Megértés - válság szereplői, avagy semmi sem az, aminek látszik

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2010. december 17. péntek

A válság egyik jellemz?je az, hogy hirtelen felfedi a benne lév?k valódi természetét. Hirtelen semmi sem az, aminek látszik, amit eddig mutatott magáról. A válság az „igazság pillanata”, amikor senki sem takargathatja tovább valódi természetét, és at, hogy kire hallgat és mi lakik a szívében.

Talán szokatlan kép lesz a Szentírásból, de mégis tökéletesen bemutatja egy válság szerepl?it a Szent Család Egyiptomba való menekülésének története. Nézzük sorra a szerepl?ket.

1. Heródes király, ez a rendkívül ellentmondásos figura, akivel szemben a zsidó nép is ambivalens érzéseket táplált. Egyrészt nem Dávid házából származott – ahonnan a királyoknak származniuk kellett volna -, sőt, nem is volt zsidó származású. Másrészt viszont gyakorlatilag helyreállította a dávidi nagy Izrael államot – igaz, hogy a rómaiak kegyéből és fennhatósága alatt, de mégis belső autonómiával. Bár nyilvánvalóan bűnös életet élt, de újraépítette a jeruzsálemi templomot és megszilárdította az ószövetségi törvénykezést. Rendkívül hatalomvágyó ember volt, két fiát is megölette, mert attól tartott, hogy a trónjára törnek. Ugyanakkor nagylelkű is tudott lenni, folyamatosan építkezett és gazdaságilag is felvirágoztatt Izraelt. Ki ő valójában? A háromkirályoknak úgy mutatkozik be, mint vallásos ember, aki maga is hódolni akar az új, most született király előtt. Valóságos szándéka azonban épp az ellenkezője: meg akarja ölni lehetséges vetélytársát, és amikor rájön, hogy kijátszották, nem habozik vérfürdőt rendezni és minden két évnél fiatalabb fiúgyermeket megöletni.

Ez az Istentől elszakadt szellemi és emberi hatalom képe – akár jót is tehet, de végső soron mindig önigazult, csak a maga javát és dicsőségét keresi. Ez ma mai politikai-gazdasági hatalom képe is. Ezzel nem démonizálni akarjuk a politika, a kultúra vagy a gazdaság világát. Ezek nem eredendően rossz dolgok, és szereplői akár nagyszerű teljesítményre is képesek. Végső céljuknak azonban nem az Isten felé törekvést és nem az emberek szolgálatát tekintik, saját céljaikat nem vetik alá ezeknek. Ha a kettő egybeesik, az nagyon jó, de ha nem, hát azzal se nagyon törődnek. (Heródes király ugyan templomot építtetett, de nem Isten dicsőségére, hanem önnön dicsőségére és azért, hogy ezzel is elnyerje az emberek támogatását. A megszületett Messiást viszont azonnal meg akarta öletni, mert veszélyeztetve érezte hatalmát.)

Ez a kettős viselkedés igaz a diktátorokra és diktatúrákra, de igaz ez demokráciák hatalommal és befolyással rendelkező szereplőire is. Ezért nem szabad illúziókban ringatnunk magunkat. Ismernünk kell valódi természetüket, bármilyen szép és megnyerő alakban jönnek is - miként a templomépítő és Nagy Izraelt helyreállító Heródes – hogy ne beléjük vessük végső reményünket. Ez ugyanis belülről elkényelmesít és Isten munkatársából a gonosz lélek rabjává alacsonyít minket.

Azt jelenti ez talán, hogy lázadjunk fel ellenük vezetőink ellen? Szervezzünk forradalmat? Korántsem. Sőt, amiben csak lehet – és nem ellentétes Isten akaratával -, bizalmat kell szavaznunk nekik. Erejük és hatalmuk jóra is fordítható, ráadásul kívülről nem legyőzhető, legfeljebb átvehető. De akkor mit nyertünk? Egy másik urat magunk főlé. (Természetesen ha van választási lehetőségünk – miként a demokráciákban -, akkor bátran éljünk választási lehetőségünkkel, és válasszuk a kisebbik rosszat.) Ez a hatalom csak belülről, a jézusi forradalommal győzhető le – ahogy erről később szólok is.

Tanulság: Isten arra hív minket, hogy „okosan gondolkodjunk” a földi és mennyei dolgokról. Nem szabad újra és újra illúziókba ringatnunk magunkat. „Ezt mondja az Úr: Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és szíve elfordul az Úrtól.” (Jer 17,5) Ezzel szemben „boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi, sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek.” (Zsolt 40, 5) A válság megoldása csak emberek közreműködésével képzelhető el, de a válság megoldója Isten, ezért a megoldást legelőször Nála kell keresni!

 

2. A történet másik szereplői a teljes kétségbeesésbe hulló síró asszonyok. „Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén, minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Kiáltozás hallik Rámában, keserves sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.” (Mt 2, 16-18) Érthető a fájdalmuk, hogyne lenne érthető. Az esztelen harag és gyűlölet kiáradása ellen nem tehettek semmit. Semmi rosszat nem tettek, semmi ok nem volt arra, hogy ez történjék velük. A teljes kétségbeesésbe hullnak és nem látják a kiutat, a megvigasztalódás és felépülés lehetőségét.

Olykor így történik velünk is. Hiszen mennyiben vagyunk mi okai egy nagy gazdasági, politikai válságnak, vagy természeti katasztrófának? És ha vagyunk is, annak mértéke oly kicsi a kárhoz képest, ami minket sújt, hogy érthető, ha teljesen összetörünk. (Ha a Katrina hurrikán letarolja a házam, földem, halálra sjtja a rokonaim, vajmi kevés okom marad a vígaszra. És még ha én is hozzájárultam az autómmal a környezetszennyezéshez – ez arányos és mértéktartó válasz? Nem hinném.)

Még rosszabb, hogy a sírás olykor az átkozódással, a bűnbakképzéssel jár együtt. Mert a szívnek mégiscsak valami kapaszkodót kell találnia – s ha ez a kapaszkodó az átkozódás, a bűnbakképzés, hát akkor az. Már nem is Heródes a hibás, hanem József és Mária, mert ha ők nem jöttek volna ide, most élnének a gyerekeink! És hasonlóképp: igaz, hogy az egész világgazdaság megrendült, de mégis az én üzemvezetőm a hibás, mert ha nem ő lett volna, biztos nem megy csődbe a cég és nem válok munkanélkülivé!

Az értelmetlen és tartalmatlan jajgatás könnyen fordul haragba és gyűlöletbe – és ez csak tovább növeli a bajt. Nem marad idő és erő a valódi kiútkeresésre, az okok és okozatok feltárására. Nem marad lelkület Isten megkérdezésére, a kegyelem kiesdésére és a kapott lehetőségek kihasználására.

Tanulság: A sírás és jajgatás érthető, de ha nem sikerül továbblépni, könnyen ma-nipulálható eszközzé tesz minket – épp azok kezében, akik miatt ebbe a helyzetbe kerültünk. Bár mély együttérzésünket hívja elő, mégis terméketlen útnak bizonyul.

 

3. A válság képének harmadik szereplője a Szent Család. Képzeljük csak magunkat József és Mária helyébe. Végre túljutottak a Betlehembe való utazás és a barlangistállóban való születés nehézségein és csodáin. A csecsemő Jézust már körülmetélték, majd bemutatták a templomban. Elültek az izgalmak, s nekik is volt idejük végiggondolni mi történt eddig, és hogyan tovább. Ott volt előttük a háromkirályoktól kapott ajándékok is, a tömjén, a mirrha és az arany. Egy kis tőke, egy lehetőség egy vállalkozás beindításához, az ácsműhely bővítéséhez. Esetleg a lakhatási körülményeik javításához – de ez csak álmodozás, szemben az isteni álommal, amit József, a családfő kap: meneküljetek Egyiptomba!

Isten néha nagyon szokatlan dolgokat tud sugallni! Pont most menjünk Egyiptomba, az idegenek közé, a pogányok földjére, amikor itthon jobban mennének a dolgok? Isten Fiát vigyük a bálványimádók közé? Vállaljuk újra a nehézségeket, a nélkülözést, az újrakezdést – amikor erre nincs is semmi szükség? Igen, talán mi elhessegettük volna ezt az álmot, az egyiptomi út gondolatát. És meghaltunk volna Heródes csapásai alatt.

Milyen csodálatos dolog, hogy Szent József hajlandó egy álom hatására – amelyet oly könnyű figyelmen kívül hagyni, hiszen mi is megtesszük -, elhagyni a biztost a bizonytalanért, a rokonságot az idegenekért, a logikust a logikátlanért. Szűz Mária pedig hajlandó engedelmeskedni neki, és a gyerekágyból alig kikelten is követi férjét. Nem akar kivételezést, nem hisztizik, nem zsarol – bízik férjében, bízik Istenében. És életben maradnak, Isten dicsőségére és az emberek javára.

Igen, olykor Isten egészen másképp képzeli megmenekülésünket, mint azt mi gondolnánk. Isten olykor olyan helyzetekbe visz, ami ellenkezik nézeteinkkel. Olykor együttműködést kér tőlünk olyanokkal, akik egészen más nézeteket vallanak, más pártokra szavaznak, akik a szemünkben talán „árulók”, akiket mi legszívesebben annyiba se vennénk, mint a zsidó nép a pogányokat. Mert Ő hisz bennünk és hisz bennük is. Ahogy Jézus hitt a vámszedő Mátéban éppúgy, mint a zelóta Simonban, a halász Péterben – pedig azok biztos nem keresték volna egymás társaságát, azt pedig elképzelhetetlennek tartották volna, hogy valaha is együttműködhetnek Izrael megmentésében.

Tanulság: Válságos helyzetben az egyik legfontosabb dolog, hogy nyitottak maradjunk – éppen akkor, amikor minden félelem és indulat beszűkítene minket -, az emberek és a tervek felé. Képesek legyünk megtagadni önmagunkat, és terveinket, vágyainkat alárendelni a „nagyobb jónak”. Isten ugyanis olykor kiszólít minket a saját elképzeléseinkből, társainktól, terveinktől – hogy helyette önmagát és a saját tervét adja nekünk. Ha eléggé nyitottak vagyunk, képesek vagyunk belépni a megmentés és újjáépítés munkájába.

 

Láthatjuk tehát, hogy semmi sem az, aminek látszik! Heródes nagy királynak látszik, a nép évszázados álmai beteljesítőjének. Ő Nagy Izrael helyreállítója, a világ hét csodája között emlegetett csodálatos Templom építtetője, a béke biztosítója – de Isten világosságában kiderül, hogy mindez csak álca, játék a nemzeti és vallási érzésekkel. Ugyanígy játszanak most is velünk. Kihasználják bűnös hajlamainkat, kihasználják hazaszeretetünket, építenek a nagyravágyásunkra és ön-hittségünkre. Ennek eredménye viszály, megosztottság, a bűnök és a gyűlölet elhatalmasodása. Heródes lényege szerint antikrisztusi személy, szándéka szerint Istengyilkos, követése halálba visz. Nekünk szent vezetőkre van szükségünk! Szent programokra van szükségünk! Nekünk szent életre van szükségünk! Ezért nekünk és vezetőinknek is, megtérésre van szükségünk…

(Semmi sem az, aminek látszik – ez fordítva is igaz. Eljött Jézus, mindenkivel jót tett, mégis a bűnösök közé sorolták. Ma is ez történik sok jószándékú emberrel, aki valamiért nem fér bele a világ által kiszabott, megszokott sablonunkba…)

A síró asszonyok érzelmei jogosak, együtt érzünk velük. Ártatlanul kerültek ebbe a helyzetbe és ártatlanul vannak benne. Így van ez válság idején – a legtöbben inkább csak elszenvedői vagyunk az eseményeknek. Ha azonban nem tudunk kilépni ebből a helyzetből, akkor végül kívül maradunk minden értelmes programon és marad a „külső sötétség” és a „sírás és fogcsikorgatás”. Ezért bármilyen jogosak is a sérelmeink, bármilyen mély a megbántottságunk, bármennyire is áldozatok vagyunk, előre kell lépnünk a kiengesztelődés és együttműködés útján – nem a bűnökkel, de a bűnösökkel – hogy a megtisztulás és megújulás ideje elkövetkezhessen életünkbe. A síró asszonyok áldozatoknak látszanak, de ha nem tudnak tovább lépni, végül maguk is a válság generálóivá és fenntartóivá válnak. Jobb esetben csak holt teherré, rosszabb esetben a bosszúvágy és a viszály ördögi fenntartóivá. Nem ragadhatunk ele ebbe az állapotba!

József és Mária egyszerű embereknek látszanak, akik szegényen és tétován mozognak a világban. József állandóan vívódik, láthatóan későn indulnak Betlehembe is, sőt, még szállást se képes találni mindenórás asszonyának! Ez a látszólagos gyengeség azonban erősség Isten előtt! Ami tétovaságnak és vívódásnak látszik, az valójában Isten akaratának kutatása. Ami késlekedésnek tűnik, az Isten dicsőségének előkészítése. Épp József az, akinek van ereje hallgatni Istenre, akinek van ereje elindulni a bizonytalanba, a látszólagos kivetettségbe. Szűz Mária és Szent József a szamárháton hordozzák a megújulás és megváltás művét! Ők óvják a Megváltót és a tökéletes Tervet a világ megmentésére!

Jelentéktelenségük előny, ami elrejti őket a hatalmasok, a kérkedők szeme elől. A Szent Család az, aki végül mindig biztonságban van, ők azok, akik mindent túlélnek és mindent elvégeznek, „ami csak írva van róluk”. Így hordozhatjuk mi is a megmenekülés tervét szívünkben, imáinkban, tetteinkben. Mert tévedés ne essék: mindig rajtunk múlik a válság kimenetele. Isten pedig mindig megőrzi a „szent maradékot” az újjáépítéshez. Nincs kétségem afelől, hogy Jézus Krisztusban mi ezek közé tartozunk…

Mennyei Atyánk! Kérünk Téged Jézus Krisztus nevében, hogy add meg nekünk a Te világosságodat és bölcsességedet, hogy meg tudjuk különböztetni az igazat a hamistól, a jót a rossztól, az angyalit az ördögitől. Adj nekünk jó belátást, hogy megértsük terveidet, valamint erőt és bátorságot, hogy végig tudjunk menni ezen az úton. Mert szeretnénk mindig veled maradni, minden üldözés ellenére, és szeretnénk egészen beteljesíteni akaratodat, hogy minden összeomlás elmúljék, és újraépüljön a teremtményi életközösség a Te szándékod és akaratod szerint. Benned bízunk Istenünk, és köszönjük, hogy megsegítesz minket! Ámen.

Megjelent a Mit tegyünk testvérek - bibliai tanácsok válság idejére című könyvben, 2009-ben. A könyv egyre aktuálisabb, jó szívvel ajánlom mindenkinek olvasásra - és még tart az adventi könyvakció, most olcsóbban lehet beszerezni! (Megrendelhető honlapunkon a Könyveink menüponton keresztül, vagy az Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. levélcímen. - sipos)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés