Joseph Ratzingert megválasztása óta, az Egyházon kívülről és belülről is, egyre erősödő támadások érik. Egy láthatatlan kéz szervezi ezt? Két, az Egyesült Államokban, nyáron megjelent könyv, elemzi azt a kíméletlen támadássorozatot, mely különböző oldalakról, XVI. Benedek pápa ellen irányul, pápasága kezdete óta, s mely az elmúlt nyáron tetőzött.
Az olasz Vatikán szakértők, Paolo Rodari és Andrea Tornielli mélyrehatóan elemzik azt a tucatnyi támadást, mely Benedek beszédeit és tetteit követte, kezdve a Regensburgi beszédtől a Zsinat előtti latin liturgia engedélyezéséig, a Lefebvrista püspökök excommunikációjának a megszüntetésétől a kondomnak, mint az AIDS elleni ’megfelelő védelem’ propagálásának az elitéléséig, az anglikánok visszafogadásától a Katolikus Egyházba, a pedofil botrányig. Rodari és Tornielli pontosan rekonstruálja ezeket az eseményeket, és eddig ismeretlen okokra is rámutatnak. Azt a következtetést vonják le, hogy a támadásoknak három típusa különböztethető meg, s ezek mögött három különböző ellenség áll.
Az első és legfőbb ellenség, a külső. Ezek mögött azok állnak, akik ellenségesek a Katolikus Egyház És annak főpásztora iránt.
A második csoportba tartoznak azok a katolikusok, köztük nem kevés pap és püspök, akik úgy látják, XVI. Benedek akadályozza elképzelésüket, hogy modernista módon megreformálják az Egyházat
Végül, a harmadik csoport, azok a vatikáni hivatalnokok, akik támadhatóvá teszik a pápát, ahelyett, hogy segítenének neki, akár mert nem képesek többre, akár tudatlanságból, vagy éppen ellenállásból.
Nem valószínű, hogy ezt a három frontvonalat egy helyről vezényelnék. De ez nem azt jelenti, hogy nem egyesíti őket a közös ok és cél, a keserű, koncentrált támadásra a mostani pápa ellen. De a könyv szerzői szerint, az is igen fontos, hogy maga Benedek pápa hogyan értelmezi ezeket, az ellene intézett támadásokat. A papság évét bezáró szentmisében június 11.-én mondott beszédében Benedek pápa is utalt az ellenségre: "Várható volt, hogy a papság új fényben való felragyogása nem fog tetszeni az ’ellenségnek’ hiszen inkább a papság eltűnését kívánta volna látni, mint ahogyan Istent is ki akarja űzni a világból. S ezért történt, hogy a papság szentségének az örömteli évében napvilágra kerültek a papság bűnei is. különösen a kicsinyek ellen elkövetett bűnök, melyekkel a papok, akiknek feladata lenne kinyilvánítani Isten jóságát, ezt a visszájára fordították.” Majd a következőket mondta Fatimában április 11.-én: "Az Egyház és a pápa elleni támadások nem csak kívülről jönnek…. Az Egyházat a legsúlyosabb támadás nem kívülről éri, hanem az Egyházon belül elkövetett bűnökből származik. S az Egyháznak újra meg kell tanulni a bűnbánatot és el kell fogadnia a megtisztulás útját.” S ebből már láthatjuk, hogy Benedek pápa számára, még a borzalmas 2010-es év is, a kegyelem éve volt, csak úgy mint az előzőek, minden Egyház és pápa ellenes támadásukkal. Számára mindez egyet jelent: A bűn következménye a megpróbáltatás, és éppen ez mutat rá, hogy mennyire szüksége van az emberiségnek a megváltásra. S a megváltás egyedül Istentől jön, és az Egyház nyújtja a papok által kiszolgáltatott szentségek által.
S éppen ezért – magyarázza a Pápa, –Isten elutasítása igen gyakran egybeesik a papság elleni támadással, s ez elsősorban a cölibátus támadásában nyilvánul meg. Tavaly június 10.-én a papság évének bezárásakor, Benedek pápa azt mondta, hogy a cölibátus a föltámadott élet, az új teremtés elővételezése. Annak jele, hogy Isten van, hogy Isten fontos az én életemben, és hogy Istenre építhetem az életemet és jövőmet. S ezért – folytatja a Pápa a cölibátus nagy botrány. S nem csak ma, egy olyan világban, amikor Isten nem fontos, hanem magában a kereszténységben is, melyben nem Istenre tekintünk,mint a jövőnkre, melyben e-világ önmagában elegendőnek tűnik” Joseph Ratzinger, – XVI.Benedek Pápa ismételten mondta, hogy pápaságának elsődleges és sajátos célja Istent jelenvalóvá tenni a világban, ezt különösen is hangsúlyozta a világ püspökeihez írt levelében. (2009. márc. 10)
Mindenképpen összefügg az Isten-kérdés és a papság,a a papi cölibátus kérdése. S erre hivatkozik Benedek pápa is állandóan. Például, 2006 végén, Németországban, Regensburgban tartott előadásán, miután kifejtette, hogy a Nyugat nagy problémája, hogy megfeledkezett Istenről, azzal folytatta, hogy a papság legfőbb feladata pedig Istent közel hozni az emberhez. De a pap ezt csak akkor tudja megtenni, ha ő saját maga Istentől jön, ha Istennel és Istenből él. S a cölibátus ennek a teljes átadottságnak a jele. "
Teljesen pozitivistává vált világunkban, ahol Isten mint hipotézis jelenik csak meg, s nem konkrét valóságként, szükség van arra, hogy a lehető legkonkrétabb, legradikálisabb módon Istenben pihenjünk meg. Olyan tanúságot kell tenni Istenről, mely megmutatja, hogy örömmel dönt Isten mellett, örömmel fogadja be Istent, mert Istenben találja meg önmagát. "
Ezért nem meglepő, hogy pápává választása előtt Ratzinger már az Egyház reformjára szólított, melyet a ’szmog-tól’ való megtisztítással kell kezdeni. "
S ezért nem meglepő, hogy meghirdette a papság évét, hogy életszentségre vezesse a klérust. Nem meglepő, hogy pápaságában olyan fontos kérdés a liturgia. A pap a liturgiáért él. A papot tette képessé Isten arra, hogy megterítse Isten asztalát az ember számára, hogy azon átadja neki testét és vérét, megajándékozza valódi jelenlétének drága ajándékával.
A szentmise ősi rítusának engedélyezése, a Lefebvrista püspökök kiközösítésének feloldozása, az anglikán közösség tradicionalista rétege visszafogadásának lehetővé tétele, mind ennek a tervnek a része. S hát mindegyik azonnal támadást váltott ki.
Kitapintható valami luciferi tisztánlátás, mely egyesíti a támadásokat a mostani pápaság ellen. Valóban, mintha „egy láthatatlan kéz” munkálkodna a háttérből a támadókon keresztül. Egy kéz, egy értelem, mely mintha ismerné Benedek terveit, és ezért azonnal képes támadni is .
Márk evangéliumában, Jézus életét kíséri a messiási titok, mely el van rejtve a tanítványok szeme elől is. De nem az „ellenség” elől. A sátán az aki azonnal felismeri Jézusban a Messiást, és támadja. A mai támadások paradoxonja éppen az, hogy csökkenteni, elnémítani akarnák az Egyházat, s helyette éppen a lényegre mutatnak rá, hogy az Egyház a megbocsátó Istennek a háza.
"Szent Bonaventurának, aki egyike volt Szent Feren első követőinek, s az általa alapított rend első elöljárója, az volt a mellékneve: szeráfi doktor. S hát ezt mondhatnánk Benedek pápáról is, a miatt, ahogyan ő vezeti az Egyházat a viharokon át .Márciusban erről a szentről, akit behatóan tanulmányozott fiatal teológus korában, tartott tíz katekézisben beszélt Ratzinger az „Egyházon belüli ellenségről” is. Azok felé, akik pusztán az Evangéliumra építve akarnának egy radikális, a kontextusokból kiszakított új, spirituális Egyházat, hierarchia és dogmák nélkül, XVI. Benedek azt mondja, hogy a spiritualizmustól egy rövid lépés az anarchia. „Az Egyház mindig a bűnösök Egyháza és mindig a kegyelem helye”. Fejlődik, bontakozik, de mindig csak a hagyomány folyamatosságában.
Azok felé pedig, akik az Egyház reformját a parancsok és parancsnokok új struktúráira akarnák alapozni, azt mondta: a kormányzás nem puszta cselekvés, hanem mindenek előtt gondolkodás és imádság, azaz, a lelkek vezetése, megvilágosítása, Krisztushoz vezetése.
A Benedek pápát érő támadások, éppen azt bizonyítják, - a számára elsősorban, - mekkora a tét, amikor arra hívja a mai embert, a nem hívőt is, éljen úgy, mintha lenne Isten.
(15.6.2010)
Sandro Magister ROMA, 2010 Szeptember 3.