A sivatagi atyák bölcsességéből

• 

A sivatagi atyák rövid, vel?s mondásaiból, történeteib?l egy csokorra való:

• Egy öreg szerzetes így szólt társához, aki nehezen haladt előre a tökéletesség útján:
  - Aki a mézet akarja élvezni, annak bátran szembe kell néznie a méhekkel.
• - Sok-sok rossz gondolat kóvályog a fejemben - ismerte el az egyik szerzetes az apátnak.
  Mire az apát csendesen ezt mondta:
  - Ha a szív megfagy, felforrósodik az agy, és szövi a maga hálóját.
• Atya, kétségbe vagyok esve.
  - Fontos az, hogy a kétségbeesésedből nem csinálj fotelt, amelybe beleülsz.
• Ne ítélkezzetek! De ha mégsem tudjátok ezt betartani, akkor se feledjétek: a hibák olyanok, mint a fűrészpor: a felszínen lebegnek. A gyöngyökért viszont a mélybe kell ereszkedni.
• Egy fiatal szerzetes nagyon elégedetten járult apátja elé.
  - Atya - mondta -, végre legyőztem az utolsó illúziómat is.
  Az öreg így válaszolt:
  - Vigyázz, ez is csak illúzió.
• "Nem az táplál bennünket, amit megeszünk, hanem amit megemésztünk. Nem az gazdagít bennünket, amit megkeresünk, hanem amit megtakarítunk. Nem az a hit üdvözít bennünket, amelyet megvallunk, hanem amelyet életre váltunk."
• Ne feledd - figyelmeztette az egyik szerzetes a másikat - hogy amikor tanácsot kérünk, akkor valójában azt akarjuk, hogy valaki elfogadja a mi véleményünket...
• Tudom, hogy egyes testvérek rosszat híresztelnek rólam - panaszkodott egy szerzetes idős társának.
  - Vigasztalódj - felelt az öreg - és ne feledd, hogy az emberek valóban azt gondolják, amit a hátad mögött mondanak rólad.
• Az erényekkel kapcsolatban hongoztatta a boldog emlékű János atya:
  "Az erény, amely nem volt kitéve kísértésnek, nem erény, hanem csak hipotézis."
• Az alázatosságról mondta János atya:
  "Ha egy centimétert lehajolsz, tízzel emelnek feljebb."
• "Ha valaki szomorú, az azt jelenti, hogy majdnem mindig csak önmagára gondol" - állapította meg Hillárion atya.
• Nem mindig könnyű eltalálni, mi a feladatom - panaszkodott a testvér az öreg szerzetesnek.
  - Az, amit a legkevésbé akarsz megtenni - magyarázta az öreg.
• Melanchton atya ezt tanácsolta szerzetestársainak:
  - Csodáljátok azt, amit Isten megmutat, s ne azt keressétek, amit elrejt tőletek!
• Dániel atya így vigasztalta a fiatal szerzetest, aki nagyon félt a szenvedéstől:
  "Aki fél a szenvedéstől, annak tudnia kell, hogy maga a félelem is szenvedést okoz."
• -Szerinted testvér, mit kell követni: a szívet, vagy az értelmet? - kérdezte egy öreg szerzetes.
  -A szívet.
  - De miért?
  Egyszerű okból: a szív diktálja a kötelességeket, az értelem pedig kifogásokat talál, hogy ne kelljen megtenni őket.
• Szeverin atya kedvenc mondása volt.
  "Milyen könnyen összetéveszthető a képzelet a szívvel! Hányan meg vannak győződve arról, hogy ha rágondolnak a megtérésre, már meg is tértek."
• Miről tudhatom meg, hogy a kötelességemet teljesítem-e? - tette fel a kérdést egy szerzetes Sziszoész atyának.
  - Akkor teljesíted kötelességedet, amikor rájössz, hogy nincs kedved ahhoz, amit teszel.
• Pömen atya mondta azoknak, akik az imádság felől érdeklődtek nála:
  - "Senki sem beszélhet az imáról, ha nem imádkozik, ha pedig imádkozik, akkor nincs rá szükség, hogy beszéljen róla."
• Egy gondolat nyugtalanít állandóan vallotta be bizalmasan az egyik barát a másiknak. - Biztos vagyok benne, hogy az idén meghalok. Erre társa így válaszolt:
  A rögeszmék olyanok, mint a görcs. például a lábgörcs. Úgy szabadulunk meg tőlük a leggyorsabban, ha talpra állunk.