelmi felelősség vállalását követeli.
„A múltat állandóan újraértékeljük, revideáljuk és újraírjuk. A frissen feltárt bizonyítékok, egyebek között az új források és iratok lehetőséget teremtenek a történészek számára, hogy az új információk fényében értékeljék a történelmet” – írja Robert Gildea oxfordi történész az egyetemi tanárok és kutatók által írt Conversation magazinban.
A kenyai mau-mau felkelésre válaszul adott brutális brit kegyetlenkedés perdöntő bizonyítékait David Anderson, a Warwick University oktatója ásta elő, aki Az akasztottak története: Britannia piszkos háborúja és a birodalom végnapjai című könyvében részletesen tárgyalja a gyarmati visszaéléseket. Az 1950-es években kirobbant kenyai felkelés során a gyarmati erők szabadcsapatokat toboroztak, a brit hadsereg a tüntetőkbe lőtt és a szükségállapotra hivatkozva a brit hatóság nyolcvanhétezer embert zárt koncentrációs táborba.
Az Egyesült Királyság sokáig nem ismerte el a bűncselekményeket és évek óta pereskedett. A brit hatóságok azt állították, hogy nincsenek a birtokában olyan dokumentumok, amelyek igazolnák a visszaéléseket. Ez a védekezés azonban megdőlt, miután történészek egy kormányzati feljegyzés alapján bebizonyították, hogy több ezer, a mau-mau lázadás leverésének szempontjából perdöntő dokumentum található egy még eddig feltáratlan külügyminisztériumi archívumban. A brit kormány 20 millió font kártérítést ajánlott 5200 egykori bebörtönzöttnek, de az áldozatok képviselői ezt kevesellték. A kártérítés bejelentése után több kenyai veteránszervezet kilátásba helyezte, hogy szintén pert indít, így további több ezer áldozat követelhet jóvátételt.
A mau-mau felkelés feltárása kényes kérdés – jegyzi meg Gildea –, hiszen a brit emlékezetpolitika még ma is a civilizáció és a felvilágosult gondolkozás terjesztőjeként tartja számon a Brit Birodalmat. „Erre most kiderül, hogy a Brit Birodalom etnikai tisztogatással, koncentrációs táborokkal, kínzások és mészárlás segítségével tartotta fenn hatalmát.”
Az eset kapcsán derült fény a titkos archívum létére. A Külügyminisztérium által kiadott, 2 millió kilencszázezer iratot felsoroló lajstrom szerint a még feltáratlan iratok között találhatók a 17. századi brit rabszolgakereskedelemmel kapcsolatos anyagok, az első világháború kitörésére vonatkozó dokumentumok és valószínűleg a holokauszttal kapcsolatos, Németországból származó iratok is. Kutatók szerint a dokumentumok számos történelmi eseményt és időszakot helyeznek új megvilágításba. Az sem kizárt, hogy újabb brit történelmi igazságtalanságokra derül fény, és további jóvátételi perek indulhatnak. A minisztérium azóta bejelentette, hogy az iratok egy részét nyilvánosságra hozza. Az archívum nagyobb része viszont továbbra is titkosított marad, ezért történészek pert fontolgatnak a minisztérium ellen.
Gildea szerint rendkívül fontos lenne az eddig feltáratlan dokumentumok feldolgozása, mert a történelmi bűnök megismerése és a velük való szembenézés elősegíthetné, hogy erősödjék az Egyesült Királyságban élő bevándorló kisebbségek bizalma az állam iránt.
A történelmi bűnökkel való szembenézés azonban korántsem egyszerű feladat. Mint arról a Metazin is beszámolt, a spanyol polgárháború megítélése körüli viták továbbra is polgárháborús hangulatban zajlanak. Franciaországban ma sincs konszenzus arról, hogy mennyiben terheli felelősség a franciákat a német megszállás idején elkövetett borzalmakért. A náci megszállás alatt a lengyelek által, nem kényszer hatása alatt elkövetett bűnökkel való szembenézés is csak az elmúlt években kezdődött meg. Németországban ugyan nem vitatják a holokauszt és a második világháború miatti felelősséget, ám a kollektív felelősség elismerése ellenére a felmenők személyes érintettsége tabu. Amerika máig nem nézett szembe kielégítő módon a rabszolgaság szörnyűségeivel. Pedig a rabszolgaság jóval régebben lezárult, mint a brit gyarmatosítás kora.
(metazin)